Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1879 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1879-06-29 / 26. szám
költözött szelíd lelkű tanítvány és szeretett tanulótárs után: „Nyugodjanak békén porai!* * Ünnepélyek. A zoványi ref. templom tornyára e hó 2-án tették föl a csillagot. A költségeket közadakozásból fedezték, pedig a község lakói ugyancsak elszegényedtek, mert ott, hol a 60-as években egy cat. hold földet 90—100 frtért is alig lehetett kapni, most nem akad ugyanannyira vevő 15—20 frtért sem. — Kolozson pedig f. hó 15-én szentelték föl a részben megújított ref. templomot. Nagy Péter püspök úr, Szakács István kalotai esperessel és Tímár Lajos mérai lelkészszel, ki az ünnepi szónoklatot tartotta, érkezett a helységbe, s a virágzó gyülekezet által ünnepélyesen fogadtatott. * Emlékeztetés. Azon ifjak közül, kik az 1868 /9 -ik tanév végével a pápai h. h. főiskolában érettségi vizsgát tettek : Széki Elemér, Csonka Gyula, Peti Lőrinc, Baranyai Zsig ond, Jády Gyula, Éhen László, Bartalos Dezső, Paizs Mihály, Dely István, Pollák Illés, Weres Pál, Izsó Gábor, Mészáros Lajos, Saáry Pongrác, Kebelei Jenő, Zsoldos Lajos, Magyar Sándor, Vikár Sándor, Tatay Gyula Varasdi Károly, Koricsóner Lipót, Schlesinger Soma, Rechnitzer Vilmos, Jalsovszky József, Varga János, Nagy Lajos, Kocsis Károly, Neumann Béla, Reinitz Miksa, Horváth Kálmán, Kovács Vince, Reich Emil, Környei Imre, Halka Mór és Kovács Sebestény Béla az érettségi vizsgái meleg napok emlékeül, maguk között 1869. julius 28-án oly Írásbeli szerződést kötöttek, hogy tíz év múlva Pápa városában találkoznak, esetleg azok, akik nem elháríthatatlan akadály okából nem jelennek meg, a pápai ref. főiskola képzőtársulata javára egyenként két darab csás ári aranyat fizetnek. Miután a szerződésileg kikötött találkozási 1879. év aug. 1-ső napja közelget, tekintettel arra, hogy a hajdani tanulótársak ez idő szerénti lakhelyeit egyenként nem tudhatom: a hírlapok igénybe vételével figyelmeztetem, és hívom fel az egykori collegákat, hogy megjelenési szándékukat a netán szükséges intézkedések megtehetése végett velem mint ez idő szerént pápai lakossal jó előre tudatni szíveskedjenek. -- Akit pedig nem elháríthatatlan, de még is nyomós és fontos okok a megjelenésben gátolnának, azt figyelmeztetem, hogy szerződésszerű kötelessége a kötelezett két aranynak a képzőtársulat elnökéhez (P. Szabó Károly tanár:) leendő egyidejű beküldése mellett elmaradását a kitett napon levélben igazolni. Baranyai Zsigmond pápai jogtanár. NECROLOG. Mészáros Gyula élete. Mészáros Gyula született Öcsödön Békésmegyében az 1847-ik évben; atyja István lelkész és rector, anyja Láda Krisztina volt. Szüleitől kiváló neveltetésben részesittetett már kezdettől fogva, kiknek gondjai alatt járta végig az elemi osztályokat szülőföldén, Öcsödön. Onnan felsőbb iskolai pályáját megkezdendő, N-Körösre vitetett, hol azonban az I-ső osztályt végezte csak, előttem ismeretlen okokból; a II. osztályt már Szarvason folytatta, itt végezte a VIII. osztályt, hol az érettségi vizsgálatot is kellő készültséggel állotta ki. A szép jövőt igérő, képességgel belsőleg s külsőleg egyiránt felruházott ifjút a debreceni főiskolába vonzotta a tudományok iránt való szeretete, hol szintén szorgalmas tanulója volt mind a bölcselettani, mind a hittudományi osztályoknak s fejlődvén testben lélekben, szerencsés haladást jósolt a szónoklattan rendes tanára Tóth Mihály úr is számára, vonzó próba előadásai már a főiskolai imateremben a jó szónokok sorában biztosítottak neki diszes helyet. Mellékesen megjegyzem, hogy rajzban meglepő ügyességet mutatott, a legnagyobb gyorsasággal képes volt talpraesett rajzokat vetni papírra s a főiskolai tűzoltóegylet oklevele rajza tőle származott, mely egyletnek lelkes és munkás tagja volt. Hittanszaki pályája végeztével a segédlelkészségre távozott Kisújszállásra, rövidebb időre Karcagra, majd a h.-m.-vásárhelyi tekintélyes egyházba, hol szorgalommal képezte magát a nyelvek ismeretében. Már elébb a szünidőket kollégiuíni élete alatt a németnyelv elsajátítására fordítván, szép szorgalommal haladt az angol nyelvben is előre, a melynek irodalma nem hiányzott válogatott könyvtárából. Mint segédlelkész dolgozott is át több beszédet ezen nyelvből magyarra, sajátjává tette a gyorsirászatot is időközben. Ezeknél fogva vélem, hogy felébredt a figyelem szélesebb körben is iránta és Könyves Tóth Mihály lelkész úr meghívta magához segédlelkészül Debrecenbe, hol ismételve több jelét adta gyakorlati készültségének, részint tiszta és erőteljes előadásaival a szószéken, melyre nézve főnökében kitűnő példányképei talált; részint a városi neveidékben tanítása által. Debreceni segédlelkészöége alatt érte a megtiszteltetés, hogy a biharmegyei tenkei gyülekezet bizalma őt a rendes lelkészi hivatalra emelte, hol sok munka, rendezés, iavitás váiaközött reá. És Ő plántált, öntözött nemcsak, de irtott s gyomlált is, nem rettenve vissza a régi megszokott laza állapotokat rendes és célszerűbb mederbe terelni, a meggyengült egyházi kormányzatot erős kezekkel vezérelni jobb irányban. Lelkészsége 2-ik évébeu azonban erősáthűlés folytán — melyet részben egy vidéki esketésnek, részben a repedezett, légvonatos templomban végzett szolgálatoknak tulajdonított elvesztette jobb füle hallását, melylyel kezdődött reá nézve a földi szenvedések hosszú láncolata, noha még ekkor nem vélte végzetszerűnek ezen baját. Orvoslás végett szakértőkhöz fordult s a predikálásról vissza is tartotta magát, segédet kért az egyházmegye esperese Osváth Imre úrtól. Ezután tényleg nem működött a papi pályán s nem is akart, mig veszélyes bajából ki nem szabadul. A végzetek könyvében azonban más volt felőle följegyezve, fülbaja terjedt-terjedt észrevétlenül mintegy,
