Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1879 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1879-06-29 / 26. szám

823 i liUl Rnl ANh i'.UVllAZ] Kis ISKHI.AI LiAP. 824 a c, p. alatti azon követelés, hogy az évközben előforduló nevezetesebb változások bejelentendok s a d. p. alatti, mely az isk. vagyon gyarapodásáról v. csonkulatáról évenként jelentést kiván szintén nem olyan, melynek teljesítése valami nagyon beleütköznék autonómiánkba. Csakhogy annál sérelmesebb a pont. IV. cikkének azon követelése minélfogva : a) valamely köteles tantárgy hallgatása alóli fölmentésre ; b) tanfolyam nyilvános hallgatása nélküli vizsgatételre ; c) egy év alatt több tanév végzésére általában minden, a megállapitott tanrendszer alóli kivételre vonatkozó különös engedélyek megadására, úgy a közép iskolai, mint a bölcsészeti s jogi tanfolyamokra is, az illető felekezeti főhatóságok meghallgatása mellett, kizárólag a vallás- és közoktatási miniszter legyen jogosítva s állami s egjéb tanintézetekbe való átlépésnél csak a minisztériumtól nyert engedélyek tekintessenek érvényeseknek. Miután mi protestánsok saját iskoláink körében az a) b) c) alatt felsorolt esetekben is autonomice intézkedtünk, ezen jogot jövőben is fenn akarjuk tartani a magunk számára, s a végből intézkedni fogunk az iránt, hogy autonom iskoláink körében oly szabályok alkottassanak, melyek kellő garantiát nyújtsanak arra nézve, hogy ezen jogok gyakorlata iskoláink életére zavarólag hatni nem fog ; a mennyiben pedig az ellenkezőt fognánk tapasztalni, hajlandóbbak vagyunk inkább iskoláinkat ily kivételes esetek zaklató következményei elől az által elvonni, hogy mi az a) b) c) p. alatt felsorolt kedvezményekben iskoláink növendékeit nem részesítjük: mert nekünk, mint autonom felekezetnek éppen annyi jogunk van saját iskoláinkban, az 179°/i XXI. t. c. rendeletein belől intézkednünk, a mennyi van az államnak saját, vagy a kir. kath. tanintézetek körén belől. A mi pedig az ezen IV. c.-hez csatolt indokolást illeti, miszerint ezen a) b) c) alatt felsorolt intézkedést az a tekintet teszi szükségessé, hogy a felekezeti autonomia csak is a saját körén belől birjon rendelkezési joggal : ezen indokolás nem állhat meg, a mennyiben el nem ismerhetjük, hogy a mi autonomiánk csak az ilyen kivételes esetek gyakorlása által hat be saját körén kivül is, mivel a rendes iskolai élet folyamán szerzett s általunk kiszolgáltatott bizonyítványok érvénye is szabályozólag hat mindazon tanintézetekre, melyek a mi autonom életünk körén kivül esnek, mert hiszen azt, hogy az autonómia a maga jogi következményeiben saját körén túl is hasson szabályozólag, maga a nyilvánossági jog is követeli. A mi a pont. V. c, b) p.-ját illeti, mely szerint a felekezeti iskolába más iskolák növendékeitől csak azon másik iskola törvényes hatóságának beleegyezésével vehessenek fel javitó-, pót s magánvizsgálatokat, ezen nézetet elfogadjuk annyival inkább, mivel ez uton oly kellemetlenségektől szabadulunk meg, s esetleg oly zaklatásoktól a minisztérium részéről, melyek iskoláink nyugalmát eddigelé időnként megháborították, de a viszonyosság azt kívánja, hogy ezen rendelkezést szemben egyéb tanintézetekkel ezentúl mi is gyakorolni fogjuk. Minthogy azonban, a mint a következőkből ki fog tűnni, a miniszter a pont. VI. c. a legközvetlenebb folytonos beavatkozást szándékozik meghonosítani autonom iskoláinkban, lehetetlen előre is nem tiltakoznunk a suprema inspectio jogának ilyetén magyarázata ellen. Ugyanis itt nem kevesebbet követel a miniszter úr mint azt, hogy az állami (és u. n. királyi, voltaképpen pedig r. k.) középiskolák felügyeletére alkalmazott közegek, tankerületi főigazgatók által iskoláinkat meglátogattathassa, azok vizsgálatain, saját közegei által megjelenhessen s ezen állami felügyelői által magának iskoláink ügyeiről egyenes tudomást szerezhessen. A mi iskoláink nyilvánosak levén, azok vizsgáin minden a tanügy s tudomány iránt érdeklődő egyént mindenkor szívesen látunk ugyan; azonban a super-inspectio ezen magyarázatát el nem fogadhatjuk, mert ha az 179°/x XXV. t. c. szellemét vesszük figyelembe, abból egyáltalában nem látjuk, hogy a legfőbb felügyelet joga egyszersmind a közvetlen felügyelet gyakorlásában állana. Nekünk vannak közvetlen felügyelő közegeink, s egyátalában nem engedhetjük meg azt, hogy iskoláink életét kétféle közvetlen felügyelet zavarja meg: s a mennyire nem vonjuk kétségbe O Felsége legfőbb, mert törvényen alapuló főfelügyelő jogát, melyet ez idő szerint a közoktatási miniszter úr van hivatva gyakorolni, ép ugy tiltakoznunk kell azon szándék ellen, hogy a mi iskoláink bármily cím alatt is a kir. tank. főigazgatók hatáskörébe bevonassanak. Már a múltban, az absolut korszak alatt oly tapasztalatokat tettünk e tekintetbe^ hogy ezen tapasztalatok ismétlődését egyáltalában nem óhajthatjuk. Nem enyhíti ezen intézkedés sérelmes voltát a VI. c. bekezdésének az 1876. XXVIII. t. c.-re való lucus a non lucendo hivatkozás sem, mivel a középoktatásra való felügyelet lényegesen más alapokon szervezendő, mint a népoktatási, mivel lényegesen más feladat, a néptanítók működésének ellenőrzése s ismét más a középiskolai tanároké. A mi pedig a VI. c. 2) alatt a jogakadémiák mai szervezetére való hivatkozást illeti, mely szerint az államvizsgálati bizottságok tagjait már jelenben is a miniszter nevezi ki, ezen hivatkozás semmi jogi alappal nem bir és csak tényleges állapot, melybe a jogakadémiák 1874-iki törvénytelen rendezése a nem eléggé óvatos superintendentiákat belekényszeritette, s már ezen rendezés akkor is oly sérelmet képezett autonómiánkkal szemben, mely ellen az egyh. kerület felirt, az országgyűléshez is folyamodott, noha mindeddig eredménytelenül. A mi pedig az államvizsgálatokat illeti, az nem talál azért, mert habár a tanárok ott alkalmaztatnak is, maga az államvizsgálati bizottság az iskola körén kivül eső intézkedésnek tekinthető.