Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1879 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1879-06-29 / 26. szám

KÜLÖNFÉLÉK. "" "" A miskolci hitbuzgó ev. gyülekezet gyászt öltött. Egy oly férfiú ravatalát állta körül, ki öreg volt évei számára nézve, öreg volt fehér hajszálait tekintve, de nem volt öreg akkor, ha a munkában fáradozott; ilyenkor megtagadta korát s úgyszólván ifjúvá lett, hogy lelkét egyesítve tanítványaiéval, annál hatékonyabban oszlassa lelkük homályát, annál jobban felvilágosítsa elméjöket. Hasonlított az örökzöldhöz, mely a hólepel alatt sem veszti el üdeségét. Örökifjú öreg barátunk SzánthÓ JátlOS nincs többé! A miskolci ev. gymnázium kebelében, melynek a boldogult lelke, éltető eleme volt, váratlan távozása után tátongó űr támadt, mint mikor az erdő díszét, a százados tölgyet megdönti a vihar, s azzal együtt elpusztít régi emlékeket. Feledhetetlenek Szánthó János szolgálatai a protestantismus érdekében. Vajha nemesen megfutott életpályája nyilt könyv lenne előttünk, hogy megtanuljuk abból azon aranyszabályokat, melyek betöltése által az élet késő estvéje is csöndes és tiszta alkonyhoz hasonlít!*) Az elhunytárai kiadott gyászjelentések így szólnak : „A miskolci ág. h. ev. egyház, a közveszteség fájdalmas tudatával ad szomorú értesítést szántóházi és dénesfalvi Szánthó János algymnásiumi igazgató tanár, hegyaljai egyházmegyei főjegyző, borsodi dékán, borsodmegyei bizottsági tag, Miskolc városa képviselő testülete tagjának stb. elhunyta felől, ki is junius 20-ikán, esti 11 órakor, agy szélhűdés folytán fejezte be 66 évre terjedő, 38 éves tanári működésben egyházi és társadalmi téren érdemekben gazdag életét. Pormaradványai jun. 22-én d. u. 4-kor tétettek le urak-utcai házából a mindszenti sírkertbe örök nyugalomra. Az egyház, a város, a tan- és közügy ezen lelkes bajnokának emlékét tegye a közelismerés maradandóvá, Isten kegyelme áldottá !<

(

A gyászoló család szomorú jelentése így hangzik : „Szánthó János, a miskolci ág h. ev. gymn. igazgató tanára, a hegyaljai e. m. főjegyzője stb. stb. a szerető férj és gondos atya, hozzátartozóinak és nagyszámú tisztelőinek kirnondhatlan fájdalmára jun. 20-ikán 66 éves korában, boldog házassága 38-ik évében, agyszélhűdésben hirtelen elhunyt. Béke lengjen siri álma felett ! Özvegye : Szánthó Jánosné szül. Hutter Sarolta. Fiai: Szánthó Gyula, Szánthó Bertalan, Szánthó István." * Személyi hirek. Megbízható forrásból értesülünk azon kettős veszteségről, mely a sárospataki főiskolát fenyegeti. U. i. Hegedűs László országgyűlési képviselő, a főiskola algondnoka, és Katona Zsigmond az intézet pénztárnoka, ezen állásukról lemondanak. *) Elhunyt kitűnőségünk bővebb necrologját kérjük. Szerk. * Erdélyből megint egy pusztuló félben lévő egyházunkról szól a hir. Alsófehérmegyében az asszonynépi ref. egyházközség szegénysége miatt teljesen képtelen felekezeti iskoláját fenntartani; ennélfogva annak állami iskolává átalakítását az áll. igazgató-tanács elvileg már megengedte. * A vizsgálatok idénye beköszöntött, s a főváros nyilvános kertjeit hangyamódra lepik el a diákok, kiknek körmére égett a dolog s legalább kutyafuttában át akarják venni ezt vagy azt a stádiumot. »Az orsz. prot. árvaház zárvizsgáján — irja a Függ. Hirl. — számos előkelőség volt jelen. A vizsga eredménye mindenkit kielégített. Főleg kitűntek a növendékek a magyar nyelvtanban, a mi annyival kellemesebben lepett meg, mert a növendékek közt igen sok idegenajkú árva gyermek is van. Dr. Ballagi Mór e felett meleg szavakban tolmácsolta a hallgatóság elismerését az árvaház elnökségének és igazgatóságának.* A helybeli ev. leányiskola vizsgáján meg mulatságos dolgokat hallottunk. Azt kérdi Győry V. lelkész egyik apróságtól, mit lát a feje fölött, ha a szabadban jár? „Az eget® felelt a kis leány. „Hát ha beborul ez a szép égboltozat, mit látsz akkor a fejed fölött?® A p a r u p 1 i t! — Aztán a természetrajzra mentek át, s a tanitó kérdezett: „Sorolj elő néhány hasznos házi állatot.® A kisleány elkezdi : Kutya, macska, ökör, bornyú. „Jól van, már most mond meg nekem, melyik a leghasznosabb köztük?* A kis lány gondol egyet s hirtelen kimondja hogy „a rántott csirke!* * Rozsnyón, mint a Rozsny. Hiradó irja, nagymérvű mozgalom van keletkezőben a vallásügyi miniszter azon akaratával szemben, hogy az állam a protestánsok iskolái fölötti főfelügyeletet a saját kezébe vegye. A protestánsok azt mondják, hogy e féltett jogukról, mely már annyiszor volt megmentője a magyar nemzetiségnek is, csak az esetben mondanának le, ha Magyarországnak független kormánya lenne. A jelen viszonyok azonban nem kedvezők arra, hogy e fontos jogot elejtsék, mert valószínűnek tartják, hogy az a jövőben ismét erős vára lehet a nemzetiségnek is, amit ha most önmaguk feladnának, a protestánsok egyházi szabadságain és azon hazafias törekvésükön, melylyel a magyar nemzetiséget a múltban egyházi ügyeikkel összeköttetésbe hozni tudták, helyrehozhatatlan rés üttethetnék. Azért most ép úgy fognak ragaszkodni jogukhoz, mint 1859-ben tették a Thun-féle pátens ellenében. * A bpesti reform, theologiai tanintézet egyik jó igyekezetei s szelid erkölcsű növendéke Homonnay Zsigmond f. hó 6-án meghalt. Halála előtt még öt hat nappal vagyis pünkösd első és második ünnepén ifjúi lelkesültséggel végezte a tassi egyházban mint ünnepi követ legátusi tisztét, s a mondott napon már talán épen az egyházi szószéken történt meghűlés, vagy léghuzam által okozott torokbaja miatt, dacára agg szülei gondos ápolásának, halva volt. Temetése f. hó 8-án Tasson nagy közönség részvéte mellett ment végbe, tanárai és tanuló-társai pedig a távolból óhajták az el-