Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1879 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1879-01-26 / 4. szám

veszi magát, míg.egyszerű bibliai prédikáció az isteni ige magasztos volta és áldása által a legszegényebb csűrt is tiszteletre méltó templommá szenteli/ Az utolsó mondat arany igazságot tartalmaz-Neudorfon, Yiukovce mellett, például még ma is áll az óriási szilfa, mely alatt Hajnóci, a volt kiskéri lelkész a neudorfi ág. hitv. németeknek prédikált és ez által ezen egyház alapját megvetette. Ma is szent hely ez, épen olyan, mint az uj templom, melyet az egyház magának épített, és szentté csakis az isteni ige hirdetése által lett. Megvallom, ón részemről a tartandó zsinatot nem kérném fel a prédikálás gyérítésére, és még kevésbé volnék hajlandó a gyászbeszédeket a divatból kihozni. Hiszen mi a mai időben ennek épen ellenkezőjét tapasztaljuk. Nem igen ritkák az esetek különösen város helyen, hogy katholikus temetések is gyászbeszéddel végeztetnek, ós ha maga a pap sirí beszédet nem tart, akad világi szónok, ki a nélkül hogy jártas volna a bibliában, ég felé tudja varázsolni a gyászosok könyüteljes tekinteteit és elragadó ékesszólással az enyhülés balzsamát csepegteti vérző sziveikbe. Azok pedig kik az egyháznak valami rideg dogmatikai követelése által elkeserítve az egyház áldásaiban sem halálágyukon, seui koporsójukban részesülni nem akarnak, mint például egy Strausz Dávid, laikus férfiak gyász szónoklata mellett kísértetnek el síri nyugalomra. Es mi, kiknek hivatása, a szomorodott sziveket vigasztalni, felhagynánk a temetési prédikációkkal ? Nem ós ismét nem! Élő szó volt az, mi által Jézus egyházának alapját tette le s melylyel uj, isteni életet öntött a lélekbe; élő szó volt, melylyel tanítványai mesterük példája szerint, mindenütt: templomokban, hegyeken, a tenger és a folyók partjain az összesereglett néppel közölték az evangéliumot; élő szó volt, melynek ellenáílhatlan hatalmával Origenes, Athanasius, Basilius cásareai püspök, uyssai Gergely, nazianzi Gergely, Chrysostomus János s mások alig képzelhető sebességgel terjesztették a keresztyénséget. mert Krisztusról tanítani kell a népet. Azért reformátorainknak is ez volt főelvük: Ubi nihil de Ohristo docetur, ibi neque ullus est spiritus sanctus, nec ecclesia.* Minden túlzás nélkül mondhatni, hogy a protestantismus sarkpontja a prédikáció ; ez volt a fegy| ver, mely által a reformátió győzött; sőt, mi több, ; ebben van röviden kifejezve vallásunk egész lényege, A civilizált emberiség felvilágosodottságát, szabadságát, egész haladását a protestáus prédikációnak ! közönheti. Tudjuk, mily szomorú tapasztalást tett Luther Rómában a misével való visszaélések körül. Ily visszaélések a prédikációval nem történhetnek soha. Ha mi miseféle puszta imákkal akarnók áhitatosságra buzdítani híveinket, akkor hütelenekké válnánk a protestantismus alapelve, életereje irányában, lemondanánk vallásunk haladási tendentiájáról és népünket visszavezetnék a r. kath. 'egyedül id-i vezitő egyház kebelébe, hol a laikus embernek vallási dolgokról gondolkodni nem kell, nem szabad. Vagy tán félünk protestáns népünk szellemi előhaladottságától? A félelem elvész, ha meggondoljuk, hogy dogmatikai subtilitások által még egy lélek 1 sem üdvözült, hanem hogy igenis üdvözültek ezeren azon élet folytán, melyre a szentirás még ma is mindenkit megtanít, kivel annak intései közöltetnek és aki eme közlést sajátjává teszi és követi. Van igenis istentiszteletünknek egy nagy hiánya, ós ez a szép, művészi ének nélkülözése. Ha képesek volnánk annyira vinni, hogy nemcsak híveink kótaszerüeu énekelnének, hanem hogy tanítóink is minden egyházban egy énekkart életbe léptetnének, mely például az oltári szöveg előtt ós az exordium után egy, a körülményeknek megfelelő verset elzengene, bizonyosképen mondhatni, hogy istenitiszteletünk nemcsak felvilágosító, hanem építő varázszsal is bírna. Azért iparkodjunk szép éneklésre szert tenni és ne törekedjünk istentiszteletünk fő súlyát átvinni a bő, katholikus színezetű imádkozásra. A prédikációt pedig mint a protestáns vallás koronáját, tartsuk, míveljük ! BIERBRUNNEK GUSZTÁV. ISKOLAÜGY. A protestáns egyetem miképen létesíttessék, Ez a kérdések kérdése, ehez kívánok most szólani. A szerte létező töredékszakocskákat egyesíteni kell ez az első lépés. Itt mindjárt jogakademiáink jutnak eszembe. Ezekben külön külön van öt, hat jogtanár. De e mennyiség csak ideiglenes, a kir. jogakademiákban van nyolc tanár, ugyan ennyinek kell majd a mieinkben is lennie. - - ;