Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1879 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1879-07-20 / 29. szám

zánál. Ezután tárgyára tér, s megkezdi 3. »a lévai vagy barsi esperesség® történetét. Az ezen traktust alkotó Bars-, Hontvármegyék reformatióját, különösen Balassa, Dobó, Nyáry, Eszterházy s részben enyingi Török Bálintnak lehet köszönni, mely utóbbi a nyitrai püspöki jószágokat elfoglalta, s beléjök a reformatióhoz hajló papokat állított. Az ágostai evangélikusok állítják, hogy a csepregi beszélgetésig (1595), a lutheri reformatió volt itt bevéve, de annyi tény, hogy 1570—90. évközt Csötörtöki István n.-sallai lelkész, mint esperes alatt, »tractus le ven sis* csatlakozik a somorjai kerülethez. A XVl-ik századból s a XVII-ik elejéről a barsi traktusról mitsem tudunk. Még nevezetesebb egyházi gyűlés sincs benne, kivéve az 1609-iki barsi zsinatot, melyet a somorjai kerület, a komjáti prédikátor, a katholizálni akaró Veresmarty Mihály ügyében tartott. Igen sajnáljuk, hogy a szerző ezen — a Fraknói V. és Ipolyi által naggyá felfujt és jelentékennyé kanonizált ember ügyénél csak úgy egyszerűen átsiklik. Veresmarty, saját állítása szerint, egykor nagykőrösi prédikátor volt, honnan mint üldözött menekülvén, különféle hányattatások után komjáti prédikátorrá lett. Majd Forgách érsek fogatta el, s fogságában katholikus hittani műveket (Bellarmin) kezd unalomból olvasni, s ezek (saját állítása szerint) megtántoritják, ingadozik s Dobronoki Miklós somorjai superintendenst felhívja, hogy hitében erosi'se meg, és kételyeit oszlassa el. Mielőtt ez történnék, neje meghal, mely esemény után még inkább nő ingadozása a ref. hitben, s viszálkodni kezd az őt úgy szónoki tekintetben, mint az úri rendek előtti kedvességben felülmúló Súri Orvos Mihály — szintén komjáti — lelkészszel. Ügyében a zsinat Barsra összehivatik s ott kételyeit föltárja, de eme kételyek le nem győzetnek, végre áttér. Áttérésének eredménye pozsonyi kanon okság és bátai apátúrság lőn. Áttérésének históriáját s a barsi zsinatot maga részletesen leirja, sőt ir a bátaiakhoz is, hogy katholizáljanak ; de azokon nem fogott az apátur példája. A mi az áttérés indokát illeti, bár azt még prot. emberek is lélektani belső okokkal akarták igazolni, nem lehetünk egy véleményben a főpapi írókkal. Mi itt az indokot legkevésbé sem belső, hanem külső tényekben találjuk, a) Veresmarty hiúságát megsérti kollegája, Súri Orvos Mihály előnye ő felette minden tekintetben 5 b) a sértett hiúság fekete színben tünteti fel előtte az üldözött prot. egyház helyzetét, melyben nem hogy elismerés, fény, gazdagság és hatalom, de még életbiztonság sem található; míg c) a katholikus egyház dús javadalmat s fényes polgári méltóságot is osztogat papjainak. Bármit beszéljen is Veresmarty, áttérése históriájában, bármit mondjanak szintén e tárgyról Fraknói és Ipolyi, vagy egy, titánok a tömjén füstöt hordó prot. iró : az áttérés indoka, a sértett hiúság, Pázmán fényes példája s végül a később elért bátai apátúrság. Sajnos, igen sajnos, hogy a szerző a primási levéltárban föl nem kereste a Dunántúli ref. e. ker. régi jegyzőkönyvét, melyet Sinai egykor a Bathyányi primás könyvtárában látott. E jegyzőkönyvben bizonyosan le lett volna írva a nevezett barsi zsinat s a Veresmarty kételyeit tárgyazó tételek és viszont az ezekre adott válasz is. így Fraknói és Ipolyi s a nyomukban járók csak felperesnek tesznek törvényt, midőn Veresmarty áttérését őszintének s Bellarminból szedett kételyeit az egész zsinat által megcáfolhatlanoknak állítják. Még azt jegyezzük meg, hogy Bellarmin jezsuita műve, — Veresmarty ezen l bibliája — maga is az indexbe került, mint eretnek iromány. De menjünk tovább. A XVIII-ik század közepén a barsi traktus 30 anya- és 30 leánygyülekezetből állt ; e szám azonban hol nőtt, hol apadt. 4. »Az esperesek" alatt megemlékszik a proszéniorok, választási mód, dijcim, kerülettel való érintkezés s az esperesek és közpapok irodalmi munkásságáról is. Itt a más kerületbeli traktusokban divó szokástól csak annyi az eltérés, hogy a XVIII-ik században az esperest, a püspök kandidátiójára, sőt elnöklete alatt választották, a választó szavazatokat pedig a kerületen bontották fel. E miatt némi viszály is volt a kerület és Bars között. 5. Az esperesek névsorát Csötörtöki István és Nagy János nagy-sallai lelkészekkel kezdi s illetőleg az utóbbival végezi, 1570 —1879. A 19 esperesből némelyiknek csak nevét emliti, életűkről alig puhatol ki valamit, teljes életrajzot csak Nagy Jánosról ad. Az egész papságból 8 nagyobb és 8 kisebb írót sorol fel. 6. Egyházkormányzat és gyűlések cim alatt a világi elem befolyásáról értekezik szerző. Barsban az 1774-iki kerületi határozattal lép a világi elem az egyházkormányzatba, ekkor rendeltetvén el, hogy alkalmas coadjutorok választassanak. A párciálison 1784-ig jelen van az egész sancta fraternitás, később csak az assesorok birnak szavazattal. A jelen nem levő lelkészek birságoltatnak. A gyűlés teljes isteni tisztelettel kezdődik stb. 7. Segédgondnokok, világi tanácsbírák 1774 óta vannak. Az első curator Péli Nagy István, a jelenlegi vagy 7-dik Konkoly Thege Pál. 8. 10. Lévitákat, káplánokat szintén ugy tettek, változtattak itt is, mint más traktusokban. Letett vagy kimaradt papok, — minthogy a papmarasztás itt is divatban volt — sokszor lettek lévitákká s í viszont rektorok és levitákból szintén tétettek papok. A lelkészjelöltet az egyházmegyén is vizsgálták, s a traktualis vizsga ma is szokásban van. 9. Az egyházi fegyelem belhivatalnokok és laikusokkal szemben egyaránt szigorú volt- egész a jelen század elejéig (1811). Példa gyanánt le is ir egy eklésia-kö vetést. 11. Az egyház látogatása Komjáti-kánonok szerint gyakoroltatott, még az üldözés napjaiban