Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1879 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1879-10-12 / 41. szám

Huszonkettedik évfolyam. 41. mvj. Budapest, 1879. oktober 12. PROTESTAUS KOLAI LAP. Szerkesztő- és K. 1 A DO-H1VATAL: Vili. ker. Mária-utca 10. sz. 1. em. Előfizetési d_lj : Helyben bázhozhordással s vidékre postai küldéssel félévre 4 ft. 50 kr., egész évre 9 frt. Előtizethetni minden kir. postahivatalnál ; helyben a kiadóhivatalban. Egy szám ára 20 kr. Hirdetések dija: 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásnál 5 kr., egyszeriért 7 kr sorja. — Bélyegdij külön 30 kr. Teljes számú példányokkal mindég- szolgálhatunk. Azon t. előfizetők, kiknek előfizetéaök lejár, annak megújítására felkéretnek. Mocsá y Lajos cikkeire. Mocsáry Lajos ür e lapok hasábjain már két hosszabb cikkben kongatá a vészharangot azon közoktatásügyi javaslat ellen, melyet a ref. convent bizottsága több módosítással részleteiben is, maga a convent pedig átalánosságban elfogadott. Szerinte e javaslat elfogadhatatlan, s „ennek életbe léptetése iskoláink oly mérvű reductiójával történhetnék, mely egyértelmű lenne azzal, hogy egyházunk a fölsőbb oktatásról abdicál." Föl kellett tennem, hogy egy Mocsáry Lajos, kinek már ugy politikai, mint egyházi életünkben elfoglalt állása is bizonyos súlyt kölcsönöz szavainak, a kárhoztatott javaslat és a reális tények alapos megvizsgálása — ós erős indokok nélkül nem fogja könnyelműen útját állani közoktatásunk autonomicus rendezésére egyházunk kebelében megindult üdvös mozgalomnak. Várnom kellett, hogy a hiányoknak vagy a javaslott szervezet rossz voltának kimutatása, ós azoknak helyére jobbnak (legalább alapeszméiben) javaslása nélkül nem fog bizonyítatlan állításokkal súlyos vádakat emelni, ós agitatiót kezdeni egy oly tervezet ellen, mely többé nem csupán az én egyéni véleményem. Ismét ós ismét elolvastam tehát cikkeit, keresvén bennük az okokat, a miknél fogva ő a javaslatot oly rossznak és veszélyesnek tartja? Sajátképen csak egy kifogását találtam, a melyet két cikken keresztül nem is annyira variál, mini ismétel. - Az egész tervezetből kiragad egy pár$ — bár igen lényeges, — momentumot, a többire nem is reflectál, mintha el sem olvasta volna, vagy az egészet csak hirlapi kivonatos közlésekből ismerné, -— ós az ellen azután általános szólamokban beszél, vádakat emel, iskolai viszonyainkból felhozott egyetlen adat vagy tény kimutatása és minden bizonyítás nélkül. Sőt második cikkében ezt mondja: „Nagyon szívesen elfogadom a Molnár-féle iskolarendezóst is; igen szép, igen arányos conceptiónak tartom, sőt kész vagyok többet tenni, nevezetesen nagyobb fizetést adni a tanároknak, t. i. ha az csak programm, mely felé törekedni kell stb., ós ha az állam megadja hozzá a szükséges eszközöket." „Mint tudvalevő dolog — mondja első cikkében — ezen tervnek lényege abból áll, hogy nagy mérvben kell emelni a tanárok számát ós fizetését, át kell alakitani a tantermeket (melyik § követeli ?) parallel osztályokat kell állítani, muzeumokat ós könyvtárakat jobban fölszerelni, szóval benne van mindaz, mi benfoglaltatott az egy időben már a képviselőház asztalán feküdt törvényjavaslatban, melyről általános volt azon vélemény, (?) hogy ha keresztül vitetik, itt-ott fog maradni egy-egy szerényebb mérvekre leszállított protestáns iskola." Tehát egyedül ezen, anyagi költségeket igénylő javításokért tartja M. ur elfogadhatatlan rossznak tervezetünket. De ezen részeiben is elfogadná, ha az állam megadná a hozzá szükséges eszközöket. Közbevetőleg itt emlékeztetnem kell M. urat, hogy a képviselőház előtt volt amaz emiitett törvényjavaslatban volt arról gondoskodva, hogy a törvényes kellékeknek saját erejükből megfelelni nem képes középiskoláink az állam által kisegíttethessenek (t. i. a hol magunk is akarjuk), és mégis M. úr 81