Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1879 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1879-09-07 / 36. szám
113. §. Az árvaházak és szeretetházak növendékei a jelen szabályzatban megállapított népiskolai oktatásban részesitendok, s pedig lehetőleg magában az intézetben. — Az árvaházak növendékei azonban helyben levő középiskolába is bejárhatnak. (Folytatása következik.) A felsöszaToolcsi egyh. megye véleménye a zsinati előmunkálatokra. (Vége.) Ellenkezik reformált egyházunk jellemével, céljával, irányzatával a püspök elnevezés ; nekünk nincs hierarchiánk, tehát ne legyen püspökünk se. Jól megjegyzendőnek véljük itt, hogy nem a szó eredeti s bibliai jelentése ellen van kifogásunk, hanem azon jelentése ellen, melyet annak a püspöki egyházszervezetnél fogva a hosszas gyakorlat adott; meg akarjuk tehát ez által is különböztetni azon elvi ellentétet, mely a képviseleti s hierarchicus püspöki egyházszervezet között létezik. Amennyiben pedig e hazába kebelezett evangéliumi egyházunk a magyarsággal különösebben összeforrva van; a magyar nyelvnek a legnehezebb napokban oly hű ápolója és megvédője volt, hogy még ma is hagyományosan a többi hazai vallásfelekezetek között, különösen »magyar* melléknévvel tiszteltetik meg: szükséges követelménynek tartjuk, hogy egyházi hivatalnokaink magyarul neveztessenek, jobb szó hiányában p. o. a püspök, egyházi főfelügyelőnek*) stb. Ellenkezik a képviseleti rendszer természetével továbbá az, hogy a püspökök, főgondnokok, tanáesbirák stb. nem esnek választás alá ; az indokolás is e tekintetben annyira gyenge, hogy magától összedől 5 az hozatik fel ugyanis, hogy a püspöki s főgondnoki hivatal dicsfényét nem kell ujabb választások által elhomályosittatni engedni. Mi abban a véleményben vagyunk, hogy ezen állásoknak valóságos dicsfényét épen a többször nyilatkozó bizalom által lehet leginkább megadni 5 egyházunk hivei többségéről fel kell tennünk annyi jóakaratot, józan Ítéletet, hogy minden időben azokat fogja megtisztelő bizalmával ékesiteni, kik e kitüntetésekre legtöbb érdemet szereztek, s az arra érdemeseket időről-időre ismét meg fogja választani. Nem egyeztethető össze a szabadválasztás, a nép*) A »püspök„ superintendens( < stb. elnevezések felett gyakorta volt már vitatkozás. En magam részéről azt tartom, hogy elvi megkülönböztetéseknél a szavakat is ugy kell megválasztanunk, hogy azok még árnyékát se hagyják hátra a balmagyarázatoknak ; korunk különben is nem egy vonását mutatja a reactionarius törekvéseknek! a papuralommal, nyilván és titokban, sorainkban is nem kevesen rokonszenveznek ; presbyteri épületre, habár csak névleg is hierarchicus tetőt tenni, megengedem, hogy összeegyeztethető az „aristocraticodemocraticus* fogalmakkal, de a reformatióban létrejött tiszta fogalmakkal s szabad eszmékkel, csekély felfogásom szerint nem. A köz* társaságok fejei sohase neveztetnek fejedelmeknek, kormányzóknak, hanem egyszerűen elnököknek. L. Ö. képviselet elvével, hogy az egyh. megyei tisztviselők 10 évenként választassanak • ez majdnem egyjelentésű a holtig való választással; egy ember életidejében 10 év jelentékeny rész, s ha hozzá veszszük, hogy a tisztségekre leginkább már előrehaladt korú egyének választatnak, a viszonyosság s közteherviselés elve is sértve van e javaslat által; elegendőnek tartjuk a nálunk szokásban levő 6 évet. Nem fogadhatjuk el az országos egyházi főtan ácsról szerkesztett tervjavaslatot se oly széles hatáskörrel, minőt az felölel; nem, mert eleven emlékünkben van még a patenses korszak ; nem, mert még ma sem vagyunk biztosítva, ma sem állunk egyenlő lábon a többi hitfelekezetekkel. Kell, hogy minden egyes egyházkerület ezután is oly erős vár legyen, melyet csak ostrommal vehessenek be. Hol találhatnánk biztosítékot, ha az annyi rendelkezési joggal, széles hatáskörrel felruházott országos főtanács, akár hatalmi nyomás, akár ígéretek folytán elesnék ? Különösen a mai események, midőn országos törvények s pacificatiók által biztosított jogaink annyira megtámadtatnak, nagy óvatosságra intenek a centralisatiónak egyházalkotmányunkba leendő ilynemű behozatalával szemben. Kivált midőn még egyházi főhivatalnokaink némelyike is oly irányt követ, mely a hatalomnak önigazgatási jogaink megszorítására célzó törekvéseivel egyetért (mely ellen ugyan a püspöki és főgondnoki kar erélyesen tiltakozott) — egyházalkotmányunknak biztositékát valóban a választási szabadságban, a decentralisatióban kell keresnünk és találnunk. Ezeknél fogva az egyházmegyékről felebbezett ügyek elintézését mi mint másodfokú bíróságra, az egyházkerületek*) esperesti és segédgondnoki karára óhajtjuk ruháztatni; a harmadfokú bíróság pedig legyen az egyházkerületi közgyűlés, a már ítéletben részt vettek kizárásával. Miután azonban vannak oly közügyek, melyek minden egyházkerületet közösen érdekelnek, a gazdasági és nevelésügyi dolgok elintézésére, egy országos bizottság felállításába belenyugszunk ugy, hogy az minden l tetteért felelősséggel tartozik a zsinatnak. A fegyelmi eljárásról szóló tervjavaslat nem evangéliumi szellemű ; itt egészen keresztül kellene vinni azon eljárást, melyet Krisztus maga rendelt — Máté XVIII. 15.17., — mely a keresztyénség kezdetén az apostolok idejében is szokásban volt; t. i. először megfeddés két-három egyháztag előtt; másodszor megdorgálás a gyülekezet előtt; harmadszor az egyházi jogoktól való eltiltás; nem értve még itt az istenitiszteletben való részvételt és az úrvacsorájával való élés jogát 5 végre negyedszer a konokság és vétség nagyságához képest a gyülekezetből való kirekesztés. Az efféle ítéletek azon*) Szükséges itt megjegyezni bővebb tájékozásul, hogy a másodfokú törvényszék alakulna az egyházkerületi testület 5 vagy 7 tagjából az elnökkel együtt, szabadon választva, a harmadfokú bíróság lenne az egész egyházkerületi közgyűlés a mái Ítéletben részt vettek kizárásával. h, Ö.
