Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1879 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1879-07-20 / 29. szám

denki maga teremti a vallást a maga képére ós hasonlatosságára. Ha cikkírónak ezen állításai igazak volnának, akkor már a magyar protestantismus rég kiköltözött volna az árnyékvilágból. Tudjuk azt mi is, hogy a nagy közönségnek positiv vallásra vau szüksége, mely meghatározott külső formákban ós szertartások által gyakoroltatik, el is járnak lelkészeink kötelességeikben ugy, a mint az Istennek népe, az evangyelium szelleme, s a szent hivatal természete igényli, hirdettetik az Isten igéje, megterittetik az Urnák szent asztala, de különösen a művelt osztály nem igen szeret élni annak javaival. Itt a hiba, tisztelt cikkiró úr, nem a papi bajuszban és szakálban, nem az igének forrása apadt ki, hanem a szomjúhozó lelkek száma apadt meg, cikkiró szerint a papok magaviselete miatt, mi szerintünk pedig azért, mert az egyház világi tagjai nem tudnak egyesült ós lelkesült erővel közreműködni a Krisztus testének építésében. Őrködjék csak a papok functiói felett a hívek éber közszelleme, majd meglátjátok, hogy visszatér az egyházi szónoklatok egykori fénye és melegsége. A ki egy évben csak egyszer jelenik meg a templomban, annak nincs joga a papot rostálni ós bírálni. Látszik, hogy a modern iránynak is nagy ellensége cikkiró s nagyon megbotránkozik egy modern pap síri beszédjén azért, mert az a feltámadás dogmájával nem igyekezett a szomorodott feleket megvigasztalni, s veti utána, hogy ugy látszik, a mi apró papjaink, apró mokráink, szégyenük a Krisztust, nem hordozzák örömest annak terhét. Ezen absurd beszédekre csak az a feleletünk, hogy a kebel vallásos ihlettsége nem függ sem egyik sem másik theologiai iránytól, vaunak vallásos modernek és vallástalan orthodoxok egyiránt és megfordítva. Azért ez a passusa is hasra esett cikkírónak. Azok mennek be menyországba, a kik cselekszik a mennyei atyának akaratját. Hogy a papok, az apró mokrák, ügyetlen mokra-5águkkal mennyiben riasztják el az egyháztól a nálunknál műveltebb világi elemet, és hogy csakugyan műveltebbek-e a papoknál a világiak, ezt nem tudjuk, nincsenek rá adataink; dehogy morál dolgában most is a papok az egyház mintaképei, azt bátran merjük hangoztatni. E status móg se váltóhamisításba , se botrányperekbe, se egyéb corrumpáló szédelgésekbe soha nem keveredett; bókén tűri sorsát, tanit, prédikál, adakozik is szerény tehetsége szerint. Papjaink annyit mindenesetre megérdemelnek az egyháztól s cikkírótól is, hogy guuynóvvel ne illesse őket, s ha más jutalomban nem részelteti, legalább szóljon róluk tisztelettel. PERESZLÉNYI JÁNOS. ISKOLAÜGY. Iskolai értesítők. — Második közlemény. — 9) A budapesti ref, főgymnasium értesítője. Igazgató Vámossy Mihály. Növendékek sz. 386, kik közül vallásra nézve 136 ref., 132 zsidó stb. 10) Akegyes tanitórendiek budapesti főgymnasiumának tudósitványa. Igazgató Trautwein János. Értekezés : A földmivelés iránti előszeretet és a kereskedés a rómaiaknál, Farkas József. Ez egy nagy terjedelmű s úgy látszik, szép forrástanulmánynyal irt értekezés. Tanulók sz. 563. Az osztályok, különösen az alsók, túltömöttek, ugy hogy pl. az első osztályba 110-en vétettek föl. 11) A budapesti kir. Kath. főgymnasium értesítője. Igazgató Dr. Corzan Avendano Gábor. Értekezések : A szegény gyermekek sorsa az ókori tár-i sadalomban, Nóvák Lajostól Néhány szó a tornászat érdekében, Graboviecky Leótól. Ez utóbbi értekezés igen érdekes statistikai táblázattal, melyben minden egyes tornázó fiu testi fejlődése fel van tüntetve. Tanulók sz. 574, kiknek túlnyomó része, 302, zsidó. Három párhuzamos osztály, mely közül kettőt a tanári kar saját erejéből, a tanerők szaporítása nélkül tart fen. 12) Abudapestill. kerületiállami reáltanodának 23-dik értesítője, az intézet fenállásának 24-dik évében Igazgató Dr. Say Móric. Értekezés : A világrendszerre vonatkozó nézetünk keletkezése, Heller Ágosttól. Tanulók sz. 381. Két párhuzamos osztály. 13) A budapesti IV. kerületi községi nyilv. fő reáltanoda 25-dik tudósitványa. Igazgató Ney Ferenc. Értekezések : A tanév végén, Ney Ferenctől. Az O Felségök ezüst-menyegzőjének napján a tanodában tartott ünnepély alkalmával felolvasott beszéd, Kiss Gábortól. Tanulók sz. 512, kik közül vallásra nézve 221 r. kath., 215 zsidó. Három párhuzamos osz-Í tály. Az igazgató, emiitett értekezésében, a reáliskolák fontosságáról szól ; kifejezi azonban abbeli aggodalmát is, hogy a reáliskolák egyoldalúvá teszik a fiatal ! embert, ha az ott tanított reáltárgyakat bizonyos szellem nem lengi át, mely alatt hogy mit ért, szerettük volna, ha bővebben kifejti. Nem valami örvendetes, különösen a szülőkre nézve, az igazgató azon kijelentése, hogy „a Vili. és VI. osztály kivételével, a többi osztályokban csak elvétve akad egy-egy jobb tehetség.4

Az önképző-I kört ezen intézetben is, mint a kereskedelmi akademiá-