Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1879 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1879-08-31 / 35. szám

tozatok által semmi törvénysértés vagy merénylet sem nem cóloztatott, sem el nem követtetett; hogy a minister a Pontozatokkal csak elébe ment az egyháznak s lehetővé tette annak a nyilatkozást; hogy bár első izben egy tanácskozmány ez előzékenységet visszautasította éspedig meglehetős brusque tiltakozó mozdulattal, a nyilatkozás alkalmas ideje még nem veszett el; hogy a „törvénynek" alakilag — s részben tartalmilag is — másnak kell lenni s lesz is valószínűleg, mint a „Pontozatok"; de hogy akárminö lesz, az nem csak minket protestánsokat illetend. Ezzel a kérdés alaki oldalát illetőleg el is mondtam, a mit mondani akartam. Következő cikkemben az ügy tárgyi oldalával foglalkozom, n-A mi lárma, mondhatnám „vak lárma" eddig a főfelügyelet kórdósóben hallatszott, az csaknem egészen a Pontozatok világra jövetelének s nyilvánosságra jutásának a formája ellen irányult s a mint első cikkemben ugy hiszem elóggó kimutattam, tulajdonkópen fólreórtésen alapúit. Elég sajnos, hogy általa a kórdós már előre annyira elkeseríttetett, hogy a dolog lényegéhez való higgadt és szenvedólytelen hozzászólást legalább is nagyon megnehezíti. Annál nagyobb elismerés illeti azokat, kik a Pontozatok tárgyi oldalához szólva, nagyobb részint a kellő nyugalommal s tárgyiassággal szóltak és fejtették ki nézeteiket. így mindenekelőtt a tiszáninneni ref. egyházkerület bizottsága, melynek munkálatát magáévá tette aztán a kerület is. így a budapesti, debreceni, kolozsvári prot. egyházi lapokban felszólalók nagyobb rósze is. E higgadt s tárgyilagos hozzászólások nekem is nagy mértékben megkönnyebbítik nézeteim előadását. A tárgyi ellenvetések legnevezetesebbike, mert a kórdós egészét öleli fel, az, hogy ha már a főfelügyelet iránt törvény kell, az ne legyen formális, hanem materialis törvény, vagyis ne a felügyelet köre ós módja szabassók csak meg, haueni az iskola egész kül- ós belólete szabályoztassék, s meghatároztatván mit követel az állam, bizonyos kathegoriáju minden iskolától, önkényt folyjon abból a főfelügyelet abban határozódásat

megfelelnek-e a nem állami iskolák e követelményeknek ? Nem lehet eltagadni e kívánságtól, hogy az logikailag helyes. Az 1790/1. XXVI. is kilátásba helyezte az ordo studiorum törvóny által leendő szabályozását. Ujabb törvényhozásunk, bár a közép- és felső oktatásra nózve az Ígéretet móg nem váltotta be, ugyanezt az utat követte az elemi iskola tárgyában, meghozván az 1868. XXXVIII. materialis törvényt s annak formális intézkedéseit az 1876. XXVIII-ban kiegószitvón. Hasonló törvényt a felsőós a középoktatásra nózve is rég várunk. Már báró Eötvös megkisórlette s a mostani közoktatási miniszter szintén, Beterjesztett törvónyjavaslataikat azonban a protestáns közvélemény csak igen olyanforma hozsánával fogadta, mint mostanában a Pontozatokat. Az országgyűlés pedig mindjárt tárgyalásuk kezdetén fennakadt. Ugy látszik, a kérdésnek oly nehózsógei vannak, melyek „megoldásához4

', mint a gordiusi csomóóhoz, Nagy Sándor kellene. Midőn most a Pontozatok s átalában a csupán formális felügyeleti törvény ellenében a materialis törvény meghozatala sürgettetik, egy kevós malíciával azt mondhatná valaki, hogy ez csak azért történik, hogy az egész kérdés elodáztassék. Mikor itt volt a materialis törvényjavaslat, senkinek sem kellett; mikor formális törvóny cóloztatik, a materialist sürgetik, s mint a gyermek, ha kenyeret adnak neki, almát kér, s ha almát kínálnak, sir, miért nem adnak kenyeret. Nem mondom, hogy igy van; csak hogy egy kevós malíciával ezt lehetne mondani. De azt már mondom, hogy sem átalában a felső-és középoktatás, sem különösen a protestáns iskolák órdekóbeu nem tartom eszólyesnek a materialis törvóny sürgetését s nem tartanám célszerűnek annak meghozását. Nem hunyok pedig szemet az ily eljárás előnyei elől sem; csakhogy lehetetlennek tartok ma egy jó közép- ós felsőiskolai törvényt, különösen középiskolait, a mi pedig épen nekünk protestánsoknak égetőbben szükséges ós fontosabb volna, ha lehető volna átalában. Ismétlem, nem tartom lehetőnek, jól legalább. Indokaimat, melyek miatt azt ma móg lehetetlennek tartom, bővebb kifejtés helyett csak röviden jelzem. A középiskolák coordinatiója ina lehetetlen, mert az e körüli eszmék nem csak tisztázva nincsenek, de sőt nagyobb az eszmezavar e téren, mint ezelőtt bármikor. A gymnasium a kor reális irányának a nyomása alatt egészen átalakult. A humán irányú s tisztán formális képzés mellé fölvette a reál irányt is s ma már a görög nyelvet majdnem ki akarja küszöbölni magából; legalább ha suftrage universelre bocsátanék, a görög nyelv csúfosan megbuknék a modern irányú gymnasiumban. Ugyanez az irány a gymnasium mellett móg egy egészen más, egóázen uj közóptanodát, a reáliskolát hozta létre. Ezzel meg még ugy sem vagyunk tisztában, mint a gyrnnasiummil. Tiz óv előtt mohón felállítottuk, ma szinte szabadálni akarnánk tőle. Természetével ellenkezőleg, sokan a latin nyelv tanítását sürgetik benne, vagyis gymnasiuiníná átalakítását. Némelyek csak egy közóptanodát kívánnak : a gymnasiumot, görög ós latin nyelvvel, de a mellett a kor igényelte reáliákkal; mások gyinnasiumot, de két félét, egyet görög ós latin, a másikat csak latin nyelvvel. Van, a ki a felső oktatásra előkészítő tudós iskolának elégnek tartja a gyinnasiumot ós pedig a régit, mondván, hogy az átalános műveltsóg igényeinek a polgári iskola, mely szintén uj alkotás, tökéletesen megfelel. Hogy a zavar móg nagyobb legyen, közelebbről még