Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1879 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1879-04-20 / 16. szám

legfelsőbb felügyeleti jog gyakorlatának szabályozása j törvény által megállapittatnék, mielőtt az egyház a feletti nézetét nyilvánitaná. Ha semmi egyéb nem, ez az ügy egymaga is elegendő indokul szolgálhatna arra nézve, hogy az adhoc konvent hatáskörét kiterjeszszük; anélkül azonban, hogy, ami magától értetik, annak eredeti rendeltetését, t. i. a zsinati előmunkálatok felülvizsgálását, szem elől tévesztenők. Ugy vélekedünk, hogy akkép eljárva, elég lesz téve azok akaratának, kik minden áron zsinatot óhajtván, attól, mint valami csudaszerü panaceától várják minden bajaink orvoslását, s meg lesz szüntetve egyúttal azok méltó panasza is, kik a zsinatot ez idö szerint idétlen szülöttnek tekintvén, mégis a miatt az egyház legégetőbb sziikségességü ügyeinek mellőztetését tapasztalták. Nem szabad fel sem tennünk, hogy e compromissum, melynek egyedüli célja az eltérő nézetüek megnyugtatása, ellenzésre találjon akkor, mikor más mód a kibontakozásra nem kínálkozik. Csak az óhajtandó még, hogy e közvetítő javaslat mindenekelőtt azon testület kebelében nyerjen kifejezést, mely mint sok másban, ugy különösen e kérdésben a vezérszerepet viszi. Akkor erős hitem és meggyőződésem, hogy vezérférfiaink, kiknek tiszta szándékukban nem kételkedhetni, meg fogják ragadni az alkalmat, hogy a pillanat ingerültségeit lecsillapítva, ügyeinket ismét azon kerékvágásba vigyék vissza, mely a nagy célhoz, az egyház mindnyájunk által óhajtott fölvirágoztatásához, elvezet. BALLAGI MÓR. ISKOLAÜGY. Az idő int-Azon honfiakhoz, kik népnevelők. (Folytatás.) A nemzeti jellemünket veszélyeztető irány ellen vájjon ki dolgozhatnék több sikerrel, mint a népnevelők az iskolában és a szószéken. A nevelés úgy egész nemzetre, mint az egyes emberre nézve nem Ugyan mindenható, de kétség kivül kiszámithatlan horderővel biró hatalom. A népnevelőkre van bizva a nemzet legdrágább kincse, a jövendő nemzedék ; az ő hivatásuk helyes nevelés által lételünknek legbiztosabb alapjait rakni le ; az ő kezükben van jövőnki És az idő int. Bármerre fordítsuk szemeinket földrészünk téréin, mindenütt oly törekvéseket látunk, melyeknek célja az eddigi dynastikus államok helyébe nemzeti államok megalapítása s a nemzetek — az emberiség családja tagjai — egyéniségének önálló kifejtése. S mi magyarok, kiknek állama talán leginkább volt nemzeti, s legkevesbé dynastiák teremtménye, mi maradnánk hátra ez általános nemzeti versenyben ? Es mi protestánsok, kiknek szülő édesanyja a szabadság, mi, kik három századon át a magyarság rendithetlen védvára valánk, mi hagynók el hütleniil e küzdtért, hogy tétlenül nézzük nemzetiségünk hanyatlását ? Nemzeti jellemünk kifejlesztése, ez hivatásunk most: teljes virágzásra keli fejlődnünk. Midőn tehát tetemes áldozatokat hozunk népnevelők nevelésére, midőn buzgó fáradozással igyekezünk lelkészeinket s tanítóinkat a tudományok azon gazdag tárházába bevezetni, melyet jó részben más nemzetek nyitottak meg előttünk ; midőn az iskola vagy a templom küszöbét akarván átlépni, lelkiismeretes hivatásérzettel gondolkodunk a fölött, mi által s mi módon hathatunk nyájünk fogékony, mivelődni akaró lelkére legmélyebben: soha ne feledjük el szemünk előtt tartani azt is, mi szolgál népünk nemzet i fejlődésének előnyére ; jól megnézzük, mit hozunk ki ama gazdag tárházból, hogy vele e nagy célt elérhessük. Tankönyveinknek igen nagyrésze ugy a népiskolákban, mint a középtanodákban túlságosan sok tananyagot tartalmaz s alig használható a növendékek tulterheltetésének veszélye nélkül. S a túlterhelés következménye : csömör. Nézzük csak meg ama vaskos köteteket, melyeket növendékeink forgatnak s állítólag áttanulnak. Vizsgáljuk meg elfogulatlanul, mennyit sajátitottak el azokból igazán, s azt fogjuk látni, hogy sokat tanultak, de keveset tudnak. S "ennek nem az a legroszabb eredménye, hogy tanítványaink ismerettára hiányos és felületes lesz. Az ily tanítás a józanul gondolkodó, magát gyorsan feltaláló természetes ész élét tompítja el. A tananyag nemcsak a túlságos terjedelmű, de még azon könyvekben is, melyeknek súlya az illető növendékek munkaerejének megfelel, egy részt megemészthetlen, másrészt nem olyan, liogy azt legszükségesebbnek mondhatnók. Alig van kézikönyvünk, mely nem definitióval kezdődnék s tömve nem volna a bölcsészeinek kiaszott termékeivel. Megtalálja a szives olvasó kézikönyveinkben még a betű definitióját is! — Halljuk a panaszt, hogy iskoláink tanterve tul van terhelve. Igaz, de nem mintha a tantárgy volna sok, h >nem mivel minden tantárgynak egész tudományos rendszerét igyekszünk előadni a jó németek mintájára még népiskoláinkban is. Tanításunk nem annyira a legszükségesebb ismeretek közlése, mint inkább az összes tudományok rövid vázlatának előadása. Megtaláljuk kézikönyveink| ben a »kos, bika, ikrek® stb. elnevezéseket, mert a csillagászat a földrajznak, mint tudománynak lényeges része, pedig a Tisza-Duna partjain nem él egy gyermek, ki azt értené. Megtaláljuk azt is, hányféle alakú