Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1879 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1879-06-22 / 25. szám

elsorolt tények és módozatok, elegendők voltak az ujabb időkig az állam érdekeinek megóvására, miért rendőri battériákat állítani fel, a kivételes felügyelet cime alatt, a hitfelekezeti iskolák ellen? vagy most inkább rebellisek azoknak elöljárói, tanárai s tanulói' mint a múltban voltak ? most kir. ügyészek, s rendőri eljárás közbejöttével kell őket fenyegetni? Bizony nem bizalmat s megnyugvást keltő törvényjavaslat ez! A magyarországi két prot. hitfelekezet eleitől fogva az egyház éltető lelkének tartván iskoláit, megvonta magától, mint egyháztól a szükséges fentartási eszközöket, szükségben engedte epedni lelkészeit, csakhogy iskoláira áldozhasson. Eleitől fogva meg volt az egyházi közönségnek s hatóságoknak az a jó érzékök, helyes felfogások, miszerint tudták azt, hogy rendezetlen s csupán kenyérkeresetre nevelő iskola, melyben a tudományok felületesen, hézagosan taníttatnak, nem állhatja ki a versenyt a jól rendezett iskolákkal, — az elnéptelenedik, — következésképen igyekeztek iskoláikat, habár nagy áldozatokkal is emelni, versenyképesekké tenni. Kérdem, célszerű-e hát az ily iskolát fentartó testületeknek szabad mozgását, §-okba öntött túlszigorral terhelni ? buzgóságukat ilyenekkel lankasztani? Bizonyára ildomosabb eljárás lenne ezekre bizonyos általánosságban szóló negativ felügyeleti szabályok szerint felügyelni , sem többet, sem kevesebbet nem mondani, mint azt, hogy a mely tanintézet meg nem üti az országos törvényekben kiszabott mértéket vagy a melyik nemzet- s alkotmányellenes törekvéseket terjeszt, megszűnik iskola lenni. A tanügy oly régi s kipróbált barátainak minő a két prot. hitfelekezet, ez is elég intés lenne, s az egyházi iskolai hatóságok minden lehetőt elkövetnének hogy a törvény követelményeinek eleget tegyenek, — vagy csak annyi tanintézeteket tartsanak fel, mennyit a törvény szabta mérték szerint fentarthatnak: akkor a felügyelet végrehajtására is elegendők lennének az eddigi módok és eszközök, s nem kellene az államnak egész kém-apparatust mozgásba hozni nagy költséggel az autonomiát megnyirbáló rendszer keresztülvitelére. Az államellenes törekvések megtorlásáról pedig gondoskodnék a kormány, az államrendőri, és büntető törvények körében, úgy is oda illik ezen feladat, nem pedig az iskolák feletti főfelügyelet (jus supremae inspectionis) körébe. A protestáns iskolák kormányzói mindig álltak, s ma is állnak a hazafiság azon színvonalán, hol megértenék a magas kormány ilynemű intentióit; megfigyelnék, elkövetnének minden lehető módokat arra, hogy iskoláik az államiakkal a versenyt kiállják; míg a célbavett főfelügyelet szabályozási módja az állam iránti hű szolgálataikért, s az iskolák fentartása körül kifejtett bu/.góságukért, századokon át érlelt áldozatkészségükért, oly rendszabálylyal sújtaná őket, melyszerint a főfelügyelet büníenyitő eljárással, kir. ügyészek által indítandó perekkel, iskoláik bezáratásával , alapitványaik confiskálásával hozatnék összeköttetésbe. Ez aztán szép ellenőrzése lenne a tanintézeteknek; az oly drága áron ! szerzett békekötésekben s az 179% 26 t. cikkben biztosított önkormányzatnak csak foszlányait hagyná kezünkben; az ily iskolai autonomia nem érdemlené meg azon drága áldozatot, melybe iskoláinknak fentartása kerül. Innen foly azon harmadik ok, melynél fogva a miniszteri tervezetet, nem lehet a közép és felsőbb iskolák felett gyakorolni célzott felügyelet szerencsés körvonalozásának tekinteni, mert ez a h i t, felekezetek iskolai autonómiáját, nagyrészben, az iskolák fen tartási terheinek viselésére szállítja le. Általánosan elismert alkotmányos elv az, hogy a teherviseléssel bizonyos jogok élvezete is legyen összekötve, mintegy jutalmul azon kötelességek teljesitéseért, melyeket a teherviselés von maga után. Ily jogélvezet birtokába állította be, a magyarországi két ev. liitfelekezetet, a 179°^. 26. t. c. azon áldozatokért, melyeket meghoztak időnként iskoláik fentartására, s melyekre milliókra menő öszszegekig könnyittettek az államháztartásán. Méltányos dolog e az, hogy a midőn azon jogok élvezetében, melyben, sokkal kevesebb teherviselés mellett, mint a mennyiben a jelenkor iskola-háztartása kerül, majd egy egész századon át, a politikai élet erős hullámzásai közt is sértetlenül meghagyattak, — ma, — lehet mondani ötszörözött teherviselés mellett, — élvezetéből kiszorittassanak ? Nemcsak nem méltányos, sőt igazságtalan! Pedig ez fog történni, ha ama nyilvánosság elé jött pontozatok, az országgyűlésen, magának a közép és felsőbb oktatási ügynek törvény általi megoldása nélkül áthajtatnak, s törvénnyé válnak ; ha némely nemzetiségek egy töredékének fészkelődései miatt, el nem