Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1879 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1879-09-21 / 38. szám

kezzenek Őket csatlakozásra s együttes eljárásra megnyerni. Végre szabadságunk egyik biztositékául törekedjék e bizottság kieszközölni, hogy a vallásfelekezeteknek az 1878. XX. 1 törvénycikkben kimondott teljes jogegyenlősége és viszonossága elvalahára megvalósíttassék. E határozati javaslat élénk tetszés nyilvánítások között elfogadtatik, és b. Vay M. elnök [ez értelemben ki is mondja a végzést. Gr. Lónyay indítványozza, hogy e határozat azonnal közöltessék az ágost. evangélikusok épen most Budapesten működő konventjével. (Elfogadtatik.) Horthy István, ki nem vette észre, hogy az elnök már kimondá a határozati javaslat elfogadását, hosszabb beszédben a bizottság javaslatától eltérő indítványt terjeszt elé. Beszédének és indítványának értelme az, hogy a főfelügyeleti jognak törvénynyel közelebbi meghatározása szükséges, mert az 1790. XXVI. t. c. csak nagy általánosságban mondja azt ki. O is óhajtja magának az egész iskolaügynek törvénynyel rendezését, ne maradjunk a csupa negatio terén, hanem lépjünk a positiv cselekvés terére. Egyfelől iskolaügyünket magunk is rendezzük minél elébb, másfelől a kiküldendő bizottságot arra utasítsuk, hogy a kormánynál folyjon be egyházunk jogainak és érdekeinek megfelelő iskolai törvény alkotásába. A határozat már ki levén mondva, Horthy I. indítványa -nem jöhetett sem vitatás sem szavazás alá. Ezután ismét a zsinati előmunkálatok tárgyalásának kérdésére tért a gyűlés. Hegedűs László a tiszáninneni egyházkerület megnyugtatása érdekében kéri, hogy ne siessenek a zsinattal, míg az egyes egyházkerületek véleményeiket el nem mondották ; Antal Gábor a konvent feladatául tekinti, hogy a tárgyalást megkezdjék, hiszen az egyházkerületeknek ugy is lesz alkalmuk erről szólani. Szász Domokos legelőbb a zsinat szervezetére s ügyrendjére vonatkozó részeket akarja tárgyaltatni, az egyházalkotmány kérdését azonban az egyházkerületek kedveért későbbre halaszthatónak gondolja. F i 1 ó Lajos megfordítva azt hiszi, hogy az alkotmányozás dolgát élőbb a zsinatra vonatkozó részekben most végérvényesen kell határozni s így az egyházkerületeknek nem lesz módjuk ezen kérdésben nyilatkozni, s pedig ez esetleg viszálykodást okozhat. Ezért ajánlja Ő, hogy a zsinat tervezetét most ne tárgyalják, hanem igenis e többi részt, különösen az iskolai dolgot, de csak oly feltétellel, hogy azok azután ismét az egyházkerületekhez tétessenek. Abba beleegyezik, hogy a superintendentiák ezen véleményadásra záros határidő alatt legyenek kötelezve. Szentpéteri a tanácskozás elhalasztását szükségesnek tartja s csatlakozik Filó nézetéhez. Kántor Sámuel élénken szólal fel a két superintendentia ellen, kik be nem adván véleményeiket, a tanácskozásokat gátolják. 0 azt akarja, hogy minden munkálatot tárgyaljanak, hadd legyen már ezen hosszú vajúdásnak valami pozitív eredménye is. (Éljenzés több oldalról.) Révész Imre Filó nézetéhez csatlakozik. Az elhalasztást nemcsak az egyházkerületek jogában állónak tartja, de célszerűnek is, mert az eltérések s ellentétek nincsenek kellően megvilágítva. A tanügyi dolgozatok tárgyalását, de csakis átalánosságban, helyesnek tartja. A hosszas alaki vita és Nagy János rövid dologra sürgető felszólalása után Nagy Péter püspök egyenesen a szavazást követelte. M o c s á ry Lajos még hosszabb beszédet tartott az elhalasztás mellett s ez ismét megindította a szóáramlatot, melyet jóformán figyelmetlenül hagytak. Pap Gábor püspök élénk érdeklődéssel fogadott fölszólalásában az előmunkálatok tárgyalását, és a vitának szavazással végét vetését sürgeti. Fördős Lajos, Molnár Aladár és Török Pál hozzászólásai után (miután még Beöthy és nézettársai is ki jelenték, hogy megnyugszanak a bizottság azon ajánlatában, hogy ne minden előmunkálat, hanem csak az adhoc zsinat szervezete és az iskolaügy tárgyaltassék) elnök végre kimondja, hogy a többség elfogadja a bizottság azon javaslatát, hogy most csak az adhoc zsinatra és az iskolaügyre vonatkozó dolgozatok tárgyaltassanak. Török Pál superintendens kijelenti, hogy a zsinatra vonatkozó tanácskozásban részt nem vett, azonban egyszersmind mind ő mind b. Vay hangsúlyozzák a békés egyetértést. Mocsáry Lajos kijelenti, hogy ő egyátalán nem vesz részt a bizottság ajánlata szerint történő tárgyalásokban. Ezzel tárgyalás alá vétetett a magyarországi r e f egyház zsinata alakításának, szervezetének szabályzata, és a magyarországi ref. egyház zsinata tanácskozási szabályzatának és ügyrendének tervezete. „ •. Előadó Molnár Aladár; Antal Gábor a dunántuli egyházkerület nevében kéri, hogy az egyházkerületek, mint egyenjogú, erkölcsi személyek a zsinaton ne a népesség vagy más alapon különböző számmal, hanem egyenlő számmal küldendő képviselők által legyenek képviselve. Molnár A. indokolja a szöveget s kimutatja, hogy mind 1791-ben a budai zsinaton, mind azóta minden konventen sohasem egyenlő számú küldöttek képviselték az egyházkerületeket. Elfogadtatik a szerkezet, a mely szerint a tiszántúli egyh. k. 34, az erdélyi 18, a dunamelléki 16, a tiszáninneni 14, a dunántuli 12 választott képviselőt küldhet. A 2-dik fejezet (3—14 §.) a választásokról és igazolásokról szólt. A választásokra nézve nyilvánultak az egyes e. h. kerületekben a különféle szólások és körülmények miatt a legeltérőbb kívánalmak. Ezért hosszabb vita után a többség elhatározta, hogy a zsinati tagok választása és igazolása iránt az egyes egyházkerületek intézkednek, és az előadót megbízta, hogy a másnapi ülésig az egész 2-dik fejezetet dolgozza át ezen határozat értelmében,