Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1879 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1879-06-29 / 26. szám

De hát megszokta már a sz.-fehérvári gyöngy-gyülekezet nem kivételes, hanem kiváltságos helyzetét; — megszokta a mezöföldi tractusnak — más esetekben és más gyülekezetekkel szemben eléggé erélyes — elnöksége és tanácsa is azt, hogy ennek a pátyolt, dédelfgetett egyháznak, a mely gyűléseink alkalmával még elpanaszolt gyűlés- helyiséget is ad egyben-másban engedni kell; — és megszokta az egyház nagy fő-gondnoka azt a gondolatot, hogy ha az ő kedvenc eszméit ki lehet vinni otthon dérrel-durral, ezt is ki lehet vinni az egyház megyén egy kis ülnöki tekintélylyel, egy kis jupiteri szemhunyorgatással ! Ugy látszik, hogy az érdemes fő-gondnok urnák és sokaknak nem annyira jó tanitó, mint kedves orgonista kellett! Mert mit nyom a mérlegen az, hogy az ajánlkozott és orgonálni tanulásra kész tiatal tanitó, egyike több év óta segédtanitóskodó fiatal tanítóink legjobbjainak, okleveles tanitó és jó kántor? ha orgonálni ex tempore ép úgy nem tud, mint A. úr? és az orgonista-alap már kimerült! És mit nyom a latban az is, hogy a jelentkező vidéki orgonista — a ki az e. megye t. gondnoka által teendőjére eleve figyelmeztetve volt — nem törvényszerüleg az e. megye esperesénél ; hanem az egyház ülnök-gondnokánál adta be kérvényét ? ! Én Istenem! hát nyom is ez valamit annyi törvénytudó ember előtt ? hát hiszen érhet is ez a betűt kereső kisszerűség, ez a vaskalaposság valamit; mikor nekik privilégium kell hatra-vakra egyaránt! Ha az állana, ami ama levélben (20 sz. 621 1.) állíttatik, hogy „a küldöttek azt a tanácsot adták, hogy nélkülök válasszanak, s mint tényt jelentsék be, majd a megyei gyűlésen keresztül lehet vinni a megerősítést és bekeblezést®: ez oly sajnos dolog volna, a mit én elnökségünkről hinni és feltenni nem akarok. Az ez ügyben hozott e. megyei'határozat közlése ! pedig a szó teljes értelmében ferdített; mert abban a tanítónak elbocsátásáról s újnak oda rendeléséről-tudtommal szó sincs. Kimondatott 6Z t ^ eh választás meg nem | erősíttetik, megsemmisíttetik s uj választás rendeltetik el.* — Igaz ugyan, hogy ebből vas-szigorral az következnék ; sőt — ha lelkészválasztási szabályunk a tanitók választásánál is alkalmazva volna : — az ujabb választás alkalmával, a megválasztott gyönyörű hangú és jó orgonista tanitó úr -— mint nem az ajtón, de az ablakon bement — még a kijelöltethetéstől is elesnék. De ez, tudtommal legalább, kimondva nem lőn. Nem egyén ellen, nem is korteskedési szellemben; mert hiszen fájdalom ! csak a rendesebben megjelenők voltak jelen a közgyűlésben —; de igenis, törvénytelen tény . . privilégium ellen történtek felszólalások, a törvény és szabályos szokások egyenlő kiszolgáltatása — alkalmazása érdekében. Az az igazság Sz. Fehérvárra nézve, — e tekintetben — a mi Kis-Kovácsira, vagy Polgárdíra és Küngösre nézve, s itt se ott se, ismertetik el a privilégium! S épen ezért, ha a „meghalt gárda* olyan melegen üdvözli, az elnöki helyét állítólag — elhagyott főgondnokot : mi is melegen, sőt tisztelettel üdvözöljük azt a fiatal világi ülnökünket, a ki tanácsbirói helyét a törvény és igazság mellett nemes védekezéssel, a törvénytelenségnek és kiváltság-erőszakolásnak ildomos támadásával helyesen és híven megállta! A mi végül azt illeti, hogy a gárda nem adja meg magát; hanem — ha kell — tör és utolsó ments várához folyamodva, orgonástól, órástól, templomostól •— tánítóstól beállít a vértesalljai egyházmegyébe; erre egyéni nyilatkozatom ez : a sz. fehérvári gyülekezet elöljárósága drága gyöngységét ez a tény mindenesetre fényesen igazolná, a helyi intelligentiának — nagyobbára törvénytudó embereknek — törvénytiszteletét igen szép világlatba helyezné és azok iránt a vén gyülekezetek iránt, a melyek esetek s alkalmak szerint bizony-bizony el nem sikálható fényes jeleit adák fejlődő s izmosodó sz. fehérvári testvérük szükségei idején, a hittestvéri áldozat-készségnek, a mai világban divó hálának felséges példájául tűnnék föl !...,. A kő megindult. Igen! a botránkoztatásnak köve. A kik megindították — saját önzésük hegyéről — tarthatnak tőle és méltán, hogy még maguk ütik abba a kőbe lábaikat! MEDGYASZAY VINCE, ev. ref. lelkész. BELFÖLD. A tiszáninneni superintendentia véleménye a felügyeleti jog tárgyában. A nevezett superintendentia f. évi április hó végén Miskolcon tartott közgyűlésében egy bizottságot küldött ki a célból, hogy állapítaná az meg a suprema inspectió jogának körét és terjedelmét. A bizottság megbízatásában eljárván, az alábbi véleményes jelentést terjeszté a superintendentiának f. hó 23 án Sárospatakon tartott közgyűlése elé. A közgyűlés pedig a jelentést magáévá tette s határozatilag kimondta, miszerint az az egyházkerület részéről kinevezett konventi tagoknak, a legközelebb tartandó konventre utasitásúl szolgáland. A nagybecsű munkálatot az alábbiakban közöljük egész terjedelmében. Ft. E. ker. közgyűlés ! F. é. ápr. 29, 30, s május 1-ső napján az e. kerületnek Miskolcon tartott közgyűlésén 23 j. k. pont értelmében alólirottak a végből küldettek ki, „hogy adjanak egy szabatosan körvonalozott véleményt arról, hogy miként értjük mi az államkormánynak egyházi s közoktatási ügyeinkkel szemben gyakorolható s hazai törvényeinkben sarkaló suprema inspectió jogát, s hogy minő viszony az, mely e tekintetben az államkormány s egyházunk között létezik s mennyiben áll homlokegyenest összeütközésben a mi egyházi és közoktatási önkormányzati jogainkat biztosító