Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1879 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1879-06-29 / 26. szám
dezéséről, az ünnepek megtartásáról, a kátók, agendák, énekes könyvek javításáról, a biblia korszerű fordításáról, az unió előkészítéséről és létesítéséről stb. stb. — jóformán még nem is pertraktáltunk és a vallás-szabadsági törvény megalkotását nem is sürgettük. A mivel bíbelődtünk eddig, úgyszólván esak hétköznapi, szűkkeblű érdekek ós nem magasztos, uj áldásteljes életet keltő eszmék voltak; ahhoz pedig, hogy valami üdvös, az idő viharai által el nem sodorható intézmény létesíttessék, eszmék kívántatnak. Eddig a két prot. testvér felekezet igen gyakran szenvedélyesebb szemekkel nézi egymást, mint közös ellenfelét, a katholicismust. Miután tehát nekünk, ágostaiaknak egyetemes gyűlésünk van, és a ref. testvéreknek egyetemes konventjük lesz, hasson át minket. mindenek előtt azon vezéreszme, hogy legszentebb kötelességünk, minél előbb arra bírni a parlamentet, hogy az évek óta függőben levő vallás-szabadsági törvényt el valahára alkossa meg. Ne féljünk! protestáns egyházunk ez által nem szenved kárt, csak nyer, uj, tevékeny életet; a vesztes csak oly vallási társulat lehet, melyben minden, a legüdvösebb haladás is átoknak tekintetik. Ha így használjuk fel a zsinati fegyverszünetet, fényes tanúbizonyságot teszünk valódi protestáns hivatásunkról. BIERBRUNNER GUSZTÁV. ISKOLAÜGY. Válasz a sz.-fehérvári tanito-választás ügyében.*) Vártam és pedig ime sokáig, hogy a mezőföldi tractusnak a szerkesztőség által felhívott vezérférfiai, a sz.-fehérvári tanító-választás ügyében nyilatkozzanak. A higgadt, rectificátiót íme én adom meg a következőkben : Az egyházmegyei gyűlés elé beadott kérvényében, maga a sz.-fehérvári egyházi elöljáróság beismeri, miszerint tanitó-választása nem volt se törvényszerű, te a fennálló szokásos eljárással egyező. A törvénytelen választás ezzel bizonyításra nem szorult törvénytelen tényül *) A mint örömmel értesültünk, az ügy békés elintézést nyert s a sz. fehérváriak megkapták kivánt orgonistájukat; mindamellett méltatlanság elkövetése nélkül nem tehetjük, hogy az egyházmegye ellen közzétett kemény támadás után az annak védelmére emelt szótól a fölvételt megtagadjuk. Szerk, tekintendő. Az önbeismerés : a legerősebb bizonyíték ! Az a kérdés most már: elég erős-e az indok, mely a törvénytelen eljárást mozgatta ? oly nyomós-e a szabálytalan tény indokolása, hogy az e.-megyei gyűlés ezt figyelembe véve, a megerősítést, a csekélynek deciaráit „formahiba* mellett is megadni lett volna kénytelen?! Hogy Sz.-Fehérvárott a reformátusok gyülekezete kivételes helyzetben van — levén egy túlnyomóan pápista városban szétszórva —: ez igaz ; hanem ez nem alap arra, hogy ezért privilégiumot nyerjen : „statust alkotni a statusban !( < Abban, hogy egyházmegyénk „gyöngye®; — legtöbb intelligens tagot számlálván —: annak van alapja, hogy annyival inkább megvárjuk, megköveteljük tőle; miszerint a még érvényben levő törvényeket s a fennálló szokásos eljárást tiszteletben tartsa ! — Az orgonájukra hivatkozás, sőt annak olyanul feltüntetése, mintha ez náluk a vallásos buzgóságnak és áldozat-készségnek majdnem egyedüli eszköz volna: ez olyan motivum, a mit én az ő helyzetükben nem hangsúlyoztam volna annyira, mint a mennyire az e. megyei közgyűlésben, a választást védő, illetve a választás-szabálytalanságát indokoló e. főgondnok és jegyző urak beszédeikben kiemelve lőn ! Hát uraim! „Több gyíilekezetbeli tag* urak! nem az volt e a valódi hitbuzgóság ideje, mikor azok a régi jó kálomista prókátorok, abban a rettenetes pápista városban, helyet kerestenek lábaiknak, a hol — saját rítu -suk szerint — Istent imádni megállhassanak ?! Ejh ! de nem volt még akkor orgona, mikor a híres prokátor elmondta, hogy az Ő szobáiban egybegyűlhet az a 20— 25 kálvinista imádni Istenét, áldozván lélekben s igazságban ! Hát nem az volt-e igazán a prot. áldozat-készség ideje, mikor az az első templom épült, s az leégvén, helyette a másik emelkedett a semmiből, — mint egy isteni alkotás! — felemelvén azt, a hit óriás ereje, a vallásos buzgóságnak istentől követelő hatalma s a hittestvéri szeretetnek és humanismusnak pénzben, téglahordásban és más hasonlókban nyilvánult keresztyéni, igazabban jézusi munkássága?! Mikor pap-lakás s iskolahely szerveztetett, mikor az uj iskolafundus és tanító-lak vásároltatott Istenben bizva és a keresztyéni szeretetre, s a hivek és hittestvérek áldozatra kész szeretetére, pünkösdi ihletettségére hivatkozva: ez volt uraim ! a hithűség és vallásos buzgóság kora; — és nem az, mikor az adóssággal terhelt egyház órát — orgonát szerzett, megkondulván az és megzendülvén ez. És ha elhallgatott volna egy pár hónapra az az öt negyed év óta zengett orgona, talán vége lett volna Sz. Fehérvárott a reformátusok vallásosságának ? Talán ellapult volna az önök tárcáik alatt az áldozat-készség ? Talán kialudt volna a prot. hithűségnek hegyeket mozgató szent oltári lángja és a tevékenységnek jézusi ereje — hatalma ? ! Talán nem kellett volna Önöktől, pár hónapra a szent órákra orgonistát rendelni egy kis áldozattal?! Vagyon - szegény állapot volna ez Israeiben !
