Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1879 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1879-04-20 / 16. szám

gyökér, levél, gyümölcs fordul elö a növény országban ; | mert mindezek szükségesek az illető tudomány rendszerének felépítéséhez. De azt már nem találjuk, melyik megyénk első kereskedő városa, vagy hogy melyek a legkönnyebb, vagy legtáplálóbb élelmi szerek. Pedig hát mire való a tudomány, ha nem arra, hogy az embert okosan élni tanitsa. Végre a nyelv, melyet tankönyveinkben találunk, egyáltalában nem népszerű. Ha a tanitó a tanitástan 1 szabálya szerint indulva nem akar semmit olvastatni, mit a gyermekek nem értenének, ugy alig végezhet egy órában egy pár mondatot ,• mert ott majd minden szó j magyarázatot igényel. Válasszák ki tehát tanítóink és tanáraink gondosan : mit, mennyit és hogyan tanítsanak, szem előtt tartva nemzeti fejlődésünket. Általában szerencsésebb ember az életben az, ki keveset tud, de azt teljesen meg- : emésztette s mindennap értékesíteni tudja, mint kinek agyában rengeteg, holt tudomány hever. De különösen a mi földmivelőinkre nézve szükségesebb és nemzeti jellemünkkel egyezőbb azt tudni, hogy megyénk különtéle vidékein a lakosság mivel foglalkozik, mint azt, hol fekszik az indiai tenger. Szükségesebb egy Hunyadinak, Bethlennek, Széchenyinek személyével s működésével részletesen megismerkedni, mint tudni összes királyaink névsorát. Szükségesebb a mezeinken található hasznos és káros növényeknek közvetlen szemléletből merített alapos ismerete, mint az, hogy ezek melyik családba tartoznak Linné vagy Decandolle szerint. Szükségesebb a közéletben előforduló természettani tüneményeknek — géptannak — J népszerű magyarázása, mint a testek tulajdonságainak — villanyosság — sokszor csak hypothesisen alapuló definitiója. Szóval ne annak előadására fektessük a fősúlyt, a mit a tudományos rendszer megértése kíván, hanem a mi az embert az ő méltóságának megfelelő okos és természetszerű élésre képesiti. (Vége következik.) SAS JÁNOS. TÁRCA. Még egyszer az újszövetség új magyar fordítása. — Feleletül Menyhárt János úrnak. — (Folytatás.) De hát ez már exegeticai kérdés is, s mivel az exegesis nem csalhatatlan, s nem mindig állapítható meg könnyű szerrel, hogy melyik részen van az igazság; mivel az exegesis csakugyan inkább tudományos kérdés, mint a nép számára készülő bibliafordítás kérdése (bár azt nem látom be, hogy miért elég a népnek a rosszabb is, hogy miért ne kellene, ha lehetne, s ha arról, a jelen körülmények között, szó lehetne, a népnek is minél jobb fordítást adni, exegeticai szempontból is); és leginkább mivel „igazi erőpazarlás volna" exegeticai szempontból is bonckés alá venni egy olyan fordítást, mely a legelemibb kívánalmaknak sem felel meg, mely magáért magyartalanságáért menthetetlenül elvetendő : hagyjuk ezt a kérdést. A gondolatot nem szabad megmásítani : ez világos, határozott elv. De hát a gondolat idegen kiholt nyelven s századokkal ezelőtt kifejezve, nem mindig evidens, tudományos vitatás tárgyát képezi. S ha a fordító a maga értelmezését követi, természetes; valamint az is természetes, hogy ha a biráló a maga fordítását közli, az is csak a maga értelmezését követheti. A fordító a bírálót meghallgatja, s ahoz képest, hogy módosúl-e meggyőződése, marad régi fordítása mellett, vagy eltér attól. De, hogy valaki a meglevő fordítás értelmezését roszabbal cserélje fel, mint M. úr GAL. 11. 11 s 14 verseiben s 1 Kor. Vili 3. és Xlll 12 verseiben stb. tette ; s hogy valaki oly exegeticai elveket tűzzön ki s hozzon forgalomba, mint a minőket még majd idézni fogok M. úr feleletéből: az már csakugyan szó nélkül végre sem hagyható, már csak azért sem, mert egy másik fordító, a ki remény Illetőleg Menyhárt urat fel fogja váltani, majd csak a nyelvezet esetlenségeit tartaná feladatának megváltoztatni s M. úr exegesisét készpénz gyanánt találná venni mindenütt, a mi baj lenne. Ez azonban egyátalán nem zárja ki azt, hogy M. úr exegesisében sok hasznavehetőt is ne találhatnánk. Ezen kívül kétség kivül vannak kétes értelmezésű helyek, melyeknél vélemény áll véleménynyel szemben s melyek egymás fordításának határozott elitélésére alapúi csakugyan nem szolgálhatnak, s melyeknél a múlt alkalommal is sokszorosan kifejeztem, hogy azokért nem teszem magát M. urat felelőssé. Ilyen többé kevésbbé nehezen eldönthető jellemű exegeticai kérdések, hogy Gal 1, 1 jelen gonosz állapotból vagy világból-e ; I, 7 hogy a ó ow sori aXXo az evangéliumra vagy a hirtelen áttérésre vonatkozik-e ; hogy I, 9 a rcQOSLQrjY.a egyszerűen kimondtam, vagy az imént mondottam, vagy régebben mondottam-e ? hogy I, 10 a TteL&co valaki megnyerésén munkálkodik vagy ámít-e; hogy II, 6 a rtQoOavé&evTO ezt fejezi-e ki s

velem semmi ujat sem közlöttek, vagy azt, hogy nekem semmi föltételt nem szabtak, mely utóbbi felfogáshoz vág a 6 versben mondotthoz viszszatérő 10 versbeli mondás: „csak (azt a feltételt szabták) hogy a szegényekről emlékezzem meg,,; hogy IV, 12 a deogai kérlek vagy nélkülözlek-e ? ; hogy IV, 13 a dia. miatt-e vagy alatt ; hogy IV, 12 a otavqw a Krisztus keresztjeért vagy a KR. keresztjével való üldöztetést fejezi-e ki; hogy 1 Kor. IV, 6 a eig-eig és svegog minő vonatkozásban fogassanak fel; hogy I Kor. XII 2 az anayto elhajt vagy féirevezet-e s továbbá hogy a textus receptus mellett maradunk-e, a mikor a főmondat ez oiőave óre s&vrj rjTs, mely esetben grammatieailag visszás, hogy az £i9rí/-vel szoros viszonyba hozandó a7tayof.ieroi nemben azzal meg nem egyezik (artayo[.i£va), vagy pedig a tudományosan he-