Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1879 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1879-01-12 / 2. szám

Hogy a nap áll, ez valóságos eretnek tan, ellenkezik az egyházatyák, theologusok és szent irás állításaival. Galilei néhány napi gondolkozási időt kaphatott, mert már február 26-án az inquisitió jegyzője előtt, több tanú jelenlétében kinyilatkoztatta, hogy a kérdéses tant feladja, és jövőben semmiféle módon sem tanitandja, nem védi és nem fejtegeti, sem szóval, sem írásban. Galilei ezen nyilatkozattal rettenetes dilemmába esett. Vagy megtartja szavát, s magába zárja azt, mit lelke égett napvilágra hozni, miről lelke mélyéből meg volt győződve, s minek ellenkezőjét nem bizonyíthatta be senki: vagy megszegi s akkor Ítéletet mond magára. Ne ítéljük el, hogy ez utóbbit választotta. Bár következése sem maradt el. Most azonban nyugodtan távozhatott Florencbe, miután V. Pál pp. hosszabb kihallgatáson fogadta őtet. Egy hóval később az Index-Congregatió egy Decretumot bocsátott ki, melyben Copernicusnak s mindazoknak könyvei, kik a nap és föld viszonyát a szent Írással ellenkező szinben tüntetik fel, eltiltatnak a használattól; azon megjegyzéssel azonban „donec corrigatur*. Hogy a mondott nyilatkozat nem volt őszinte — kitűnik abból, hogy nemsokára tollat fogott a Copernicus-tanok érdekében, s midőn Maffeo Barberini — előbb szabadelvű bibornok, Vili. Orbán név alatt pápa lett — sokkal bátrabban fogott nézeteinek fejtegetéséhez. Egy dialógust írt, melynek nyomását Riccardi — sacrí palatii magister megengedte. Róma 1632. E mű lett oka második pőrének. Még ugyanaz évben Rómába idéztetett ; s minthogy Galilei betegsége miatt meg nem jelenhetett — gondolván hogy betegsége csak ürügy — többször, fenyegetőleg ismételteti a felhívás Galilei egészsége azonban valóban meg volt törve, mit hajlott kora nem kis mértékben fokozott, s a már majdnem 70 éves ősz csak is 1633-ban jelenhetett meg Rómában — s akkor is gyalog hintóban. Mind össze négy ízben hallgatták ki. Április 12 jelent meg először az inquisitió előtt — s azonnal fogoly maradt április 30 áig; mikor megengedtek neki, hogy a florenci követ házába mehessen lakni. A per egész junius végéig húzódott. A vád elég súlyos volt, s abban állt, hogy adott szava dacára ismét fellépett Copernicus tana mellett a Dialógusban. És méltán. Galilei a vádat azzal igyekezett elhárítani, hogy ő nem mondta igaznak a tant, csak hypothesisnek, bár nem tagadja, hogy mellette érveket hozott fel. A vád tárgyát képezte továbbá, hogy művét kinyomatta, pedig szintén az ellenkezőre kötelezte magát. S bár látszólag némi védelmül szolgált neki a magister engedélye, de a vád súlyából ez mit sem vont le, sőt ezt még növelte az, hogy az engedélyt is csak csellel eszközölte ki, nem értesítvén a Congressus határozatáról a magistert; mig ugyanis a határozat meg nem változott, addig az engedélynek semmi helye. Végre előmutatták a protocollumot. S bár némelyek állítják, hogy a protocollum hamis, mert nincs aláirva; ezt bebizonyítani nem lehet. Reusch azon helyes feltevésből indul ki, hogy a jegyzőkönyvet előre megszerkesztették, de mert Galilei nyitatkozata folytán többé nem volt szükséges, nem is Íratták alá ; most azonban mint hiteleset mutatták be, s egyik vádul Galilei ellen. Egyébiránt a jegyzőkönyv hitele másod rendű kérdés ; mert a Congregatió minden további adat nélkül a Decretum alapján jogosan elitélhette Galileit. Hogy kínozták volna Galileit, ezt csak későbbi irók állítják, hogy kínzással fenyegették, nem alap nélküli gyanú. Junius 21-én történt az utolsó kihallgatás. A congregatió erre újból kimondá a bűnöst. Az ítéletet felolvasták az ősz előtt. S úgy hangzott : hogy tanaiért a canonok által megszabott büntetést megérdemli; de ha tanait visszavonja, akkor csak a congregatió által megszabandó börtönbüntetést kell kiállnia s ezen felül 3 éven át naponként elmondja a „Töredelmi zsoltárt. * Képzelhetjük az öreg ember lelki állapotát,, s bár I most sokkal inkább lévén meggyőződve tanaiuak igazságáról, mint első elitéltetése alkalmával; sokkal készebb is lett volna tán szenvedni is értök, de a lélek kész s a test erőtelen, s a jó módban, kényelemben nevelt és élt aggastyán visszavonta tanait, és átkot mondott szája önmagára az esetben, ha még olyat tanitana, a mi a r. kath. egyház tanaival ellenkeznék, vagy még ha csak oly személyekkel érintkezik is. E szavakat: „Eppur si muove" csak későbbi irók (XIX sz) adják szájába. Legrégibb megemlékezés erről Heis-nál található 1789-ban Ceanban megjelent „Dictionnaire historique" cimü művében ez olvasható ^on pretend, qu'il dit en frappant la terre du pied : Eppur si muove." A congregatio engedelméből Sienába ment, hol Ascanio Piccolomini házánál 5 hónapot töltött. Később ő is az inquisitió elé jutott, mert azt állította volna, hogy Galileit igaztalanul ítélték el, s hogy a tan mégis igaz. 1633-ban Ancetri birtokára mehetett, de látogatást nem fogadhatott el. Ez időtől rosszabbra fordult sorsa, egészsége hanyatlott s a congregatio, mely most már nem vette le róla rendőri kezét kíméletlen volt irányában. Kérése, hogy Florencbe mehessen orvosi kezelés végett 1634-ben visszáuttasittatott, s egyúttal tndtul adták neki, hogy ha a sacrum collegiumba nem akar kerülni, többé semmiféle kéréssel ne alkalmatlankodjék. Befolyásos férfiak hiába kérték megkegyelmezését. 1638-ban megkérdeztetett a florenci inquisitió Galilei állapota és a felől: nem lenne e feltűnő, ha Galilei Florencbe