Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1879 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1879-08-10 / 32. szám

hibát ezennel helyreigazitok ekként: Tóth Ferenc j kéziratát Liszkay ur magasabb szempontból, nagyiéi küleg a m, n. muzeumnak adományozta. Ám győzzön meg, ha tud, Egyházfi saját állításának alaposságáról. 1. Mi itt a dunántuli e. kerületben a Tóth-féle kéziratokkal történt állítólagos üzérkedésről soha sem hallottunk. 2. „Világi uri hitsorsos nincsen a barsi j e. megyében.8

Ez is téves állítás, mert van valami 30 ; kiknek legnagyobb részére csakugyan ráillik a mit i ismertető mond általában ez elemről. 3. Nem a győrödiek, hanem az a 1 s ó p é- ! 1 i e k bélyegezték meg magukat, földesurokkal együtt, a szabadságharc idején. 4. A jelenlegi borii lelkészt — fájdalom — csak- i ugyan megróttam a monográfiában. Utóbb azonban, midőn a kézirat már a nyomdában volt, igazolta magát és én kétségkívül kihúztam volna a kéziratból a rá vonatkozó 1 terhelő tételt s egyéb részekben is a szükséges javításokat és módosításokat megtettem volna; de a korrekturát nem én teljesitém. A munka pongyolaságaért mind e 1 mellett sem illethetem szemrehányással a javítót, sőt kö- [ szonettel tartozunk neki, hogy fogantatásától világra jöttéig ő gondozá, s a mennyire idő és körülmények engedék, a nyomdai javítást is teljesité. De mind e mellett is Somogyi Lajos lelkésztársamra vonatkozó megjegyzésemet a munkából kitörölni most már nem lehetvén : kívánságához képest ez alkalommal meg adom I neki az elégtételt, annyival inkább, mert itt e lapokban ujolag is — és nagyobb közönség előtt — szenved méltatlanul ; holott ő a többi lelkésztársakkal együtt annak idején beterj észté az illető helyre a borii egyházra vonat- j kozó adatait, de eltévedvén azok hozzám soha | nem jutottak, 5. Két iskolai könyvtár fizetett elő/ Ismét téves; mert egy sem fizetett elő; hanem egy lelkész és egy tanitóértekezleti könyvtár. i 6. A nyomtatás s általában az egész ügy intézőjét nem lehet azzal vádolni, hogy calculus nélkül számított, midőn ily terjedelmesebb (446 lapnyi) könyv árát 1 frtra szabta; mert az e. megyét nem nyereségvágy vezérlé, hanem magasabb indo1

ok, melyekért az anyagi áldozatoktól sem rettent vissza. S ha meggondoljuk, hogy e munka mint helyi s felekezeti érdekű, a vidéki közönség pártfogására ugy sem számithatott, rendes 3 frtnyi ár mellett pedig saját e. megyénk területén sem vehették volna meg a szegényebb egyházak, egyháztagok, tanitók és lelkészek : igen helyes calculusnak bizonyul az 1 frtnyi csekély ár. 7. Térképre nem telt. Végül legyen szabad kijelentenem, hogy azok, kik példányaikat még netán meg nem kapták, vagy ezt megszerezni óhajtanák : e végett nt. Nagy János esperes úrhoz szíveskedjenek fordulni, Nagy-Sarlóba (p, hely), hol 1 forintjával még folyvást kaphatók a példányok. Sz. Kiss KÁROLY. KÜLFÖLD] EGYHÁZ És ISKOLA. A moldva-oláhországi missió köréből. Plojest 1879. aug. 1. Pitesten a templomot, paplakot kijavíttatván, hogy egy meghívandó lelkésztanitó dijlevelét kiállíttassam, jul. 27 én megjelentem Pitesten, vendégül vivén magammal a bukaresti papot t. Gyárfás szolgatársamat. Itt megvizsgáltuk a kijavított paroehialis épületeket s örömmel tapasztaltuk, hogy pi testi egyházközségünk elöljárósága nem kiméit fáradságot és áldozatot, hogy egyházát azon helyzetbe hozza, hogy végre valahára annak papi hivatala egy jóravaló lelkész által betölthető legyen. Fájdalom azonban a céltól, dacára az elismerésre méltó igyekezetnek, még mindig távol állunk. En, különösen pedig derék szolgatársam (hatalmasan buzdító egyházi beszédével) mindent elkövettünk, hogy a híveket addig is, míg félév múlva a ház-, egy év múlva pedig a szőlőhaszonbér fölszabadul, áldozatra serkentsük s a papi díjlevelet azonnal kiállíthassuk. Jó igyekezetünk megtörött a hívek csekély számán és szegénységén. Alig van ugyan is hat adóképes család (a többiek jobbára iparossegédek) s ez is legtöbbet 120 frankot ajánlhat (nagy erőmegfeszitéssel) a lelkész évi fizetésének pótlására. Igy levén a dolog azt hiszem nem lesz más mód, mint meghajolni a hívek azon akarata és óhajtása előtt, hogy a pitesti egyház papi hivatala mindaddig ne töltessék be, mig a szőlő haszonbére (mely 3 évre bérlőnél hagyatott a végre, hogy abból a szőlőt és a szőlőben levő épületet kijavíttassa és jókarba helyezze) és a régi paplak félévi haszonbére (melyet az egyház elöljárósága előre fölvett, hogy abból a paroehialis épületek kijavítására és kiszélesítésére szükséges kiadásokat pótolja) föl nem szabadul, mert pitesti híveink oly kevesen vannak és oly szegények, hogy a fennebbi haszonbér elköltése által a dijlevélen ütött hézagot ki nem pótolhatják. Azon édes reményben ringattam magam, hogy a pitesti egyház papi rlijleveiét az első évre a hívek áldozatkészségével és segítségével a fennebbi haszonbér nélkül is kiállíttathatom, a tapasztalás azonban megtanított ennek lehetetlenségére. A mostani viszonyok között az első évre 250 forint miasiói segély 120 frank a hívek ajánlatából 18 l

L arany a második félévi házbérből s a tandíj és stóla képezhetnék alapját a pitesti egyház dij -levelének. Azt hiszem hasztalan kisérlenéuk meg, ily dijlevéllel a pitesti lelkésztanitói állomás köröztetését, ha azonban nőtelen lelkésztársaim közül akad ember, ki elég ügyszeretettel és lelkesedéssel bir arra nézve, hogy Pitesten a 64*