Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1879 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1879-09-21 / 38. szám

és Schmerlingnél, mert épen magyarságánál fogva tévútra képes vezetni a közvéleményt, Örömmel kell azonban constatálni, hogy ezen irány a conventen a ministeri pontozatok védel mezősében nagyon csekély mértékben jelentkezett. Nagy viszhangra talált azonban egy nézetem szerint téves felfogás, mely ha nagyon elterjedne, önkormányzatunkra végzetessé válhatnék. Ezen felfogás nem más mint az, hogy nekünk minden áron és minél előbb keresztül kell vinnünk iskolaügyünknek olynemü újraszervezését, milyen a Molnár Aladár által készitett szabályzati tervben foglaltatik. Mint tudvalevő dolog, ezen tervnek lányege abből áll, hogy nagy mérvben kell emelni a tanárok számát és fizetését, át kell alakítani a tantermeket, parallel osztályokat kell állítani, muzeumokat s könyvtárakat jobban felszerelni, szóval beuue van mindaz mi benfoglaltatott az egy időben már a képviselőház asztalán feküdt kormányjavaslatban, melyről általános volt azon vélemény, hogy ha keresztül vihetik, itt-ott fog maradni egy-egy kisebb mérvekre leszállított protestáns iskola. A különbség a kettő közt abbau állana, hogy nem a kormány csukatná be iskoláinkat hanem mi magunk, illetőleg azon országos egyházi főtanács, melynek szervezete elő lett már adva a zsinati előmunkálatokban. Ezt hatalmazza fel a Molnár Aladár javaslata a szabályzat keresztülvitelvével. Szükséges volna ezért a zsinatnak mielőbb megtartása mert ennek kell elhatározni a főtanács felállítását. Azok tehát kik az iskolák újraszervezését mielőbb keresztül akarják vinni, természetszerűleg sürgetik a zsinatnak minél előbb megtartását. Keresztül kell pedig vinnünk a szabályozást minél előbb azért, hogy a kormány meggyőződjék komoly törekedésünkről iskoláink javítására, hogy a kormánytól elvegyük az ürügyet iskoláink elvételére annyival inkább, mert a kormány csakugyan nem tűrheti azt, hogy oly hiányos tanintézetek mint a mieink kezeljék a közoktatást. Molnár Aladár a ki a tervei; készítette s mindazok akik annak keresztülvitelét forcirozni akarják, nagyon jól tudják azt, hogy mi iskoláinkat a szerint átalakítani, saját erőnkkel, képtelenek vagyunk ; ha tehát ennek dacára végre akarják hajtani az uj szabályzatot s nem teszik hozzá conditio sine qua non gyanánt azt, hogy a kormánytól kell hozzá szükséges eszközöket követelni: akkor azt kell feltennünk, hogy ők is megbarátkoztak azon eszmével, hogy a felsőbb oktatás az állam kezébe menjen át. Világosan ki is mondja ezt a tervező a maga indokolásában jogacadémiákra nézve, még a többiekre nézve nem bevallott de logikai következmény. „Hajdan volt úgymond értelme annak, hogy a protestánsok maguk tartottak jogiskolákat, mert hajdan vallásunk szabadságát, egyházunk jogait a jogtudomány fegyvereivel is kellett védeni; ámde a helyzet megváltozott, az egyetemeken is vannak protestáns jogtanárok s a nem protestáns tanintézetekben is meglehetős szabad szellem uralkodik/ Igen ám, de a protestantismus sőt az összes haza érdekében nem elégséges a meglehetősen szabad szellemű tanítás, mert e mellett csakis meglehetősen szabad | szellemű polgárokat, „habarék" politikusokat várhatunk a közügyek szolgálatára. A convent nem bocsátkozott a Molnár Aladárféle javaslatnak érdemleges tárgyalásába, a bizottság szelídítette a javaslatnak a gymnaziumokra vonat -kőző részét, a convent pedig annyit mondott ki, hogy az egészet általánosságban részletes tárgyalás alapja u 1 elfogadja s kiküldi véleményadás végett a superintendentiákhoz. S igen helyes, hogy több nem történt, mert mi lett volna annak következése, ha a convent a javaslatot érdemleges ós részletes vita folytán magáévá teszi ós szentesíti? A kormány elkószitette volna a felsőbb oktatásról szóló „materialis" törvényjavaslatot, benyújtotta volna mind azt mi a M. A. javaslatában foglaltatik — többet maga sem kívánhatna — s akkor azután rámutatott volna a convent által szentesitett tervre mondván: magatok akartátok így! Tu Tas voulu Georges Dandiu azon csak nem akadhattok fenn, ha én magam hajtom végre, magatok is előbb értek célt, mint zsinat és főtanács utján. Azt mondják:

vegyük el a kormánytól ez ürügyet. Ez olyanforma eljárás volna, mint azon embsré, ki a meghalástól való félelemből agyon lőtte magát. És nekünk nincs szükségünk arra hogy mentegetődztink azért, hogy létezni bátorkodunk. iVem ily gondolkozás mód mellett köttetett meg a bécsi és linci békekötés, bukott meg a pátens. Most már az egyházkerületeknek kell nyilatkozniok arra nézve, vájjon le mondjon-e a protestáns felekezet a felsőbb oktatásról. S e kérdéssel szoros kapcsolatban kell gondolkozniok a zsinat kérdéséről is. Nagy visszatetszéssel találkozott eddig is a főtanács uj intézménye s most egy uj oldala tűnik elő, mert a Molnár Aladárfóle javaslat szerint ezen központi hatóság jogköréhez tartoznék s alig is lehetne vele mást felruházni az iskolák reduktiója illetőleg fenállhatása iránt intézkedni. A zsinat határozatai királyi szentesítést fognak nyerni, ez által zsinatilag szervezett hatóságok részére biztositva lesz az állami karhatalom; a főtanács tehát esetleg pandúrok által csukathat be iskolákat, a melyekben nincs meg az ennyi meg ennyi méter légürtór stb. . . Gyümölcséről ismerjétek meg a fát; ha a zsinattól ily alkotásokat várhatunk, jó lesz tán egy kissé csillapodni a zsinatolási buzgalomnak. MOCSÁRY LAJOS.