Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1879 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1879-06-22 / 25. szám

zet közötti perek félelmesen felszaporodtak ,*) mely körülményt talán senki sem magyaráz arra, hogy a lel­kész állása tiszteltebb, szilárdabb, nimbusza fényesebb. S ha még ide gondolom azon általában tapasztalható fer­deséget, hogy a tömeg nem annyira képzettségre és jel­lemre mint inkább tüdőre levén tekintettel, legképzettebb s jellemesebb lelkészeink némelyike ott nyomorog a legutolsó lelkészi állomás ringy-rongyában, oda is csak akkor jutott, mikor már megőszült a káplánság kenyér héjján: a szabad választás hasznos és igazságos voltát semmi tekintetben felfedezni nem tudom. III. Napoleon mindannyiszor a plebiscitumhoz nyúlt valahányszor tör­vénytelenséget akart keresztül vinni, s a plebiscitum lett oka sok részben a később bekövetkezett katasztró­fának. Én, ha rajtam állana, egy tollvonással letörölném a föld szinéről a szabad papválasztást, s felállítanám helyette a közvetett választást, az az: letenném a választási jogot az egyházmegyei törvényszé­kek kezébe, és szentül meg va. yok győződve, hogy anyaszentegyházam javára cselekedtem. De íme, most veszem észre, hogy az elmélkedés szekérutján mennyire elbotorkáltak szellemi ökreim. Sőt találkoznék olyan jámbor csősz, a ki rájok foghatná, hogy azautonomia tilosába is begázolódtak, s rögtön kész volna behajtani őket a közvélemény istál­lójába, hogy gazdájuk more patrió megbirságoltassék. Pedig hát, tisztelt csősz, csak a demokrácia terüle­tére csaptak át ökreim, ott is csak a keserű laput, a disznó-tövist, meg a szamárkenyeret gázolgatták meg, melyek egy darab idő olta oly éktelen-buján ellepték anyaszentegyházunk mezejét. Ah az autonomia tilosában még senki sem bitangolhatott a nélkül, hogy csuful ne járt volna, még ha nem egy falusi ökör, hanem egy hatalmas miniszter lett legyen is az ! No de végtére is vissza kell térnünk Dohányfalvára. Mint mondáin, három párt volt, nagy érdekeltséggel vártuk tehát a választás napját. Ennek már reggeli óráiban kisebb nagyobb tömegekben csoportosult a vá­lasztó és nem választó közönség. Majd megérkeztek a papi fejedelmek egy szűk és sáros parasztkocsin szinte egymás hátán ülve, hogy az üdvözlő sokaság majd­nem hozsánnát kiáltott, mivelhogy épen virágva- i sár nap vala. Később az egyházmegyei világi méltósá- ! gok, s összeült a kijelölő bizottság, kiegészíttetvén a helybeli presbyterium két tagjával. A dunamelléki papválasztási törvény kétségkívül olyan kétfejű sárkánynak képzeli az egyházme­gyei elnökséget, melynek teste egy, feje kettő, s a hol emberszámot kell tenni, például szavazni kell, ott az egész sárkány csak egyet számít. De hogy mi történjék azon esetben, ha a két fő nem lenne egy értelemben, *) A dunamelléki egyházkerület 1877-dik évi tavaszi közgyű­lésére hat kérvény nyuj tátott be, melyekben a lelkész hivataltóli elmozdittatását kérte hat egyház. Már 9z is elrémítő szám. Hát még mennyi lehet azon pereá ügyek száma, melyek az egyházmegyéken elintéztetvén, fülebbezve nem voltak ? azzal a törvény nem törődik, rábízza a sárkány böl­csességére. Im e törvény 7-dik pontja így szól: „A ki­jelölő bizottság elnöke mindenkor az egyházmegyei elnökség, vagy ennek helyettese ? Punctum. Dohány­falván megjelent az elnökség mind két tagja, eként a kijelölő bizottság az egyházmegyei két biztossal, s hely­beli két presbyterrel hat egyénből állván : három három ellen szavazhatott volna akár ítéletnapig, eredményhez még sem jutnak. Szerencsére nem került a dolog szavazásra, barátságos megállapodással kijelöltek 5 egyént, s a gyülekezet ezek közül választott. Még pedig, mintha a három párt coalitióra lépett volna, az öt jelölt közül négy 18 szavazatot kapott összesen, egy pedig 2 százon felül; inely eredmény a gyülekezet hangos örömnyilvánitása közben kihirdettetvén, a válasz­tás befejeztetett, s ezzel én is befejezhetném tudósításo­mat, csak még egy kevéske mondanivalóm van. A választás után kevés időre .vövetkezett egyház­megyei gyűlésen három dohányfalvai ember is, kik a többséggel szavaztak, megjelent, s egy közülök előállván, malom alatti szólással előadá, hogy ők több mint száz választó által küldettek, s azok, valamint a magok ne­vében is kérik a választás megsemmisítését, az elválasz­tott lelkész elleni vád alapján. A vád súlyos volt, de — szörnyű hamis, miként azonnal kiderült. Természe­tesen elutasittattak. És ez igen furcsa állapot, tisztelt olvasó, elannyira, hogy ha felette komolyan elgondolkodol, magad is oly nevetségesnek találod, hogy utoljára könybe borul a szemed — a fájdalmas zokogástól. CSEPELI PÁL, ref. lelkész. Hol állunk a vallásegyenlőségi törvényekkel Hazánk törvényei között a vallási egyenlőség tör­vényei vannak kitéve a íeggyakoribb megtámadásoknak. Nyíltan és minden tartózkodás nélkül tapodják azokat naponta az elbizakodottak ; és fájdalom! a haza némán nézi mint csorog a sérelmek fájó sebein át a krisztusi felebaráti szeretet vére. Álljon itt egy példa a közvéle­mény ítélőszéke előtt .... Zemplénmegye Málca helységében Száraz Mihály róm. kath. plébánus, egy — 1878. májás 12-én kath. férfi és ref. nő között létesült vegyes házasságból szü­letett leánygyermeket ez év február havában megke­resztelt, majd néhány napra a gyermek elhalván el is temette azt, ugy a keresztelési mint a halálozási s el­temetési esetet anyakönyvébe bevezette. Ezen jogsérelem orvoslás végett, a M. Minisztériumhoz lett egyházi uton felterjesztve, a törvényrontó apa pedig bepanaszoltatott a közigazgatási bíróságnál. Midőn a bepanaszlott apa idézve lett, a plebánushoz ment panaszra, aki is egy keresztelési és halálozási jegyzéket küldött alulírotthoz, olyat amelyben sem a születés sem a halálozás napja feljegyezve nem volt, következő utóirattal.

Next

/
Thumbnails
Contents