Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1879 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1879-06-22 / 25. szám

áll a kormány szándékától, hanem egy sorba állítván azokkal a loyalis protestánsokat is, autonómiájuk háromszázados várát, melytől az absolut kormány is visszarettent, — ostrommal beakarja venni. Igen az fog történni. Mert mi hagyatik meg akkor a hitfelekezeti önkormányzat körében, ha mind az életbe lép, mi az ismeretes pontozatokban tervezve van ? ha az egyformaság prokrusztesi ágyához mérik iskoláinkat, hol azoknak vagy erőlködve nyujtózkodniok kell, — vagy éltető gyökerüktől, az autonómiától elvágatniok? Mi történik, ha az eddigi, bölcs mérséklettel s jogosan gyakorolt főfelügyelet helyett, olyan hozatik be, mely minden kivételes esetek engedélyezését, a miniszter kezeibe adja ? ha iskoláinkról hitelesen kiállított íelterjesztvényeinknek nincs meg azon hitele, melynél fogva azok eddig respektáltattak, — ha az azokban adott felvilágosítások iskoláink állásáról, a tanítás eredményéről nem bírnak azon értékkel, mellyel birtak ez előtt, hanem azokat idegen szakférfiak által kell felülvizsgáltatni, ha iskolai rendszerünkben, alapítványaink kezelésénél a legkisebb változást is jelentenünk kell, ha iskolai tankönyveink censura alá vonatnak, s. a. t.? akkor az fog történni, hogy hitfelekezeteink az iskola fentartás terheit viselni fogják, ámde más lesz az úr a háznál, más fog rendelkezni — s mi a szerint fogunk lejteni, a mint húzzák. Ámde azt is lehet előre látni, hogy mi fog ebből következhetni. A hitfelekezetek tagjaiból ki fog halni lassanként az iskolaügy iránti áldozatkészség, s közérdekeltség, kéntelenek lesznek iskoláikat azon álláspontra devalválni, melyen csupán hitfelebzeti céljaiknak szolgálnak. Ekkor önként be fog állani az a körülmény, hogy az állami szigorú felügyelet megszünend, s az állam azon kötelessége fog elő állani, hogy az igazolhatlan beavatkozás által megszűnt protestáns iskolák helyett az állam állítson fel, a közszükségnek megfelelő iskolákat. E lesz a „zu viel regieren* utáni törekvésnek eredménye ; s fen marad-e a nemes verseny a tanintézetek közt, mely múlhatatlanul szükséges arra, hogy időnként uj életerő, s előhaladási ösztön folyjon be a tanintézetek ereibe, — vagy az államhatalom vasgyürííi közt bizonyos apathia álland be ? az a jövendő titka. A protestáns hitfelekezetek soha sem tagadták azt, hogy az államkormánynak joga van felügyelni az iskolákra, azok rendezésének irányt adni, gondoskodni arról, hogy az önkormányzat üriigye alatt, rendezetlen, s célnak meg nem felelő intézetek ne tengjenek az állam kebelében a tanügy rovására, de ha a hitfelekezetek készek tanintézeteiket a kijelelt irányban szervezni, megkívánhatják, hogy az államkormány se zsibaszsza el az erre szükséges jóakaratú törekvéseket, oly felügyelet gyakorlása által, mely csak a teherviselést hagyja meg, de ennek megfelelő szabad mozgást s intézkedési kört nem enged a hitfelekezeteknek; megkívánhatjuk azt, hogy oly ürügy alatt minő a tervezetben felhozatik, nevezetesen, „hogy a felekezeti autonomia csakis saját körében bírhat rendelkezési joggal, saját körén kivül szabályozólag nem hathat." Ne vonjon meg oly jogokat a felekezeti iskolai hatóságoktól, melyek megvonása megfosztja őket hiteles és érvényes bizonyítványok kiadhatásától is; mert nagy megcsonkítása az az önhatósági jognak, midőn valamely tanintézet, a rendesen végzett tanfolyamról állithat ki érvényes iskolai bizonyítványt, a kivételes és ritkán előforduló eseteknél pedig, holott azon intézeti igazgatóság bírálja meg a vizsga eredményét, nem állithat ki, csak azon esetben, ha azon vizsga letehetését a minisztérium engedélyezte : hiszen nem az engedélyezés itt a „cardo rei," hanem a vizsga eredménye; a mely hatóságra a vizsga eredményének megítélése rábizathatik, miért ne az engedély megadása, mely másod rendű dolog ? Ugyanazt lehet mondani az egyik tanintézetből a másikba való átlépésnél, — iit sem az a dolog lényege, hogy ki engedélyezi a vizsgát, hanem az, minő eredményről állíttatik ki a bizonyítvány ? a legélesebb szőrszálhasogatás az, a midőn jó eredménynyel letett vizsgáról szóló bizonyítvány csak azért semmisittetik meg, mert a vizsgát nem a minisztérium hanem felekezeti iskolai hatóság engedélyezte. Az iskolai autonomia akkor teljes és csonkitatlan, ha azon körben gyakorolható, melyben az állami iskolák ügyei körül intézkedik az azokat kormányzó hatóság. Ily iskolai autonomiát birtak eddigelé Magyarországon a protestánsok — joggal kívánhatják, hogy ma, midőn sokkal nagyobb teher esik rájok az iskolák fentartásából, mint a múltban esett, ezen autonomia gyakorlásában, ne háborgattassanak szőrszálhasogató intézkedések által. — „Videant consules, quid sit futurum." KUN BERTALAN.