Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1879 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1879-04-27 / 17. szám

erős, vidám munkásság zaja váltja fel: akkor lehetetlen j nem látnunk, hogy e kétes bizonytalanság és borús kilátások szomorú homályát édes, biztos remények sugara világítja meg, melynek ragyogásánál bizalomgerjesztő fényben tűnnek szemünk elé nagy hazafink szavai: „Magyarország nem volt, hanem lesz!" Az idő int. Nagy királyunk apostoli buzgalommal és uralkodói böleseséggel megalapította a keresztyén magyar nemzeti államot, moly minden izében magyar volt. A felvett idegen elemek is, bár nyelvüket megtartották, egészen beleilleszkedtek a magyar nemzeti állam intézményeibe. De ez állam polgárságát esak a lakosság kisebb része képezte. Mióta azonban a keresztyéni szeretet, mely minden emberben Isten képmását látja, arra indított bennünket, hogy hazánk összes lakosságát felvegyük államunk szervezetébe ; azóta ismét egy uj nagy feladat áll előttünk, majdnem ugyanaz, melyet a nagy Árpádok szerencsésen megfejtettek. A mint akkor az volt a feladat, az akkor létezett — nemesi — népelemekből nemzeti államat szervezni : úgy most is az a feladatunk, a ma létező népelemekből, hazánk összes lakosságából fejleszteni a régi szellemében egy nemzeti államot. Nemzeti életünknek egy uj nagy korszaka küszöbén állunk. „Bölcsőd s koporsód közti űr, századoknak szolgál mesgycül.* Nem egy ember munkája leend ezen óriási feladat megoldása, mint akkor se az volt; nem is egy emberkoré, miként akkor is az egész nemzet hősei és közvitézei "hosszú évtizedeken át küzdöttek a szent célért. De ha népnevelőink és népvezéreink oly józan okossággal, böleseséggel s olthatlan lelkesedéssel seregeinek a felemelt zászló alá, minővel őseink harcoltak ; akkor boldogító remények s törhetlen bizalomtól áthatott kebelünk szent áhítattal zengheti prófétánk szavait: Még jőni kell, még joni fog Egy jobb kor, mely után Buzgó imádság epedez Százezrek ajakán. SAS JÁNOS. Az aszódi ev. algymnasium segélyezését tárgyazó emlékiratról-Mult év szeptember havában tartotta meg a pestmegyei ev. papi értekezlet évi gyűlését Cegléden s ez alkalommal hozatott az esperesség szemefénye, az aszódi ev. algymnasium érdekében az alább következő nagy fontosságú határozat. Ugyanis örömmel tapasztalván az esperesség, hogy aszódi gymnasiuma mind szellemi erői, mind látogatottsága tekintetéből valódi díszére válik egyházvidékünknek és másrészt elégtelennek tartván ez intézetnek eddigi, rendszer nélküli segélyezését; elfogadta Laukó Károly kecskeméti ev. lelkész e következő indítványát: Terjeszszen be az aszódi ev. algymnasium egy emlékiratot, melyben az intézet megalakulásának s fejlődésének története, jelenlegi állapota, jövedelmei, kiadásai és szükségletei részletezve adassanak elő, hogy a helyzethez képest a segélyezés iránt tájékozhassa magát az esperesség. Ezen emlékirat be is terjesztetett aláírva báró Podmanicky Levente egyházfelügyelő, báró Podmanieky Géza, Dér József, Lacsni Endre, Paraszkay János iskolabizottsági tagok, Procopius Zsigmond gymn. gondnok és Csengei Gusztáv gymn. tanár és jegyző által. E névsorból, szerénységből hiányzik Moravcsik Mihály helybeli lelkész neve. Mi pedig, csatolva hozzá észrevételeinket és javaslatainkat, Pestmegye protestáns közönségének mutatjuk be ez emlékiratot főbb vonásaiban. Az aszódi gymnasium „latin iskola" cimmel már 1787-ben létezett. Az 1798-ki kanonika vizitatió alkalmával Kádassi József volt a gymnasium tanára. A harmincas évektől kezdve Korén István tanársága idejében hazaszerte ismeretes, jó hirü tanintézet volt. Tudományos képzésöknek alapját vetették meg akkor Aszódon, — mellőzve a sok kitűnő nevet — F ö 1 dváry Mihály, megyénk jelenlegi alispánja és esperességtink felügyelője, a 3 Sárkány testvér, János szarvasi lelkész és békési érdemült főesperes, Sámuel pilisi lelkész és érdeműlt pestmegyei főesperes, József kir. táblai ülnök és a nemzet nagy költője Petőfi, kinek fentebbiek kortársai és ifjúkori barátai valának. A gymnasium első fénykora 1848-ig tartott. Utána egészen a hatvanas évekig részint szünetel, részint mint magánjellegű tanintézetet lenyűgözte az önkény és az inség. Az 1863-ik év jelzi az intézet újjászülemlését, a midőn a hő keblű báró Podmanieky Ármin és a vaserélyii S á r k á n y J á n o s, akkori aszódi lelkész vették kezökbe a gymnasium ügyét. Sárkány János csakhamar Szarvasra költözött, de utána Moravcsik Mihály lelkész személyében ismét nyert a gymnasium egy jeles szervező, épitŐ és alapszerző tehetséget. Akkor szerveztetett és biztosíttatott a negyedik tanári állomás; emeletesre alakíttatott át a gymnásiumi épület, tápintézet szerveztetett külön uj épülettel. Ezen átalakítási nagy munkák közben érte az intézetet és egyházat azon érzékeny csapás, mely nagy érdemű felügyelője báró Podmanieky Ármin Aszódról történt elköltözéséből származott. De az elhagyott őrhelyre — hála a Podmanieky -család hagyományos egyházszeretetének — állt csakhamar báró Podmanieky Géza, mint uj egyházfelügyelő, ki nemcsak önkezűleg készítette az épületi terveket, de maga is, karöltve a jelenlegi egyházfelügyelővel báró Podmanieky Leventével adományaik és alapitványaikkal activ állapotba helyezte az intézet pénzügyét. Ily lelkes vezetők és jeles tanárok, köztök Csengei Gusztáv jeles írónk és akkori gymnásiumi igazgató vállvetett munkássága után, ünnepi diszben jelen-