Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1879 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1879-07-20 / 29. szám

Hát mikor a gyülekezet kinevezett lelkészt kapott, mondhatta azt, hogy fizessen a kinevező ? Vagy ma mondhatja valaki ezt józan észszel: én nem választok, de aztán nem is fizetek ám ! Hiszen, ha a választó jogról való lemondással a fizetésbeli kötelezettség alól is fölmenthetné magát valaki: száz választó közül legalább ötven nem választana papot. De továbbá olyan ember nemcsak lelkész, de protestáns ember sem lehet, a ki, horrendum dictu, szennyesnek nevezi egyházi belső állapotunkat. Ilát szenny már az, ha papválasztási hosszú törvényünk egyetlen sora nem szabatos? Vagy talán a papválasztásoknál előfordulni szokott visszaéléseket állítja eltitkolni való szennyességeknek ? Hát a protestantismus k é jhölgy-é, ki festett arccal jár a világ előtt, magán házi élete pedig eltitkolni való szennyesség ? Hát nem oly nemes, dicső alaké a protestantismus, a ki magasra emelt homlokkal, nyilt kebellel áll ki a világ elé, s igy szól : im, tekintsétek meg egész valómat, lelkemet, szívemet, szívemnek még legtitkosabb rejtekeit is, ha találtok még bennem valami ferdeséget, kiirtom azt is ! Végre olyan ember sem lelkész, sem protestáns, de még a qualificált osztály tagja sem lehet, ki a komáromi kalendáriom irodalmi magaslatán felül emelkedni, s a humoros irály célját és hasznait felfogni nem birva, az életben csak anekdotát talál. Nem lehet a qualificált osztály tagja oly ember, ki a logika ponyváján nem csupán nevetséges, hanem épen frivol bukfenceket hány. Mert dísztelennek s a jó izlést sértőnek mondja e kifejezésemet: .„Dohányfalván papválasztás történt ólmos botoknak forgatása, fejeknek beveretése nélkül," — Ő pedig e díszes és finom Ízlésre mutató frázissal kezdi beszédét: »nem tanácsos a szennyest utcára vinni s ott mosogatni.8 Ki vagy mi lakhatik tehát az álarc alatt? Megmondom mindjárt. Tessék ide figyelmezni, de jól. Gladstone, volt kormány elnök, egyik folyóiratban tanulmányt irt 1874-ben a rituális musról, az angol egyház ezen egyik legfontosabb belügyéről. Gladstone a mily szellemesen, ép oly nyíltan s férfiasan irt. Az angol sajtó felelt rá nyíltan, férfiasan. Csupán egy firkász ügyetlenkedett ellene az anonymitás álarca alatt. Gladstone nem tartotta ugyan érdemesnek figyelmére méltatni ; egy társas körben mégis a következő ötlettel válaszolt az álarcos vitéznek : Minapában egy szép alkonyaton sétáltam kertem nemes gyümölcsfái között, s im hirtelen egy álarcos alak áll előttem. Én azt hívén, hogy kárt akar tenni saját szép oltoványaim között, ütésre emeltem pálcámat, de előbb lekaptam az álarcot fejéről. Volt alatta — egy nagy üres lopótök. (Madárijesztő volt). Adieu, >egy lelkész,8

utoljára és örökre. CSEPELI PÁL, ref. lelkész. KÖNYVISMERTETÉS. sMonográfiái vázlatok a barsi ref. esperesség múltja és jelenéből. Az egyházmegye megbízásából irta Sz. Kiss Károly. 1878. Nyom. Pápán a ref. főtanoda betűivel, ny. Debreceni K. 1879.4

8. r. 446 1. A magyar ref. egyháztörténet-irodalmi téren ismét egy örvendetes jelenség; Szatmár után Bars iratja meg monográfiáját; még pedig a mi eddig a reform, egyházban hallatlan, az irót még honorálja is! Üdvözöljük érette a kis egyházmegye lelkes papságát, mert a kéz alatt levő munka megjelenése egyedül ennek köszönhető. Világi úri hitsorsos nincsen az egyházmegyében — a törvényszéki elnök segédgondnokot kivéve; különben ha volna is, e téren, fájdalom az egyházhoz mind inkább hűtlenekké váló világi urainktól nincs mit várnunk. Legyen tehát üdvözölve még egyszer a barsi ref. papság s annak esperese, ki ez ügynek mozgatója volt. A jelen munka szerzője műve elé függesztett előszavában okát adja annak, hogy miért nem nevezte művét a „barsi ref. esperesség történetének." Célja csakugyan ilynemű munka létrehozatala volt, de a barsi traktus naplói csak a XVlI-ik század közepétől vannak meg, a XVIII-ik század elejéről pedig épen nincsen semmisem, s ez az oka egyrészről, hogy a szerző műve csak vázlat maradt. Forrásai csekély volta mellett nem kedvező helyzetével is menti magát a szerző, s ugy látszik, hogy az idézett barsi levéltári adatokon kivül, az esztergomi primási levéltárból kapott némely értesítéseken kivül, a Tóth Ferenc „Samarjai super. történetének® kézirata és „Prot. ekl. archívumánakc

<

okmányai, melyeket Liszkai a muzeumnak eladott, szolgáltak neki alapul. Nagy kár, hogy a barsi traktus lehetővé nem tette a szerzőnek, hogy a primási levéltárat Esztergomban, a Sz.-Benedeki convent, és Barsmegye levéltárát, továbbá a helytartó-tanács, magyar udvari kamara, nemzeti muzeum és akadémia s a Rádai könyvtár kézirattárát, Eszterházy, — Hunyady, és más földes urak, továbbá a szomszéd traktusok és a Dunántúli egyházkerület levéltárát, illető helyeiken felkutathassa; mert igy munkája nem csak vázlat maradt volna, hanem egy teljes monográfiává egészült volna ki. A jelen mű két részből áll. Az első rész az „általános viszonyokat® tárgyalja, jelesül : 1. A barsi esperesség régi s ujabb naplóinak ismertetését, naplók alatt értve különféle jegyzőkönyveket is, összesen tizenegy darabot. 2. A hajdani Dunántúli és Somorjai superintendentía történetének vázlat a jo, két kerület egyesülése, püspökök életraj Z íüj S ci somorjai, komjáti (ürményi vagy nyéki), komáromi, drégelpalánki (vagy nógrádi), lévai vagy barsi traktusok egyházainak névsorával. A püspökök életrajzát adva, szerző kelletén túl csapong Papp Gábor püspök életraj-