Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1879 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1879-06-22 / 25. szám
„Tiszteletes úr ! Ma reggel hozzám küldötte a gyermek apját,- hogy a gyermeket az ön anyakönyvébei beiratás végett elküldjem, — én tehát kitörölvén a beirt gyermeket anyakönyveimből, azt önnek hivatalosan átküldőm. Most tehát ismerje kötelességének azt be is vezetni, különben én feladom a hivatalnak. Mert hogy később küldtem, még nem nagy baj, de baj lesz az, ha a gyermek ön hibája s akadékoskodása miatt sehol nem lesz beirva. Különben ha kedve tartja pereljünk. — Száraz Mihály Málcai pléb." Megjegyzendő miszerint ezen hivatalos öntetü kiadványt, már egy más nem hivatalos formájú jegyzékküldemény megelőzte, amelynek utóiratában az hangsúlyoztatok, hogy a kérdéses gyermek keresztelése és eltemetése jogosan történt, mert az anya férjhezmenetelekor Ígéretet tett afelől, hogy gyermekei katholikusok lesznek. A törvényrontó apa közigazgatási uton börtön büntetést kapott. Minő lesz a M. Minisztérium intézkedése az apával összejátszó törvényrontó plébánus személye ellenében, feszült figyelemmel várjuk ! Három szempontból találtam szükségesnek ezen eseményt a közvélemény elé terjeszteni. 1-ör. Hogy lássa, miszerint ily erőszakoskodásokkal szemben mi protestáns lelkészek hű és hiteles anyakönyvet nem vezethetünk. 2-or. Hogy Ítélje meg, minő anyakönyv az, amelyből a lelkész csak ugy saját tetszése szerint törli ki a bevezetett eseteket. 3-or. Hogy lássa, miszerint a vallásegyenlőségi törvények módosítást igényelnek. A vallásegyenlőségi törvények minden védelem nélkül önmagokra vannak hagyva; a törvény egyéb ágai felett az állam közegei őrködnek, a törvény áthágói felett Ítélkeznek : ha azonban a vallás-egyenlőségi törvény megrontása miatt panaszkodunk, a törvényszékek azt válaszolják, hogy az ilyen ügy eléjök nem tartozik .... Hol keresendő tehát orvoslás ?! Egyházi uton legfelebb megintés, vagy ha több, az illetéktelen anyakönyvi bevezetések kiszól- , gáltatására való utasítás az, ami a törvényrontó pleba- i nusok ellen menesztetik. Kellő elégtétel e ez egy önérzetes prot. lelkészre nézve azokkal szemben, akik naponta elmondják a nép előtt, hogy a vallásegyenlőségi törvények csak országos törvények ; vannak ám azoknál szentebb törvények is, amelyeket amazok letiprásával is ; felszínen kell tartani, s minden áron érvényesíteni. Tennünk kell valamit, mert a visszaélések napi renden vannak, a sérelmek elhordozhatlanok, azt csak az tudja, aki vegyes vallású helységben lelkészkedik. . . . Cikkíró kisérletet szándékozik tenni fenti visszaélés megtorlása céljából oly módon : hogy a törvény rontó s jogsértő plébánust bepanaszolja a közigazgatási biróságnál mint olyat, aki illetékteleu keresztelés és temetés által \ megcsonkította lelkészi stolaris jövedelmét, s kérni fogja stolája visszaitélését, továbbá tárgyalási és fáradozása költségei megítélését. Célszerű lesz e ezen eljárás, szabadjon e részben a közvélemény nyilatkozatát kikérnem. BÖSZÖRMÉNYI KÁROLY, málcai ey. ref. lelkész. A kathol. kollegák törvénytisstelete és törvénymagyarázata. A lelkészekre nézve közérdekű és általán egyházi életünkbe vágó nem csekély fontosságú ügyet kívántam az alább következőkben közzétenni, az érintendő dolog elvi megvitatása, lehető tisztázása céljából lelkésztársaim hozzászólását kérve : Egy, 1856-ban róm. kath. szüléktől született, jelenleg tehát 23 éves nő, szüleinek kora elhalálozása után, árva gyermekkora mindjárt első éveitől kezdve evangyelmi vallású rokonaihoz kerülvén, ezeknek családi körében megszakítás nélküli folytonosságban evangy. vallásunkban neveltetett, 12 éves korábán konfirmáltatott, mint serdülő lányka további neveltetése, kiképeztetése végett ide Kis-Szebenbe jött, a hol is az evangyelicus hitben buzgó dédanyja és nagynénje gondozásába vette, neveltetése evangy. vallásunkban minden akadály nélkül folytattatott, a lány, mint még akkor iskolás gyermek és a helybeli hitfelekezeti jelleg nélkül községi iskola növendéke, vallásbani rendes oktatását alólirott ev. lelkésztől vette, gyónását és az úri szent vacsorát évről évre rendesen egyházamban végezte, melynek buzgó látogatója volt, anyailag róla gondoskodó evangy. rokonainak két évvel azelőtt történt elhalálozásáig, tehát 21 éves koráig. Ezek folytán az itt kérdéses személy az 1843 /4 -ik évi III. t. c. lt §-a értelmében evangy el mi vallásunknak és egyházunknak híve és tagja. Történt, hogy e nőt helyben lakó egy róm. kath. fiatal ember nőül kérte. A boldogító „igen* szó elnyerése után a helybeli róm. kath. lelkész a szokásos kihirdetés iránt felszólittatott, de nem egyúttal az evangy. vallású lelkésze is. A kath. lelkész a jegyeseket ki is hirdette volt már kétszer; mire én alólirott, különben is békés viszonyban élvén a kath. lelkészszel, kellemetlenségek kikerülése céljából, hivatalosan aziránt szólitottam fel azt, szíveskednék az illető jegyeseket a törvény eziránti intézkedéseinek betartására figyelmeztetni, őket oda utasítván, hogy a háromszoros kihirdetést a helybeli prot. egyházban is foganatosíttassák, mi mellett arra is figyelmeztettem a kath. lelkészt, hogy ha az illető jegyesek az egyoldalú, csakis kath. részről történt kihirdetés után házasságilag egybeadatnának, én az ügyet mint sérelmet kötelességemhez képest annak helyén feljelenteni kénytelen leszek. Válasz fejében a kath. lelkész az evangyelmi menyasszonyt f. év april hó 21-én nyilvánosan és üunepélyesen a templombán a szokásos ceremóniák végzése mellett 50*
