Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1879 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1879-06-29 / 26. szám

A pont. VII. c.-e a tanári képesítés fontos ügyével foglalkozik, s azt rendeli, hogy az autonom középiskolákban ezentúl csak okleveles tanárok választhatók, s mindaddig, míg a felekezetek nem gondoskodnak tanárképező intézetről, tehát egyetemről a maguk számára, jelöltjeik ezen oklevelet valamely állami egyetemen tartoznak megszerezni: az akadémiákra pedig csak doctori gradussal biró tanárok alkalmazhatók. Mi a tanári képesitést szintén oly fontos ügynek tekintjük ugyan, mint az állam ; azonban megjegyezzük, hogy prot. iskoláinkba eddig is vagy oly egyéneket választottunk tanszékeinkre, kik tanári képességűknek elvitázhatlan bizonyítékát szolgáltatták, s a kiket egyh. főhatóságaink személyesen ismertek, vagy a kik a tudományos és paedagogiai irodalom terén kitüntették magukat, vagy végre kik magasabb kíképeztetésiiket valamely hazai és külföldi egyetemen nyerték. Mi örömmel vesszük, ha tanáraink magoknak oklevelet szereznek s ha tudori szigorlatokat tesznek, mivel a tanári oklevelet és tudori diplomát kétségkívül oly külső qualificationak tartjuk, a melyre mindazoknak szükségök van, kik szakképzettségűknek jelét sem a gyakorlati tanítás sem a tudományos irodalom terén nem adták, noha oly mereven mint a »P o n t o z a t o k* ezen követelést nem látjuk szükségesnek fölállítani s fen akarjuk tartani azon szabadságunkat, hogy ne csak okleveles tanárokat és tudorokat, hanem oly egyéneket is választhassunk, kik tudományos és paedagogiai képzettségűknek az irodalom terén adták jelét. A ptok VIII. c.-e azt követeli, hogy mint az 1876. XXVIII. t. c. a népiskolákra vonatkozólag meg van szabva, a magasabb tanintézetekben (gymnásiumok, akadémiák) használt tankönyveket, sőt kéziratokat is a miniszter superrevisio végett bekérhesse, s megvizsgálhassa nem foglalnak-e maglikban állam-, alkotmány- v. törvényellenes tanokat. Ezen követelést, szemben a magasabb tanintézetekkel igen tágkörünek látjuk, mivel a jelzett cél alatt nem mondjuk, hogy lappang, de lappanghat a tudományos törekvések szabadságának megszorítási szándéka is, a mit pedig a tanitási szabadság elve meg nem tűr, másrészt ránk vonatkozólag semmi értelme nincsen, mivel a gymn. tankönyvek ki vannak nyomatva, s igy a miniszter azokat bárhol megszerezheti, évi nyomtatott tudósításainkban azok teljes cimei ki vannak téve, igy tehát azokat kényelmesen ellenőrizheti. A mi azonban az akadémiai tanári kéziratokat illeti, azon megjegyzésünk van bekövetelésük ellen, hogy a kéziratok a szerzők egyéni tulajdonát képezik, azokkal nagyon kérdéses van-e joga bárkinek is rendelkezni? A mi a ptok IX-ik c.-ét illeti, mely szerint a miniszter oly felekezeti közép és felső iskolákat, melyeknek tanárai államellenes üzelmekbe bonyolulnak, az illetékes törvényszék s kir. ügyészség közbejöttével megejtendő vizsgálat után, a vétkeseknek bizonyult tanárok elmozdítását a felekezeti főhatóságtól követelheti, s ha ez által a baj nem orvosolható, illető iskolákat egy időre v. véglegesen bezárathatja Ő Felségéhez teendő előterjesztés után : miután ezen intézkedés minket mindaddig nem érinthet, míg magyar alkotmányos kormányzat alatt élünk, a hazaellenes irányú iskolák ellen pedig az államnak magát minden módon védenie kell, ez oly intézkedés, melyet helyeslünk, s melyet a majdan alkotandó közép- és főiskolai törvénybe okvetlenül felveendőnek tartunk. Különben megjegyezzük, hogy meggyőződésünk szerint hibásan jár el a kormány, midőn ama nem magyar tannyelvű fogymnásiumokat a magyar korona területén megtűr, mivel ezek nemcsak a nemzetiségi bujtogatások fő és legveszedelmesebb fészkei, hanem paedagogiai szempontból is képtelenségek, a mennyiben magyar tannyelvű főiskolánkra növendékeiket nem képesítik, s igy egy nagy számú ifjúságtól megvonják azon lehetőséget, hogy Magyarország területén esetleg mint államhivatalnokok alkalmazást nyerhessenek. A ptok X. p. arról szól, hogy joga legyen a miniszternek, ha szükségét látja, az iskolai alapítványokról évenkénti kimutatást kérni, szükség esetében az ügyiratokat és számadásokat bekövetelni, s ha az alapítványok csonkulást szenvednének v. veszélyben forognának, s a bajon a felekezeti főhatóság utján segíteni nem lehetne, az ügy állásáról 0 Felségéhez jelentést és az orvoslás módja iránt javaslatot tenni. Miután O Felségének suprema inspectionalis joga az 179% XXVI. t. c. által ez irányban is biztosítva van, különös intézkedések szükségét nem látjuk. A mi az évenkénti általános számadások fölterjesztését illeti, az ellen kifogást nem tehetünk, azonban részletes számadások követelése szintén túlmegy azon jogon, melyet a suprema inspectio jogának fogalma kiszab. Különben ez irányban maga az autonom egyház saját érdekében intézkedni fog a lehető legcélszerűbb orvoslatról a convent által. Végül nem mulaszthatjuk el megjegyezni, hogy a mennyiben a pontozatok több helyt részint nyíltan, részint leplezetten, ezen rendelkezések egy tetemes részét úgy tüntetik fel, mint a különféle nemzetiségek ellen alkotandó óvrendszabályokat, tiltakozunk azon felfogás ellen, mintha nekünk ezen rendelkezéseket épen ezért kellene elfogadnunk, s tiltakozunk az ellen is, hogy a nemzetiségekkel szemben mi képezzük az állam fedezetét, s mi viseljük azon odiumot, mely esetleg az állam rendelkezései folytán, egyik-másik nemzetiség részéről származhatnék. Miután az, hogy a törvények tiszteletben tartassanak a nemzetiségek részéről, egészen állami ügy, ne igyekezzék az állam a mi prot. felekezetünket, mint a maga előharcosait ezen téren előretolni, hanem gondoskodjék arról, hogy a törvények áthágói érdemlett büntetésben részesüljenek. Mindezek után nem hallgathatjuk el azon óhajtásunkat, hogy bárha már az állam és egyházközti viszonyok, a vallás szabadságról, kötelező polgári házasságról, közép és főiskolai ügyeinkről alkotmányos uton törvényhozásilag 52