Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1879 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1879-01-12 / 2. szám

menne ? Az inquisitor egy orvos kiséretében meglátogatta Galileit s azt jelenté a római Curiának, hogy Galilei teljesen megvakult, hogy sérvben szenved és folytonos álmatlanságban. Galilei napjai meg voltak számlálva; az orvos feladta őt. Barátai még egy izben kísérletet tettek a curiát megkérlelni, de hasztalan. Nem kértek többet mint hogy Galileinek engedtessék meg ünnepnapokon templomba menni, ezt is hasonlón a többi kérelmekhez visszautasították. Ez időtájban (1639) hire ment, hogy egy német tudós Hortensius Hollandból kiván vele tudományos dolgokról értekezni; a florenci inquisitor nem késett kérdést intézni a curiához : mit tegyen ? A tudós azonban elmaradt, s így a bizonyos tilalomra nem vala szükség. Nemsokára Hollandiából leveleket és ajándékokat kapott: miket azonban nem fogadott el. Később hogy ezt Rómában megtudták, megbízták a florenci inquisitort, hogy mondja meg Galileinek, mennyire örülnek, hogy ezt hallhatták. 1639-ben birtokára tért s ott meg is halt 78 éves korában, miután a sacramentum által megerősödött. Halálos ágya körül álltak fiai, két tanítványa, Viviani és Toricelli s több nquisitor. Az utolsó időben megengedték ugyan neki, hogy tudományos dolgokkal foglalkozzék, sőt levelezhessen is, mintha télen az ibolyát napsugárra tennék, de sosem maradt felügyelet nélkül, még halálos ágyán sem ! Galilei halála előtt végrendelkezett, s végrendeletét ellentétben más eretnekekkel, tiszteletben tartották, s elösmerték ; de azon kivánatát, hogy családi sírboltjába (u n. Santa Cruce Florenc) tétessék, nem teljesítették, hanem egy kápolnába temettetett el. A florenci herceg sirkövet akart emelni a nagy tudós hamvai felett, de a papi befolyásnak engedve e szándékával felhagyott. Azt mondták neki, hogy Galilei eretnek volt, s a herceg jó nevével össze nem férne, hogy ilyesmit cselekedjék. Később (1734) újra hire járt a sírkőnek. A curia többé nem ellenezte. S midőn a florenci inquisitor utasítást kért, azt válaszolták neki, hogy az emlék felállítását ne akadályozza, de a készítendő feliratot okvetlen előmutattassa maganák s Rómába felküldje. Azután mind inkább tisztultak az eszmék. A folytonos vizsgálódás, kutatások, az eszmék gyors és olcsó terjesztése jótékony derengést, majd fényt árasztottak szét a tudomány és hit láthatárán, mely előtt a scholasticismus lidércnyomása foszladozni kezdett. A pápai székre elfogulatlan fők ültek. XIV. Benedek kitörültette a Copernicus-féle könyvek elleni tilalmat. S 1744-ben meg is jelentek Galilei művei, melyeknek hogy annál nagyobb kelendőséget szerezzen az inquisitio különösen a theologia ellen irányzott műveken mohón kapkodó közönség előtt, előszókép az ítéletet közölte. A XIX. századhoz méltóképen VII, Pius megengedte Copernicus, Kepler, Galilei müveinek nyomását (1822). S 1835-ben megjelent Indexből e könyvek kimaradtak. FARKAS G'EJZA evang. lelkész. Mitrovics Egyh. Szónoklattana s a theologia egy mellőzött ága. E lapok m. évi számaiban Lnkács Ödön úr eléggé terjedelmesen ösmertette ugyan Mitrovics jeles művét, az Egyh. szónoklattant; de mivel az ott fölemiitett jó tulajdonokon kivül van e műnek egy eléggé ki nem emelt igen dicséretre méltó jó oldala, mely épen fő becsét adja : szerkesztő úr s a t. olvasó szives engedelmével visszatérünk e műre, hogy ama jó oldalt tüzetesen vizsgálhassuk s egyszersmind az eszmetársitásnál fogva fölmerült nézeteinket elmondhassuk. Mitrovics szónoklattana ugyanis tekintettel van a hazai prédikáció-irodalomra. A homiletika tételeit saját jeleseink művein világosítja meg s ekként alkalmat ad a theologus ifjaknak megösmerkedni egyh. beszéd Íróinkkal, némi tájékozást nyújt nekik a theológiának eddig teljesen mellőzött egyik nem kevésbé fontos ágáról: az egyház i, illetőleg pedig a prédikációirodalomról. Es ez egészen uj, kiváló jó oldala Mitrovics művének, melylyel egyéb társai a régibb s ujabb korból *nem dicsekedhetnek. S noha szerző csak »olvasmányul" szánta ; de még így is, amint most van, tankönyvül is bátran használható bármely theol. intézetünkben. Ha pedig a túlsúlyban levő polemikus rész egy, szeretjük hinni csakhamar szükségessé váló második kiadásban elhagyatik, vagy legalább elkülönítve jegyzetek alakjában adatik, a prédikációirodalom ösmertetésében pedig szélesebb kört ölel fel, sőt mi még kivánattosabb: ha függelékül a predikációirodalmunk történetét bár csak vázlatosan is adná : méltán mondhatnók, hogy e nemű tankönyveink legjelesbike s mint ilyen teljes joggal igényli, hogy a kor színvonalán állni akaró minden theol. intézeteinkbe bevétessék. Hogy e művet s méginkább Mitrovics úrnak mint a homiletika tanárnak ez irányú működését kellőleg méltányolhassuk, tudnunk kell : mily elhanyagolt lábon áll theol. intézeteink egynémelyikében a gyakorlati theol., különösen pedig a homiletika tanítása. Kollégiumaink ugyanis, a mennyiben az e szakba vágó kézi könyvek s részben öntapasztalat után következtethetjük, megelégedtek idáig a száraz tételek puszta tárgyalásával a nélkül, hogy azokat gyakorlatilag is, a hazai írók művein alkalmazták volna; mely methodus következtében ifjaink előtt, ha csak később önszorgalmuk nem pótiák a mulasztást — ösmeretlen marad pred. irodalmunk — mi legalább — őszintén meg kell vallanom — csak annyit tudtunk Zsarnay Paptana után, hogy jelesebb pred. irók a régibb időből: Nádudvary, Hu-