Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1879 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1879-05-04 / 18. szám

A dunamelléki ref. egyházkor, közgyűlése. A közgyűlés április 26-kán vette kezdetét, amidőn Török Pál püspök úr az ülést imával megnyitván, a gyűlési tagok igazoltattak. Erre a püspök jelentést tett arról, hogy a dicsőén uralkodó királyi párnak ezüst lakodalma alkalmából a magyar református egyház is egyetemleg óhajtván hódolatát kifejezni, e végre egy a célnak megfelelő s az öt püspök s öt főgondnok aláírásával ellátott feliratot az egyetemes magyar református egyház nevében Tisza Kálmán és Kemény Gábor főgondnok urak nyújtottak át 6 Felségeiknek. A felirat felolvastatván és helyesléssel fogadtatván, a közgyűlés jegyzőkönyvileg is kifejezte örömét és szerencsekiván atait a jubilaeum alkalmából. Másnap vagyis vasárnap öt újonnan választatott lelkész avattatott fel, megelőzvén a felavatást az ez alkalomra fölkért Borzsák Endre szegszárdi lelkésznek sok szónoki hévvel tartott szép beszéde a református lelkész feladatáról és pályája kellékeiről. A hétfői ülést püspök úr szokott nagyérdekű é v i jelentése nyitotta meg, melyet lapunk jövő számában közölni akarunk, addig is kiemeljük a jelentésből azt, hogy az elmúlt év folytán egyházkerületünkben egyházi és iskolai célokra egyesek 10 ezer, egyházközségek és megyék 100 ezer forintot áldoztak. A püspöki jelentés után a miniszteri intézvén y e k tárgyaltattak és többnyire egyszerűn tudomásul vétettek. Élénkebb vitát támasztott a községek által kiállított, de anyakönyvi kivonatot szükséglő bizonyítványok ügyében kelt rendelet, mely szerint azok a lelkész által aláírva a rendes anyakönyvi kivonatot pótolják. Tekintettel e körülményre kimondatott, hogy a lelkészek ily aláírások, illetőleg hitelesítésekért a megállapított dijak szedésére jogosítvák. A testvér-egyházkerületek átiratai közű! első helyen említendő a tiszántúli egyházkerületnek a Debrecenben felállítandó protestáns egyetem ügyében a többi kerületekhez intézett lelkes felszólítása. Közgyűlésünk örömét fejezvén ki a hathatós kezdeményezés felett, melegen pártolja az eszmét s igéri, hogy a mint a tiszántúli superintendentia kebelében kinevezett bizottság a teendők programmját megállapítja, mi sem fogunk késni úgy anyagi, mint erkölcsi támogatással járulni az ügy létesítéséhez. Ugyancsak a tiszántúli egyházkerület részéről indítványoztatik, hogy a prot. egyház szabadságát többfelől fenyegető körülményeknél fogva sürgető szükségűvé válván, hogy több kérdésre a magyar ref. egyház egyeteme hallassa szavát és fejezze ki kívánalmait: kéressék fel és bizassék meg a legközelebb egybehívandó conv e n t az autonomikus egyházkormányzatunk érdekében szükségelt teendők végzésére, s magyar reformált egyházunknak úgy az államkormánynyal, mint az ország törvényhozó testületével szemben való képviselésére. — Közgyűlésünk is felettébb szükségesnek látván, hogy némely elhalaszthatlan, az összes magyarországi reform, egyházat közösen érdeklő ügyekben mielőbb egyöntetű intézkedés történjék, s hogy az egyház őt törvényesen megillető jogai védelmére egyesített erővel keljen : a tiszántúli test véregyházkerület indítványát elfogadja és a convent képviselőit annak értelmében utasítja. Ezután a zsinati előmunkálatok ügye vétetett föl, soron kivül, azon oknál fogva, hogy másnap, mikor a scontro szerint az sorba kerülendő volt, a gyűlés tagjai közül többen, mint országos képviselők ülésünkben megjelenni gátolva lettek volna. Felolvastatván tehát az egyházmegyék ez ügyre vonatkozó jegyzőkönyvi határozataik, kitűnt, hogy az egyházmegyék többsége a zsinati előmunkálatokat érdemileg még nem tárgyalta, még pedig legtöbben azon okból nem, hogy az előmunkálatoknak az iskolaügyre vonatkozó része még kidolgozva nem lévén, míg ez is el nem készül, az egésznek tárgyalásába bocsátkozni célszerűnek nem látták : — ennélfogva az egyházkerületi közgyűlés nem volt oly helyzetben, hogy az ügyet részletes tárgyalás alá vehesse, s az iránt érdemleg nyilatkozni tudjon. Elvárja azért, hogy a conventi bizottságok a még hátralevő munkálatokat elkészítvén, azokat hova hamarább egyházkerületünkkel közölni fogják. Fölkéretett egyszersmind az elnökség, hogy ezen utólag megküldendő munkálatokat is az egyházmegyékkel azonnal közölje a végett, hogy azokat kellő időben tárgyalván, a közelebb összeülendő egyházkerületi közgyűlésre megállapodásaikat terjeszszék be, hogy így azok alapján maga az egyházkerület is a ! munkálatokat tárgyalhassa s azokra vonatkozólag határozhasson. A keddi ülés nagy részét elfoglalta a ^Baldácsi-alapitvány® bizottságának kimerítő jelentése. E jelentés szerint sikerült a bizottságnak a Hunyady József gr. és érdektársai részéről a Baldácsi alapítványi birtokból 2700—3000 holdra menő birtok részletek iránt megkezdett és első biróságilag már megítélt zálogváltópert hosszas alkudozás folytán egyesség utján kiegyenlíteni oly formán, hogy a 220 ezer ftra becsült Hunyadi birtokrészt a bizottság 150 ezer ftért megvette, s miután e vételár egy harmadát az alapítvány eddigi jövedelmeiből kifizetheti, a vételár hátralevő 100 ezer forintjára nézve az általános biztosító társaságnál kölcsönt eszközölt oly módon, hogy az alapítvány összes évi jövedelméből évenként 20 ezer ftot kamat és törlesztés fejében 7 évig fizetvén, hét év múlva a kölcsön törlesztve lesz. Addig pedig, míg a bizottság az egyes egyházkerületektől a felhatalmazást megnyeri a kölcsönüzlet megkötésére, az adósságért jótállást válalltak gr. Degenfeld Imre, gr. Lónyay Menyhért és b. Kochmeister Frigyes urak. A közgyűlés zajos öröm és tetszés nyilvánítással fogadja a bizottság eljárását, helyesli a Hunyady birtokrész megvásárlását és a kedvező kölcsön fölvételét, kiállítja az üzlet végleges megkötéséhez a felhatalmazást; végül köszönetet szavaz a bizottságnak buzgó és sikerdús működéseért, az általános biztosító-társaságnak a 36