Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1879 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1879-09-21 / 38. szám

nem tartja elegendőnek pusztán a határozathozatalt, hanem kéri a főfelügyelőt, hogy szükség esetén a sérelmi bizottság által az országgyűlés elé terjesztendő memorandumot dolgoztasson ki, és esetleg rendkivüli egyetemes gyűlést hívjon össze. (Helyeslés.) Karsay Sándor dunántuli superintendens jelenti, hogy az ő egyházkerülete lényegre nézve azonos tiltakozó határozatot hozott a tiszai kerületével. (Éljenzés.) Gr e d u 1 y Lajos dunáninneni superintendens azt mondja, hogy a kérdéses pontokról nem bírt semmi hivatalos tudomással. Ennélfogva e tekintetben nem is teijesztett semmit az egyházkerület elé. Az enquetre meghivatott ugyan, de midőn előre látta annak sikertelenségét , ott nem jelent meg. Kerülete helyeselte eljárását. Szeberényi Gusztáv bányakerületi superintendens részt vett az enqueteben, de ott nem fejlődött ki eszmecsere, miután a jelenlevők egyáltalában nem akartak a kérdéses pontokra nézve nyilatkozni. A bányai egyházkerület azt a határozatot hozta, hogy a kormánytól az 1848. XX. t. c. teljes életbeléptetése, az állam és egyház közti viszony szabályozása és a hitfelekezetek közötti jogegyenlőség behozatala kérelmeztessék. C z é k u s István abban a nézetben van, hogy ha a tiz pont nem is közöltetett hivatalosan, annak mégis hivatalos színezete van ; ez uyilvános dolog, az egész ország tudja, azért tudomásul kell venni, és ideje korán a védelemről gondoskodni. Szontagh Bertalan örömmel konstatálja, hogy mind a négy egyházkerület tiltakozik ama pontozatok ellen, melyek megtámadják az egyház autonómiáját. A kormány a superintendenseket és ker. felügyelőket nem mint magánembereket hivta meg az enquetre. Különösen üdvözli a tiszai egyházkerületet, mely férfias szavakkal tiltakozott ama merénylet ellen, melyet a kormány az egyház autonomiája, szabadsága ellen elkövetni szándékszik. Indítványozza, hogy a sérelmi bizottság utasítassék, hogy megtegyen mindent, nehogy az autonomia csorbát szenvedjen az alkotmányos korszakban, a melyet az egyház megtudott védeni az absolut korszak alatt is. (Helyeslés). R a d ó Kálmán szerint nagyon fontos és lényeges az, a mi a pontozatokban foglaltatik, mert ezek korlátozzák, konfiskálják az egyház autonom szabadságát. Indítványozza, hogy tegyék magukat érintkezésbe a reformátusokkal. Miután még a felügyelő, Bánó, Bierbrunner, Prónay br. a sérelmi bizottság összeállitása iránt röviden felszólaltak, határozatba ment, hogy elfogadtatván a tiszai kerület határozata, utasittatik a sérelmi bizottság, hogy e határozat értelmében járjon el, ha szükséges, intézzen memorandumot az országgyűléshez és a főfelügyelő hívjon össze rendkivüli egyetemes gyűlést. A sérelmi bizottság a főfelügyelő elnöklete alatt a ker. felügyelőkből, a superintendensekbol, továbbá Bánó József, Fabinyi Theofil, Szontagh Pál, Takács Lajos, Feszt Imre, Hunfalvy Pál, Doleschall Sándor, Győri Vilmos, Szontagh Bertalan, Batizfalvy István, Radó Kálmán és Osztrovszky megválasztatott tagokból alakíttatott meg. A gyűlés egyébb tárgyait jelentések felolvasása képezte az iskolákról, a tanügyi bizottság eljárásáról, tanár vizsgákról stb. Az egyetemes gyűlés befejezte után L4-én, megtartatott az e. e. e. gyámintézeti ülés, melyről legközelebb bővebben írunk, most csak arra szorítkozván, mi a napirenden lévő kérdést közelebbről érdekli. Ugyanis délután a gyámintézet világi elnöke, Ivánka I m r e, a Széchenyi szállodában bankettet adott, melyen az intézeti tagokon kivül más nevezetesebb férfiak, köztük Trefort cultusminister is jelen voltak. Ivánka Imrének a királyra és a királyi családra mondott toastja után felkelt Trefort minister, s ekkép szólott: „Nem voltam tisztában magammal, elfogadhatom-e a t. háziúrnak meghívását e mai barátságos ebédre vagy sem; magamhoz intéztein a kérdést, helyes e vigan ülni a fehér asztalnál azon urakkal, kik engemet a zöld asztalnál kíméletlenül elitéltek sérelmek miatt, melyeket állítólag a protestáns egyház ellen elkövettem volna ? Annak dacára megjelentem e tisztelt társaságban, jól tudván, hogy mivelt férfiakkal fogok találkozni, kik vádjaikban is csak jó intenciók által vezéreltetnek; kik azonban mint más halandók is, némelykor szellemi felindulásba esnek, midőn aztán a legokosabb emberek is elfogultsággal Ítélnek. Élőadom tehát röviden a történteket. Miután a középtanodákról szóló törvényjavaslat még boldogult elődöm Eötvös József báró által beterjesztetett, és sokféle okoknál fogva mostanáig tör vény -nyé nem vált, és ebből többféle bajok, nemcsak a protestáns iskolákban, hanem a katholikus iskolákban is, és mindazon tanintézetekben, melyek a kormány vezetése alatt nem állanak, keletkeztek : azt hittük, hogy itt egy speciális törvény által kell segíteni. Mi módon járjunk el, ennek megbeszélésére több tisztelt urat most télen hívtam össze, kik közül a mostani főfelügyelő ur,. báró Radvánszky Antal ő nagyméltósága felszólított, hogy az értekezletben megbeszélt kérdéseket alaposabb tárgyalás végett formuláztassam és akkor egy uj értekezletet hívjak össze. Szász Károly tanácsos ur, nem bármi javaslatot, de egyszerűen a megbeszélendő tárgyakat Összeállítván, azokat az ismeretes pontozatok cime alatt közöltem, és egy uj tanácskozmányt hívtam össze, melynek lefolyása nagyságtok előtt ismeretes. Ez az egész merénylet, melyet én elkövetíem a protestáns egyház autonomiája ellen. De bármint történt, biztosithatom az urakat, hogy én az egyházakat tisztelem és szeretem, mert társadalom vallás nélkül, vallás egyház nélkül felfogásom szerint nem létezhetik, (Tetszés.) s mert a katholikus és a refor-