Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1879 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1879-04-27 / 17. szám

Huszonkettedik évfolyam. 1W. sas Budapest, 1879. ápril 27. PROTESTÁNS KOLAI LAP. Szerkesztő- és KIADÓ-HIVATAL: VIII. ker. Mária-utca 10. sz. I. em. Előfizetési d.Ij: Helyben házhozhordással s vidékre postai küldéssel félévre 4 ft. 50 kr., egész évre 9 frt. Előfizethetni minden kir. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. Egy szám ára 20 kr. Hirdetések dija: 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásnál 5 kr., egyszeriért 7 kr sorja. — Bélyegdij külön 30 kr. Teljes számú pelcIAnyölikaJ mindég- szolgálhatunk. Azon t. előfizetők, kiknek előfizetésük lejár, annak megújítására felkéretnek. A szegedi testvérekhez. Megindúlva olvassuk a lesújtó híreket hazánk második városának oly iszonyú pusztulásáról, melyre a történetben alig-, csak a népek hagyományában van példa. Oly nagymérvű, oly teljes a pusztulás, hogy megsemmisülésnek lehetne mondani, ha a siralom s kétségbeesés hangjai közül a reménynek, bizalomnak s erélyes elhatározásnak szavait nem hallanók megcsendülni: Szeged élni fog! És ez nem hiú, üres szójárás, mint a hogy már megszoktuk a haldokló ágya köriil megtört szívvel álló feleket azzal vigasztalni, hogy nem hal meg a beteg, bár magunk se hisszük, hogy felgyógyúlhat. Nem puszta biztatgatás az, hogy a jelen pillanat fájdalmának lángjait csillapítsa ; a szilárd meggyőződés nyilatkozik ama szavakban, mely tudja, hogy az, a mit kimondott, az teljesíthető is és teljesedni is fog. Mert Szeged városát a nemzet, a haza drága kincsnek tekinti, mit nem szabad elveszni hagyni. Szeged városa szent István koronájának egyik igaz gyöngye, mely, ha foglalványából kihullana, a korona fényének ós súlyának pótolhatlan vesztesége lenne, Elmondták már sokan a végpusztulásnak e szomorú napjaiban, hogy egy ily államra nézve, mint Magyarország, minő kincs egy oly város, mint Szeged. És bebizonyította maga e derék város lelkes lakossága, hogy méltó a haza kincsének neveztetni. Ha büszke Eger őseinek ama dicső harcára, ugy büszke lehet Szeged népe is ama hősies küzdelemre, melyet most ós ezelőtt három évvel folytatott városának a romboló elem elleni védelmében. Az emberfölötti harc akkor győzelemmel végződött, most fájdalom! a habok ós szelek daemonjainak borzalmasan szövetkezett erői ellen az emberi képesség elégtelen volt. Szeged, hazánk egyik büszkesége, minden magyarnak, minden honpolgárnak kimondhatlan fájdalmára elpusztúlt. De a nagy város helyén zúgó tenger sárga hullámai alatt nemcsak nemzetünknek, nemcsak édes hazánknak, hanem a protestantismusnak is két kedves halottja fekszik, várván a feltámadás tárogatójának megharsanását. Bizonyára minden protestáns kebel megrendült Varga Pál és Thomay József lelkészeink esdő szózatainak olvasásánál, melyek e lapok 12-ik számában tétettek közzé. Csak nem rég olvastuk a legőszintébb örömmel ugyan e lapok egyik számában, hogy a szegedi lutheránus gyülekezet az ő uj, ifjú lelkészének buzgósága folytán szerencsésen felüdült beteges viszonyaiból s virágzásnak indúlt. És a zsenge csemetét testvérével a nem sokkal erőteljesebb kálvinista-gyülekezettel együtt a bősz elemek haragja törte le. A lelkészek méltán felkiálthatnának az „utolsó főpap* szavaival: „Szent templomod feldúlva irn!" — A gyülekezet vagyona semmivé lett, tagjait szétszórta az iszonyú csapás, pásztorai földönfutó koldusokká lettek ; a gonosz ár feltétlenül uralkodik mindenütt. De lebegjen Isten lelke a vizek fölött! Szép és megható, midőn valaki az elemek csapásai által okozott fájdalmakat rendületlen szívvel tudja elviselni anélkül, hogy csak legcsekélyebb benyomás is volua észrevehető a sziklakemény szíven. Szebb és fenségesebb látvány, midőn az emberben lakozó isteni lélek 88