Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1879 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1879-08-31 / 35. szám

nem ment. Mik a Pontozatok ? A minister saját, vázlatosan papirra vetett nézetei a főfelügyelet köréről és módjáról. A minister egy ember, a ki nézeteiben egyoldalú lehet, s állásánál fogva, ha nem kizárólag, mindenesetre túlnyomólag, az állam érdekeit ós szempontjait látja előtérben; innen természetes, hogy élénkebb érzékkel birván az állam souverainitása, mint az egyház autonomiája iránt, kónyúri s hatalmaskodó hajlamok nélkül is, könnyen túlterjeszkedik azon a határon, meddig az állam mindenek fölötti érdeke követelőleg lép föl, melyen túl azonban az önkormányzati jog tiltakozik s a túllépő már csak boszanthat, szükség nélkül. Épen azért, ha a Pontozatokban ily túllépések foglaltatnak (a mit egy második cikkben szándékozom vizsgálni), az értekezletnek kellett volna figyelmeztetni reá a ministert, a ki bizonyosan nem csak sziveseu meghallgatta volna, — hiszen mi egyébért hivta meg az urakat? — de valószínűleg engedett volna is érveiknek, legalább egyben másban; s feltéve, hogy az egyházi urak viszont, az autonomia iránti túlérzékenységből az állami érdekek iránt egészen érzéketlenek nem lettek volna: remélhető is, hogy az arany középút, kölcsönös jó akarattal fel is találtatott volna. Ez a kinálva kínált jó alkalom most már el van szalasztva. Talán nem helyrehozhatatlanul. Az egyháznak még most is van alkalma nyilatkozni az ügyben. Egyes egyházkerületek már is nyilatkoztak; a tiszáninneni, nem foglalva el a merev tiltakozás álláspontját, a melyből nagyokat mondani lehet, de gyakorlatiast és okosat nehezen, részletesen belebocsátkt'Z tt a Pontozatok tárgyalásába s nézetem szerint igen helyesen tette. A septemberben Debrecenben összeülendő konvent szintén hivatott lesz nyilatkozni. Óhajtandó, hogy azt azzal a higgadtsággal tegye, mely nem csak az egyházi testületek móltóságát megóvni a !• gal kai masabb, de magára az ügyre nézve is a legtöbb gyaborlati eredményt ígérheti. Mert hogy állunk ma a Pontozatokkal ? Ezek eredetileg is csak vázlatául készültek annak, a mit a minister a főfelügyeleti jogot illetőleg a törvénybe iktatandónak lenni vélt; ós pedig, mivel ennek pontozatok ba foglalására épen a protestáns főgondnokok által kéretett fel, a Pontozatokba csakis a protestáns iskolák irányában vannak a törvény leendő határozmányai feltüntetve. Ez is nem egy megütközésre adott alkalmat, mondatván, hogy „némely felekezetek s nemzetiségek" államellenes üzelmeiórt", „némely barát-iskolák tökéletlenségeiért" —, az ártatlan protestáns egyház szenvedjen-e ? Igy a Pontozatok; de ha törvényjavaslat készül, átalában „az állami főfelügyelet gyakorlásáról a nem állami iskolákban" — az már nem csak a protestánsoknak szólaud, hanem minden iskolatartó hatóságnak, az államon kivül. Az államot némely iskolábau (a tisztán államiakban és az úgynevezett királyi katho: likusokban) nem felügyelet, hanem közvetlen intézkedés illeti s azt gyakorolja is, tényleg rendelkezik bennök. A hol ez nem : ott a főfelügyelet. S | a törvénynek átalában kell szólni a főfelügyeletről j mindazokban az iskolákban, melyek nem állanak az állam közvetlen vezetése alatt. Ebből világos — s a kinek szemei vannak a látásra, látja — hogy itt nem a protestáns egyház és annak hazafias és a közművelődós utján haladó, sőt zászlóvivő többsége ellen készíttetik „valamely villámcsapáshoz hasonló merénylet". De viszont bennünk protestánsokban is kell lenni annyi hazafiságnak, hogy ne zárkózzunk el az állam létérdekének követelményei elől. Becsületes emberre nem sérelem, ha törvénybe iktatják, hogy lopni, rabolni, gyújtogatni, büutetésre méltó cselekvény s ennyi meg ennyi börtönnel büntettetik. Minket sem bánthat, hogy az állam elleni merénylet az iskolában sem türetiks törvény által fenyíttetik. Mint a becsületes emberek, kik soha sem lopnak, nem követelik, hogy rájok nézve külön pótrendtartás ós fenyítő törvény hozassók: ugy mi se ütközzünk meg rajta, ha ilyesmi oly törvénybe iktattatik, mely ránk is tartozik. A felügyeletnek a tanulmányi rendre s átalában az iskola szellemi beléletére vonatkozó részei szintén nem csak reánk, hanem a többi, nem állami iskolákra is egyéniőkóp fognak szólani s vájjon nem kell-e, hogy ezekre nézve átalános törvény rendelkezzék ? Es ha egyszer, a Pontozatok vázlat-alakjából kilépve, ily egyetemleges törvényjavaslattal állandunk szemközt, állásunk kétségkívül sokkal nehezebb lesz. Azt kívánni, hogy egy, csak a törvényhozás factorainak felelős miniszter, a maga törvényjavaslata fölött egyes érdekeltekkel, a jelen esetben a felekezetekkel vagy pláne egyes, kerületekkel, alkudozzék, tárgyaljon, tranzigáljon : oly emberek agyába való felfogás, a kiknek a parlamenti törvényhozás természetéről fogalmuk sincs. Abba az illusióba pedig ne ringassuk magunkat, hogy a mai törvényhozás a Pontozatok alapján álló törvényjavaslatot egyszerűen elvetendi. Talán ha érvekkel győzendjük meg az illetékes factorokat, higgadt vitatás utján, hogy egyik másik pont túllő a célon, sikerülend a törvényt jobbá tennünk a Pontozatoknál. De duzzogással s passiv resisteutiával ép oly kevéssé érhetünk célt, mint az oly nagyhangú és semmit mondó dictiókkal, minőkben a tiszai ág. hitv. kerületi gyűlés egy különben tiszteletre méltó vezérszónoka tetszett magának s a gyűlésnek. Minél hangosabbak ós üresebbek a mi tiltakozásaink, — mert nagy átalánosságok többnyire mit sem mondanak — annál rosszabbul fogjuk hangolni magunk iránt a törvényhozást, mely nem egyj oldalú felekezeti szempontból, hanem az állami érdekekéből van hivatva megítél ni ügyünket. Ezekben igyekeztem kifejteni azt a nézetemet, j hogy eddig legalább a kormány részéről még a Pon-