Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1879 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1879-05-25 / 21. szám
nek képviselőjét, a Miskolcon fentartott egyházkerületi protestáns nőnöveldét, ugylátszik : tervszerűen igyekszik háttérbe szorítani a katholikus egyház részéről megkezdett ujabb mozgalom, akkor, mikor legközelebb is ujabb leánynövelő intézetet állított fel az érsekség, mely rendkívül leszállított tandíj által igyekszik elvonni derék növeldénk eddig bőszámu tanítványait . . . ime, ezen körülmények komoly számbavétele és elfogulatlan megvizsgálása után ítélje meg mindenki egyházkerületünknek a tervezett protestáns egyetem kérdésében egy időre hozott határozatát, melynek értelmében örömmel üdvözli ugyan a testvér egyházkerületeket e téren megindított mozgalmaiért s szivéből kiván minél előbb való sikert fáradságos törekvésükre, de a jó testvér őszinte erkölcsi támogatásán kivűl más nemű áldozatot, ez idő szerint, nem hozhat e magas ügynek. Olvastatott a B. Baldácsi-féle alapítvány kezelő bizottságának, e lapok olvasói előtt, már több, előbbi közlésekből ismeretes jelentése, me'iyben részletesen ismerteti az alapítvány körül tett legközelebbi eljárását, különösen a Hunyadi-féle zálogügyben tett lépéseit. A kezelő bizottság eljárását egyházkerületünk egészben és részleteiben helyben hagyta s a zálogügy rendezése végett tervezett kölcsönre nézve kért meghatalmazást egyházkerületünk aláíratni határozta. Sok időt vettek igénybe a sárospataki főiskolai számvevőszék jegyzőkönyveinek egyes pontjaiban ide felterjesztett pénz- és gazdasági ügyek s némely pontokra nézve, többen bővebb felvilágosítást kívánván szerezni, azok közül némelyek, részint magához a számvevőszékhez tétettek vissza, részint pedig egy külön kinevezett bizottsághoz lőnek utasítva s reájuk nézve annyival is inkább várhatunk biztos és egyszer mindenkorra kielégítő megnyugtatást, mert az ilyen természetű dolgok körűi már több ízben felmerült és kifejezést nyert kételyeknek, elvégre a körülményeknek és a pontos számadatoknak nem kimerítő ismérete szokott lenni rendesen egyik főfő oka. Egyébiránt bármily természetes és megmagyarázható is különben, ha a protestáns áldozatkészségnek oly hoszszú időn át, sokszor nagy szorongások között összehordott fillérei felett, annyi szem kiván őrködni, más részről azt is meg kellend már valamikor gondolnunk : váljon nem árt-e az egyenesen épen féltett érdekeinknek, ha tüzet kiabálunk általában ott, hol az égésnek, a gondos felügyelet mellett, j e 1 e 11 b en nyoma sincs és nem is lehet s váljon a tulságig vitt bizalmatlanság és nem a maga tapintatos módján megejtett igazságosság, épen kikeseritő volta miatt, nem fog-e visszalépésre bírni sok oly buzgó és elismerést érdemlő egyéneket, kiknek tiszta önérzete finomabb különbséget tud tenni a szigorú, lelkiismeretes felügyelet, ellenőrzés és a tervszerű elégedetlenkedés között. Annak a jézusi programnak :»nem azért jöttem hogy békességet szerezzek, hanem hábor ú t", megvan a maga igazi, fenséges protestáns értelmezése . . . kíméletlen háborút ízen a mult elavult intézményeinek s bátran hangoztatja kárhoztató ítéletét az elkövetett vétségek felett, de kellőleg méltányolja az ujabb, jobb irányú őszinte törekvést s csak módjával alkalmazza a szükségkép eredendő bűn merev dogmáját. A sárospataki főiskola más természetű ügyei körül, a legközelebbi nyári közgyűlésnek tartatván fel azok, csak kevés került tárgyalás alá. Egy nevezetesen a főiskolai épületekre tervezett villámhárító előállítására vonatkozó költség-előirányzat, a még ezután is lehető megtakarítások ajánlása mellett, általánosságban elfogadtatott 5 a főiskolai könyvtár rendezésére nézve pedig kimondatott, hogy az egyházkerület, bármennyire ismeri is a rendezés nehézkesen haladó menetelének okait, megmarad e tárgyban hozott azon korábbi határozata mellett, hogy az két év lefolyása alatt teljesen rendeztessék. Az egyházmegyékből fölterjesztett jegyzőkönyvi átiratok kerülvén sorrendre, azok csakugyan igazolták főt. superintendens urnák azon előleges kijelentését, hogy ritkán került elő oly kevés vitás ügy, mint épen a letűnt év folyamában. Többnyire szorosan házi ügyeik felett hozott határozatoknak jóváhagyási kérvénye volt valamennyi. Két fegyelmi dolog volt köztük mindenesetre a legfájdalmasabb, mely konsistoriumi tárgyalás alá vétetvén, közgyűlésünk egyszerűen tudomásul vette, hogy az egyikben helyben hagyatott az egyházmegye fölmentési Ítélete, a másikban pedig, feltűnőbb kanonikus vétség miatt, egy évi hivataltól való felfüggesztés mondatott ki büntetés gyanánt. A gyakorlati lelkészi, ugy szólván irodai teendők és esetek közül, hosszasabb eszmecserére szolgáltatott alkalmat a családi értesítők kiállitásáuak kérdése. Az e tárgyban 13589/1875. szám alatt kelt ministeri utasításnak eme szavai : „A családi értesítőkbe, a véd törvényi utasításhoz 8. sz. alatt esatolt mintán látható megjegyzés szerint, az összes és így az elhalálozott tagok is beirandók ; a másutt szülöttek vagy elhalábzott tagokra nézve pedig a családi értesítő kiállítását kérő felektől vagy rokonoktól az adatok kitudakozandók és azok alapján az illető községbeli lelkészek, a hiteles anyakönyv átküldése végett, hivatalból megkeresendők" — nem levén eléggé világosak és szabatosak, egy bizonyos eset alkalmából kérdés támad a felett: váljon a különbféle anyakönyvek adatai nyomán szerkesztendő családi ivek előállításának mi volna a leghelyesebb és legcélszerűbb módja ; váljon azon más gyülekezet lelkésze, ki egy lelkésztársa által kiállítandó értesítőhöz anyakönyvi adatokkal szolgál, köteles-e ezt minden díj nélkül tenni, csupán hivatali kölcsönös szolgálattétel fejében? Ez egy nagyfontosságú, sokszor komoly felelősséggel járó ügy, véleményadás végett superintendens urnák adatott át, fölkéretvén, hogy majd alkalmilag közölje nézetét s a gyakorlatnál szemelőtt tartandó irányelveit. Végül, épen azért, mert tudom, hogy nem csak egyházkerületünknek, de az összes protestáns egyháznak J is örömet szerzek vele, nem mulaszthatom el e helyen kijelenteni azt, hogy alkalmasint téves azon hir, melyet