Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1879 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1879-06-22 / 25. szám

le a tanitó idejében a gyermek fogékony elméjébe ; sőt ilyen rendszer vagy eljárás mellett, ismétlő iskola nélkül mindent elfelejt a gyermek, úgy hogy a pusztán beemlézett tantárgyakban, alig egy rövid év elteltével, még csak tájékozni sem tudja magát a növendék. Ennek élénk tudata már a 40-es években, híven emlékezem rá, arra ösztönze egy némely erélyes és emelkedettebb szellemű körlelkészt, itt a szomszéd B. megyében, hol épen 3 éves tanitóságot töltöttem, hogy minden vizsga alkalmával kérdéseket tettek föl a gyermeknek azon tantárgyakból is, melyeket már a múlt évben tanúltak és a melyekből már vizsgáztak is, hogy tudomást vegyenek róla hivatalosan is, bogy mennyire képesek magukat tájékozni a gyermekek és mennyire maradtak otthonosak egy év eltelte után a már tanult tantárgyakban. Az ismétlést tehát B. megyében szükségesnek s kimaradhatlannak látták már a mindennapi iskolában is, a közoktatás ama nagy apostola b. Eötvös minisztersége előtt is; így akarván pótolni már akkor is, és pedig nagyobb foganattal mint most, a mai ismétlő iskolát. És a tanítók megértve ez eljárásnak igen hasznos és nagy horderejű célját és következményét, a nélkül hogy legkisebb zúgolódást vagy boszúságot élesztettek volna e miatt keblökben minden közvizsgára ezen eljáráshoz alkalmazkodva készítették elő tanítványaikat. Minden esetre nagy, fontos és mélyen életbe vágó intézménye Eötvösnek, a nagy miniszternek az ismétlő iskolák folállitása; halhatatlan bizonysága marad ez az iskolai életben az ő tudományos, minden jóért és nemesért lelkesedni tudó nagy szellemének. S hogy mégis falusi ismétlő iskoláink legnagyobb része nyomoréit szánandó helyzetben pang s az egész ism. iskola csak klassikus szatírája az iskolai népoktatás ügyének : annak oka leginkább abban rejlik, hogy társadalmunk tevékenysége, vagyis a mozgató és irányzó erő, nem áll arányban sem az ismétlő, sem a mindennapi iskolákra nézve Eötvös jó akaratú s népboldogító tevékenységével s közjóra világló magas szellemével. Valóban a népoktatás ügyében még a jelenlegi Trefort kormány felsőbb intézkedései is épen a társadalom közönye miatt nem érhetik el a lcivánt eredményt. Mert ha a falusi köznép az ősi szokások és ferde előítéletek nyommasztó nyűge alól mind ez ideig nem birta magát emancipálni; ha a falusi szüle nem látja be elfogult eszével, hogy az ism. iskola mennyi hiányokat, mennyi vétkes mulasztást van hivatva pótolni : akkor bizonyosan a társadalom művelt és fölvilágosult osztályának kell fölkarolni lelkesen az ism. iskola ügyét is. Falu helyeken a szülék nagyon zúgnak az ismétlő iskola ellen s ki nem tudnak békülni még gondolatával sem, azon egyszerű oknál fogva, hogy fizetni kell érte a tanítónak, holott, mint mondják, egész évi eljárása csak ennyiből áll, hogy bekiált az iskolába : no, olvassatok, azután menjetek haza! de ismételni, semmit nem ismétel. De hát mit tegyen a szegény falusi tanitó, midőn a számosan figuráló iskolafelügyelők, körlátogató tanitók és tanfelügyelők sem útba igazítást, sem valami tájékoztató tanmódszert nem adnak és nem jelölnek ki az iskolatanítónak, hogy mit, m i k é p e n és m e n n y i t tanítson az ismétlő iskolában ? Egyházmegyei rendelet, hogy az ism. iskolások is adjanak vizsgát a körlátogatóság előtt, és megtörtént dolog számos iskolában, hogy az apróbb gyermekek a rendes iskolában sokkal jobban és helyesebben olvasnak és e mellett jobb szám vetők és fogalmazók mint a nagyobbak az ism. iskolában, sőt ezek elfelejtették végképen azt is, mit a mindennapi iskolában szajkó módra beemléztek. / Es mindezen megszégyenítő dolgok ismét csak annyit bizonyítanak, hogy ezen leányágra jutott falusi ism. iskolákkal senki sem gondol, még maga a tanitó sem; nem gondolnak a polgári községek — nem a felekezeti testületek elöljárói, sem pedig a sok népboldogító iskolafelügyelő. S ha már a közigazgatási közegek s általában a társadalom értelmesebb része, a mindent mozgató s vezérkedő elemek ily vétkes közönynyel viseltetnek e közérdekű ügy, az ismétlő iskoláztatás iránt, nem elég hogy itt csak puszta megrovás alá húzzuk e megcsökönyösödött dermesztő közönyt s népiskolai törvények végre nem hajtását: hanem megvárnék mind ezek mellett, még pedig múlhatatlanul, hogy legalább kisebb falusi iskoláink s gyengébb képzettségű tanítóink érdekében, vagy „az irodalmi kör* s „tanügyi bizottság* vagy valamelyik „tanítói egylet* hazánkban, dolgoznék ki egy rövid gyakorlati útmutatást, mely vezérfonalul vagy irány-adóul szolgálna az ismétlő iskolákban falusi tanítóinknak, hogy az megszokott olvastatáson kivül, mit, m i k é p e n és mennyit tanítsanak vagy ismételjenek, a kiszabott tantárgyból ? Vagy legalább minthogy e tárgyban jelent már meg egy vezérkönyv Seidel Páltól, ezen cím cilcitt! »A falusi ismétlő iskolások tankönyve*; neveznének ki kebelökből a tanítói egyletek — mennél több, annál jobb — szakképzett bizottságot , mely minthogy ez a feljebb elmondott elvekkel épen ellenkezőt ajánl, az az hogy ez is könyvből tanultat — bírálná meg és venné bonckés alá ezen művet, ha célszerű vagy alkalmas-e e mű oly alakban és rendszerben az ismétlő iskolások tanítására, mint a milyenben ez meg van írva. Erről pedig azért kérünk határozott véleményt, hogy ezen mű szerzője nem iskolatanitó lévén, e választott bizottság tanitókból álló tagjainak ismerete és tudásköre, eddig is már a gyakorlat s az e téren szerzett tapasztalat által folytonosan bővülvén, helyes és alapos utasítást adhat e mű használatáról az ismétlő iskolákban. Kimeríthetetlen forrás ez az iskolai tanítás és népnevelés ügye s minthogy még a végrehajtó elem is a tanitók törekvésében és munkásságában nyilatkozik