Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1879 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1879-08-17 / 33. szám

s távoztom felett szerető szivéből fakadó sajnálkozása. Eltávozott. — Lélektani bölcs tapasztalata súgta neki, hogy magányra van szükségem. Magamra maradtam. De alig, hogy hiveimmel leendő párbeszédem halvány körvonalai lelkemben feltűntek, beállít hozzám Földi barátom. Természetes, hogy ő végtelen örül szerencsémnek s azért azt fokozni szeretné és azért a legjobb szivvel nyújtja a következő tanácsot : Hogy híveid minél szivesebben fogadjanak, igyekezzél mindenben kedvök szerint beszélni ; óhajtásaikat méltányold, kéréseiknek lehetőleg engedj, hiszen ha majd elhelyezkedel, majd jogos és méltányos (méltó) korlátai közé utasíthatod vissza a felkeltett áradatot. Hasznát veszed, ha a nép igényeinek minden tekintetben engedni igyekszel; mert hiszen tudnod kell, hogy vannak igen kellemes meglepetések (p. o. éléstárát megtöltve találja stb.), milyenekkel a hivek belépő uj lelkészeiket fogadni szokták, ha tud velők bánni és mindenekben kedvökre járni. Tovább nem folytathatta, mert megboszszantott. Hiszen én nem ^iio^ioTog (^béres*) akarok lenni, a ki jutalomért dicséri simogatja a juhokat, és a kinek kiilömben nincsen gondja a juhokra, hanem azért megyek hozzájok, hogy ők bővölködjenek és hogy életök legyen Ján. 10, 10., és az én gondom nem is más, mint az ő lelki tidvök, s azért tehát megemlékezvén az Úrnak Máté 12, 35 mondott szaváról: „A jó ember az ő szivének jó kincséből hoz elő jókat" és az Úrnak tanácsáról Máté 10, 19 : s

Ne legyetek szorgalmatosok mi módon és mit szóljatok,® elhatároztam, hogy nem készülök híveim fogadására, hanem bizom magamat jó szellememre, az mondja meg majd, mit szóljak. Úgy is tettem. Hogy forrongó fejemnek némi enyhülést szerezzek, kimentem az ügynevezett „parochiális* földekre. Véletlenségből-e vagy talán inkább gondolataimnak, vágyaimnak folytán utam éppen azon földekre vitt, melyek az országút mellett feküdtek s midőn elmerülve az isten áldásának szemléletében, mint azt máskor is tenni szoktam, a mezőn egyet-mást igazítottam és ezen ilyetén mezei foglalkozásom által ligyelmem leköttetvén, munkámba teljesen elmerültem, igen közeli kocsizörgés ébresztett fel ehnerengésemből. Hirtelen fölpillantván, jövő híveimet láttam közel magamhoz. Mosoly vonult el ajkamon, eszembe jutott, hogy, ha ezt Földi barátom látta volna, mint sietett volna engem rendre utasítani s mi elégedetlenül parancsolta volna meg, hagyjak fel rögtön foglalkozásommal s változtassam a mezei teendőkkel való foglalkozást, a szerinte a paphoz sokkal illőbb sétává De én előttem színlelésnek tűnt ez fel, s azutá,n meg, hiszen az sértés lett volna leendő híveimre, kiknek legnagyobb része épen földmiveléssel foglalkozik, ha azt árulom el előttök, hogy zavarba hozott általok a mezőn történt meglepetésem és egy igaz pásztorhoz, a kiről az Ur azt mondja Ján. 10, 4: hogy »előttök (juhai előtt) megyen* nem is méltatlan foglalkozás, sőt szükséges, hogy a mennyire csak lehetséges, e tekintetben is útmutató tanácsadójok legyen. (Lásd : Cultusministeri rendelet.) Mig én mindezt végig gondoltam, azalatt híveim ' előttem termettek. Meg voltak lepetve, hogy engem épen a mezőn találtak, s én megértettem zavarukat. Nem az bántotta őket, hogy a mezőn találtak, mert az még, a mennyire kivettem arcaikból, tetszeni látszék nekik, hanem, hogy a beköszöntés ünnepélyességét látták ezáltal megakadályozva s én méltányoltam arcaikról I leolvasott kívánságukat s pár nyájas szó, az otthoniakról | való tudakozódás, szivélyes üdvözletek után, igyekeztem, azon igaz okot hozván fel, hogy fogadásukra elő kell készitenem a háziakat, tőlök elszakadni s az előintézkedéseket megtéve, úgy intézni a dolgot, hogy mire ők megérkeznek, engemet szobámban találjanak. En „esmérem az én juhaimat,4

Ján. 10, 14, „rustica natura habét sua jura* gondolám s miután láttam, hogy ők a nálok szokásos (^dictióval*) üdvözlő beszéddel akarnak nálam beköszönteni, nem akartam kívánságuk teljesedését lehetetlenné tenni. Úgy intéztem tehát a dolgot, hogy úgy lett, mint ők kívánták. (Folytatása következik.) HÖRK JÓZSEF. SYNODALIA. A köznevelés és közoktatás szervezetének szabályzata a magyar ref. egyházban. ; Javaslat. A magyarországi ref. egyház conventi bizottságának megbízásából készítette : Molnár Aladár. A ref. egyház, egyházi és iskolai ügyeit illetőleg törvényekben biztosított és törvényes joggyakorlatban kifejlett önkormányzati jogánál fogva, — addig is, mig az ; 179°/! XXVI. t. c. 5. pontja értelmében a törvényhozás megalkotja az országban levő minden tanintézetre kötelező közoktatási rendszert, a kebelebeli köznevelésnek, oktatásnak és saját intézeteinek a következő szervezetét állapítja meg : 1. §. Az egyház kebelében a köznevelés és oktatás j eszközlésére fenálló, vagy ezen idő szerint létesíthető intézetek : 1) a népnevelési és oktatási intézetek, u. m.: a) kisded óvodák ; b) elemi- és felső-népiskolák 5 c) kisdedóvókat és tanítókat képző intézetek. 2) a keresztyén felebaráti nevelőintézetek, t. i. a) árvaházak, b) szeretetházak, c) siketnémák, d) vakok-, e) gyengeelméjüek (cretinek) nevelőintézetei. 3) középtanodák: a) gymnasmmok és reáliskolák b) női középiskolák ; 4) főiskolák (akadémiák) : a) theologiai, — b) bölcsészeti, — c) jog- és államtudományi tanfolyamokkal és a teljes bölcsészeti akadémiáknál szervezett középiskolai tanárképeidével.