Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1879 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1879-06-01 / 22. szám

Huszonkettedik évfolyam. sz. Budapest, 1879. junius 1. PROTESTA1TS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. Szerkesztő- és KIADÓ-HIVATAL: VIII. ker. Mária-utca 10. sz. 1 em. Előfizetési d.Ij : Helyben házhozhordással s vidékre postai küldéssel félévre 4 ft. 50 kr., egész évre 9 frt. Előfizethetni minden kir. postahivatalnál ; helyben a kiadóhivatalban. Egy szám ára 20 kr. Hirdetések dija: 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásnál 5 kr., egyszeriért 7 kr sorja. — Bélyegdij killőn 30 kr. I^T' Teljes számú példányokkal mindég szolgálliatiuik. Azon t. előfizetők, kiknek elöfizetésök lejár, annak megújítására felkéretnek. „A pünkösdnek jeles napján." így kezdődik egyik szép pünkösdi énekünk, melyet apáink egykor azzal a szent buzgósággal énekeltek, mely képes vala a keresztyénség alkotó szellemének aranykorát ismét visszaidézni, egyházakat, gyülekezeteket, templomokat, iskolákat, tanitó-és paplakokat, úgy szólván a semmiből teremteni ; a rituális és ceremoniális külsőségekbe fuladt vallásos szellemet a maga bensejébe ismét visszavinni; a vallásos és egyházi élet lobogóját újra igazi benső hódolat és tisztelet tárgyává tenni, hatni, alkotni, az állami és társadalmi életnek irányt adni. Buzgóság ! Ez az, a mivel bírtak a keresztyénség aranykorának hitbajnokai, s a mivel, fájdalom, nem birunk mi; ez az, a mivel birtak a nagy reformátorok s mindazok, kik a reformátio ujjászűlő eszméinek keblök egész hevével meghódoltak, és a mivel, fájdalom, nem birunk mi. Nekik, az ős hitalapítóknak egy egész világot, az emberiségnek nem csak meggyőződésébe, hanem valósággal csontjába, húsába és vérébe átment vallásos eszméket és rendszereket kellett megtámadniok, aláásniok, megsemmisítniök; csak azután gondolhattak arra, hogy saját eszméik számára is jut majd egy kis hely a népek szívében. Tessék most már fegyver nélkül, az anyagi vagyon és hatalom minden varázsszerű nimbusa nélkül arcban támadni meg egy avas világ-szellemet; megmondani a hatalomnak, hogy minden fénye álfény, minden hatalma csak árnyék s hamis talapzaton nyugszik megmondani a régi vallások papjainak, hogy tanrendszerük a népámítás és butítás rendszere, vallási gyakorlatuk nem más, mint ragyogó, de ii r e s alakiság a s z e 11 e m minden bensősége nélkül ; kivenni az egyház functionáriusaiuak szájából a zsíros falatokat; kizárni a vallás éléskamrájából azt a sok, száz meg száz egeret, mely ott a zsíros fazekak körül, önelégült boldog arccal, domborura lakott s hizlalt hassal kéjelegve futkos, szaladgál, s a hivatali dicskör verőfényén sütkérezik ; mindezeket m e g c s e 1 e k e d n i és még hozzá abban a jó hiszemben lenni, hogy a százados megszokott fészkében bolygatott világ nem fog mindezekéit felzudulni, nem fog egy lépéssel nyakunkra hágni s torkunkba fojtani a lélekzetet; vagy azok a sértett egerek nem fognak-e majd a bosszú érzetétől megauuyi oroszlánokká dagadni s bennünket halálra keresni és üldözni; mindezektől nem félni és nem tartani s az ezer vészszel, akadálylyal, a csontba evett hagyományokkal szembeszállni, arra valóban nem a szellemi bátorságnak, hanem a vakmerőséggel határos elszántságnak legmagasabb foka kívántatik. Hisz az önzés, a sértett önérdek, a legkisebb támadásban is egy világrázó vihar zúgását hallja s védekezési dühében és szilajságában a legkisebb porszem lengésében is a hatalmas Csimborasszók megindulásától irtózik. Tudjuk a történelemből, hogy a világot átajakító szabad eszmék áramlata ellenében a régi meggyőződések, vallási ritusok és tantételek szentségére való hivatkozással léptek védelmi állásba azok, kik a régi rendszerekből hasznot, anyagi előnyöket, zsiros jövedelmet húztak, pedig hát az egek magasságait nem fenyegető soha veszedelem s az apró ember még mindig igen kicsinynek mutatkozott arra, hogy a mindenséget, az absolut lét birodalmát 43