Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1879 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1879-04-27 / 17. szám

választatnék máshová, a szegedi lelkésznek maradt ref. pap ágostai hitvallású káplánt tartana. Következő papválasztásnál aztán megfordíttatnék a viszony úgy, hogy a mely felekezet részéről előbb káplán volt, választatnék a pap ós a másik felekezet részéről rendeltetnék káplán. Ez oly modus vivendi volna, mely a mellett, hogy mindenik félnek biztosítaná azt, hogy a speciíicus természetű ritualékat a maga felekezetebeli fölszentelt egyén által végeztethesse, másfelől lehetővé tenné az egyháznak egyesülés által bekövetkezendő erősödését és oly karba tételét, minőt fennen igényel az egyháznak ugy nagyvárosi helyzete, mint az, hogy hatalmas katholicusság közé lévén ékelve, okvetlen szükséges, hogy illő méltósággal tudjon föllépni. Hazánk déli részében több egyház áll fenn oly módon, és Szegedhez legközelebb Temesvárott; onnan leh tne utasitást venni az ügy lehető legfoganatosb keresztülvitelére. Azonban épen mert az egyesülés mind a két fél érdekében annyira kívánatos, nem volna tanácsos annak létrejöhetését kérdésessé tenni az által, hogy a két testvéregyház váltanait csak egy szóval is érintenék ós azoknak hatályos vagy kevésbé hatályos voltától tétetnék az egyesülés függővé. Nem ismeri az életet, ki abban a hiszemben ringatózik, hogy az emberi társadalmat mindég a logika pórázán vezethetni. Gyakorlatban a traditiók minden időben hatályosabbaknak bizonyultak mint a logika, és a szokások rendesen túlélik a föltételeket, melyekből eredtek. Ezt sohasem szabad szem elől téveszteni ott, hol lelkekre kell hatni ; számolni kell a valósággal és nem elméletekkel, ha célt akarunk érni. BALLAGI MÓR. ISKOLAÜGY. Az idő int-Azon honfiakhoz, kik népnevelők. (Vége.) Szószékeink se mentek a németes elméletek izétol. Es ez természetes, mert protestáns lelkészeink nagy része német egyetemeken nevelkedik és német munkákból szivja táplálékát idehaza is. Nem teljesen alaptalan azok vádja, kik azt mondják, azért nem járnak templomba, mert megunták mindig ugyanazt a prédikátiót hallgatni. Nem mintha csakugyan mindig ugyanazon szent beszédek volnának csak hallhatók a szószékekről. De minthogy azok rendszerint egészen általános gondolatkörben mozognak, annyira hasonlítanak egymáshoz, hogy a laikus bizonyára azt hiszi, ugyanazt a beszédet hallja ismételni. Vannak az egyházi beszédeknek bizonyos s jó részt nem mi magyarok által készített s meghatározott schémái, melyekhez merev pedanteriával ragaszkodunk. Vájjon Jézus is igy prédikált? Sőt még dispozitiók is vannak, melyek kézről kézre járnak s utódról utódra maradnak. Igy aztán igen természetes, hogy a predikátiók egész az unalmasságig egyformák. És ezek a beszédek, melyek tartalma nem más, mint általános erkölcsi igazságok bölcsészeti fejtegetése, elemzése, bebizonyítása, *) végre elvesztik vonzó hatásukat a laikusokra. Talán nem csalódom, hogy templomaink ijesztő elnéptelenedésének egyik oka épen ebben fekszik. A nép az 8 saját, különös helyzetének és a jelen idők viszonyainak gondjai közül vágyik felemelkedni, épülni s keres vigasztalást és utmutatást s épen ezt: »az élet vizét* nem találja meg a forrásnál, melyhez szomjú lelke elzarándokolt. — Pedig a nagy mester működése szemünk előtt van s látjuk belőle, hogy egy jó példát adva akár a testi, akár a lelki szemek elé nagyobb hatást gyakorlunk a kedélyre, mint száz tanítás, magyarázás által. A mi népünk — mint talán általában a keleti származású népek — irtózik az elméletektől; a gyakorlati élet az Ő eleme. Az az elmélethez ragaszkodó rendszeresség, az a mindent felboncoló, kimagyarázó tudományosság, melynek káros befolyásáról irodalmunkra az újkori eszmék nagy magyar apostola, Kossuth Lajos is már többször kárhoztatólag nyilatkozott: valóban veszélyes ellensége nemzeti egyéniségünk önálló kifejlődésének. Es annál veszélyesebb, mert majdnem észrevétlenül terjed el még legtősgyökeresebb vidékeinkre is, s mint a polyp, összes intézményeinket körülfogja s ferde irányba térit minden fejlődést. Álljanak őrt a népnevelők éber szemekkel, küzdjenek hősi lélekkel, hol ez a veszedelem felüti fejét, s őrizkedjenek, hogy azt maguk j ne terjeszszék tovább. Ne mondják, hogy e kétes bizonytalanság, melynek hullámain lebegünk, fogva tartja karj jainkat; ne mondjuk, hogy szomorú kilátásaink a jövőbe — hivatlan próféták kelletlen jóslatai — az elcsüggedés álomkórságába merített bennnünket; ne mentegessük magukat azzal, hogy nincs eszme, mely tetterőnket lángra gyulaszthatná. Emeljük fel, de fel is emeltük már a nemzetiség zászlóját, melyet egész kelet, de egész Európa lobogtat : seregeljünk buzgó, hivő bizalommal, eltelt lélekkel alája. Ha e szellemi fásultság halotti csendét élet*) Igen jellerzö adoma: A lelkész addig bizonyítgatta Mihály gazda előtt, hogy van feltámadás, mig ez végre kifogyott az ellenargumentumokból. ^Elhiszem, elhiszem tisztelendő uram — mondá ekkor — de azért csak meglássa, hogy mégse ugy lesz