Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1879 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1879-08-31 / 35. szám

több hatalmat nem kívánok, mint a mennyi jogot a törvény ad, de azt mint kötelességet az utolsóig teljesíteni is akarom. Hogy ezt tehessem, és se törvénysértést , se mulasztást ne kövessek el, ezeket a contentiosus kérdéseket tisztába kell hozni. Mikóp ? Rendeletekkel a protestáns egyház nem kormányozható. A mit az 179°/i* törvényhozás elmulasztott részletezni, ismét csak törvényhozás utján pótolható." „Parlamenti kormányzatú alkotmányos országban a törvényhozás útja szorosan ki van szabva, arról nincs letérés. A felelős (fel- és lefelé egyaránt felelős) minister az általa szükségesnek és hasznosnak vélt törvényjavaslatot elkészíti, bemutatja a királynak s kinyeri ő felsége beleegyezését arra, hogy azt a törvényhozás másik factora elé terjeszthesse. A törvényhozás alsó ós felső házában a törvényjavaslat letárgyaltatik, — s föltéve, hogy nem vettetik vissza, — talán móclosittatik, elfogadtatik. A király, a ki beleegyezését előre megadta hozzá a ministernek, most a törvényjavaslatot ,egészben ós részeiben helyesnek, kedvesnek ós elfogadottnak vallja" s szentesíti. Ezzel a törvény meg van hozva." „Más tényezők, mint a törvényhozás emiitett factorai: a kormány, a király, az országgyűlés, abba bele nem folyhatnak. Nem volna alkotmányos minister, a ki a törvényjavaslat fölött, mely már 0 Felsége helybenhagyását megnyerte, mással mint a törvényhozással magával tranzigálna. Akkor már késő — a törvényhozás egyik factora már nyilatkozván — fűtői-fától, Páltól-Pótertől, Bálinttól ós Bertalantól kérdezni: jó lesz-e így?" „Ámde gyakran mégis jó volna előre tudni : jó lesz-e így ? Egy szem, még ha oly magasból néz is, mint a ministeró, vagy talán épen azért, nem lát meg mindent. Azok, a kik valamely dologban benne élnek, sok olyant tudnak, látnak, éreznek, a mit madár-távlatból nem lehet észrevenni. Mielőtt azért törvényjavaslatot készítenék, jó lesz ezt a dolgot magokkal az érdekeltekkel barátságosan megbeszólni : mit szólnak hozzá, hogy is lehetne legjobban megcsinálni?" Nem tudom, csakugyan így gondolkozott-e a a minister ? de a tények arra mutatnak, hogy eszmemenete csakugyan ilyenforma lehetett. Annyi tény, hogy mielőtt a főfelügyelet ügyében meghozandó törvénynek, avagy csak vázlatát is papírra vetette volna, barátságos értekezletre magához kórette a protestáns egyháznak nagyobb részint Budapesten tartózkodó világi fejeit (főgondnokait), hogy velők a főfelügyelet kérdéseit nagyjában s előlegesen megbeszélhesse. Hogy ezúttal csak a világi főkre szorítkozott s nem hivta meg a superintendenseket is, kik illető szókhelyeiken távol élnek ugyan, de mint az egyházi s iskolai közigazgatás állandó és közvetlen közegei annál tájékozottabbak a szóban forgó ügyben s annak minden részleteiben: az ezúttal egy végzetes hibának bizonyult. Nem annyira azért, mert az egyház, a világi urak értekezletében a „rólunk nélkülünk * ódiumát vélhette látni s a világi urak magok, alkotmányos órzületöknól fogva, épen ez ódiumot nem akarhatták magokra venni; hanem főleg azért, mert sem a minister részéről nem terjesztetvén semmi irott munkálat (ha csak vázlat is) elé, mely a megbeszélésnek substratumúl szolgálhatott volna, sem a meghívottak az egyházi ós iskolai élet minden mozzanatát, csinját-binját nem ismervén: a tárgyalás csak oly átalánosságok körül foroghatott, s csak oly ruganyos elvek terén maradhatott, minő pl. az, hogy a főfelügyeletnek csak annyira szabad terjeszkednie, hogy biztositsa az állani érdekeit, de ne sértse az önkormányzatot stb. S végre is, a világi urak azt mondák'. így az értekezés célhoz nem vezethet; a minister tegye Írásba, legalább vázlatilag, pontozatilag, hogyan gondolja ő a főfelügyeletet; s ha lesz ily substratum készen, hívja meg őket újra annak megbeszélésére, de ne csak őket, hanem a superintendenseket is, a kik jobban be vannak avatva az igazgatás kérdéseibe. Igen is: a főgondnokok értekezlete kívánta a Pontoz a tok formulázását, ós a superiutendensek me g hi vatás át, hasonló, magán je 11 e gü, barátságos ós előleges értekezletre. S midőn a minister mind a két kivánatot teljesítette: lett nagy lárma, hogy a minister — mint Thun — pontozatokkal akar intézkedni, és hogy a mit akar, arra nézve nem a nyilatkozásra egyedül jogosult egyháztól magától, hanem csak „bizalmi férfiakként szereplő főgondnokoktól ós superintendensektől kór véleményt." Hogy a miniszternek, kezdettől fogva, törvényhozás volt a célja, s a Pontozatok csak a hozandó törvény anyaga, vázlata: az iránt semmi kétség nem lehet. Rendeleti úton, Pontozatok alakjában terjeszteni jogait: eszébe nem jutott, eszébe sem juthatott; ismételve meg is mondta, s mind a két értekezlet tagjai, főgondnokok és superiutendensek, azt jól tudták s tudhatja tőlök az egész egyház. E részben minden netaláni aggodalom, vagy gyanúsítás, merőben alaptalan. A Thutmal, pátensével, bizalmi fórfiaival, absolut ós erőszakos eljárásával való bármily távoli összehasonlítás is, izgatási kortesfogásnak beválhatik, de komoly férfiakhoz, kik a szók értelmével nem akarnak játszani, nem ilik. Épen azért megfoghatlan, hogy midőn ilyes szavak a második értekezleten, egy két superintendens részéről hangoztattak, a főgondnok urak nem világosították föl a Pontozatok eredetére nézve az illetőket. Ha végzetes hibának mondtam a minister részéről, hogy a superintendenseket mindjárt előszörre tanácsba nem hívta, szintoly végzetes ós még sokkal nagyobb hibának kell tartanom a második órtekeza Pontozatok részletes tárgyalásába bele PÁPA g] Sw JfÖNYTÍRA