Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1879 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1879-04-27 / 17. szám

a természet vak erőinek hatalmával szembeszállani képes s azok által legyőzetve is újra lábra áll Antaeusként, hogy folytassa a harcot kitűzött céljáért. De midőn az elemi csapások által lesújtott embert az ő szenvedései fölemelik a mindennapiság köréből egy magasabb világba, hol értelme isteni bölcseség által megvilágosíttatva az ediginél tökéletesebb életet lát megnyílni maga előtt. A szegedi két protestáns gyülekezet erejének csekélysége miatt eddig is csak nagy küzdelemmel volt képes magát fentartani. Most pedig e csapás után halottaikból feltámadva, bizonyára csak zsenge csemeték lesznek és sok idő kellene ahoz, míg a két gyülekezet így különválva, saját erejére utalva csak azt az állapotot is elérné, melyben a pusztulás előtt volt. De van valami a világon, mi az erőtlenséget erővé, a gyengeséget hatalommá változtatja. Es ez: a kölcsönös szeretet alapján kötött bizalmas szövetség, egyesülés. Nem uj dolog a mit mondok, sokan elmondták és régen elmondták azt, hogy minő nagy hatalom a gyengék egyesülése. Miért nem fogadnák szegedi testvéreink e szép igazságot szivükbe, miért ne adnák tanújelét annak, hogy kölcsönös szeretet, melyről meg vagyon irva, hogy mindeneket elfedez, hatja át kebeleiket s egybeforrasztja a szerencsétlenségnek e gyászos napjaiban elválaszthatlanul. Sohasem volt e bizonyára sok szeretettől buzgó kebel által régóta óhajtott egyesülés végrehajtására jobb alkalom, mint most, midőn a pusztító ár mindkét gyülekezetből tabula rasát csinált, midőn mindenkinek a legalsó alapokon kell kezdeni az újra építést. Mennyire meg fog könnyíílni a munka, ha félannyi feladathoz kétszerte több erő egyesül. S mennyire szükséges a munka könnyítésének módjáról komolyan gondolkodni ott, hol a duló elem oly elképzelhetlen óriási pusztítást vitt véghez, hogy egész nemzetünk, hazánk, de sőt egész nyugot meghálálhatlan felebaráti indulata is csak alig alig lesz képes az iszonyú veszteségeket pótolni. De minő szavakkal, mely nyelven is fejezhetnénk ki hálánkat a vett jótéteményekért méltóbban s világosabban, mint ha tettekkel mutatjuk meg, hogy minden mellékes tekinteteket félretéve, azoknak föléje emelkedve szívvel lélekkel igyekezünk magunk a nyomorból kiszabadúlni. A szegedi két protestáns gyülekezetnek egyesülnie kell. Vannak akadályok? Oh igen, azok lehetnek. De hát csak ott lehetne, csak ott akarnánk tenni valamit, hol akadályok nem állnak utunkban ? Nem dicsőség oly csatát megnyerni, hol az ellenség az első ágyúszóra megszalad. — Lehetnek akadályok, de a kölcsönös szeretet által vezérelt szilárd akarat és komoly elhatározás olyan erő, melynek ellenében azon akadályok nehézségei gyengeségekké fognak eltörpülni. Lehetnek helyi akadályok. De Istenem, a hol ily szép cél kiviteléről, ily égetően szükséges egyesülésről van szó, ott a templom kérdése, az egyházkormányzatot, a berendezéseket stb. illető szerződési pontok igenis szolgáltathatnak anyagot vitára, eszmecserére, de magának a nemes törekvésnek útját meg nem szakíthatják. Est modus in rebus. Ha egyházunk őskorában gyülekezeteink katholikus gyülekezetetekkel meg tudtak élni szerződésszerűleg a legszebb békében*) ; ha más országokban a két protestáns felekezet között teljes unió jöhetett létre; ha vannak ma is hazánkban a felekezetek testvériségének lélekemelő nyilatkozatai: akkor Szegeden, hol az egyesülésnek oly kiszámíthatlan előnyei vannak, s a különállás annyira hátrányos mindkét félre nézve, lényeges akadályok valóban nem állhatnak a szép törekvésnek útjában. Vagy tán isteni tiszteletünk jelvényei, meg a hitcikkek teszik lehetetlenné az egyesülést. De hát mi a jelentőségük azoknak a jelvényeknek. Nem voltak azok egyházunkban soha egyebek, mint emlékeztetők hitünk örök igazságaira ós ezeknek Istentől küldött hirdetőjére. S a jelvények a higgadt ember szemei előtt soha sem is egyebek, mint épen csak jelvények. Annálfogva az egészen egyéni dolog, hogy valakinek ez vagy amaz a jelvénye van-e inkább tetszésére. S ha ilyen nemű kérdések kerülnének vitatkozás alá, akárhány út mód van arra, hogy az ellentétek kiegyenlíttessenek. Ha például egyik a keresztet, másik a csillagot inkább szeretné látni az oltáron vagy a szószéken, el lehet dönteni a kórdóst úgy is, hogy ne legyen ott se kereszt, se csillag, hanem a biblia. A mi pedig hitcikkeinket illeti, igaz, hogy átforgatva dogmatikáink hatalmas corpusainak paragraphusait, találunk ott némi különbségeket a két felekezet között. De léteztek-e valaha s lóteznek-e e különbségek népünk hitéletében. Nekem ugy tet*) A magyar nemzeti jellemnek egyik alapvonása a válláaos türelmesség;.