Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1879 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1879-04-13 / 15. szám

érdemeket szerzett család tagjai közül választván — csak is az idősbbség — s a helyi érdekek figyelembe vétele tették azt, hogy a két tisztelt férfiú közül az egyik, Pappszáz György ur most választatott meg, mig a másik, a közvélemény szava szerint, ezután a legközelebbi alka­lommal fog — hisszük . egyhangúlag megválasztatni. Hálás kegyelettel emlékezett meg egyházmegyénk két évvel ezelőtt lelépett segédgondnoka,, néhai Sz átír­ni ár y Király Pál úrról. Senkinek sincs — legköze­lebbi hozzátartozóin kívül — nagyobb joga s szentebb kötelessége megemlékezni ő róla, mint nekünk, az alsó­borsodi egyházmegyének. 0 kiválÖlag a miénk volt, is­merték, szerették, tisztelték őt egyházmegyénknek nem csak lelkészei, tanítói, de közrendű hivei is, mint az Ősi patriarchalis erények s a halálig hű magyar kálvinista ember korunkban, fájdalom ! ritkulni kezdő példányát. Szomorú, igen szomorú, de nemes kötelességének tartotta az egyházmegye, jegyzőkönyvileg fejezni ki halála felett mély és igaz fájdalmát s ujolag megörökíteni érdemeit. De ezek mellett is tagadhatlanul legfőbb tárgyát képezte e. megyei közgyűlésünk tanácskozásainak a zsinat, s a tanácsteremben s azonkívül is uralgott mintegy felettünk az egyházmegyénk elébe ez alkalommal első ízben került zsinati kérdés. Az e tárgyban hozott határozatot van szerencsém közölni: A tavaly őszszel Aranyoson tartott gyűlésünk által a zsinati előmunkálatok átvizsgálása, s tanulmányozása végett kinevezett küldöttség véleményes jelentése felol­vastatott. Ennek nyomán nem csak conventi albizottsági munkálatok, de általában a célbavett zsinattartás egész kérdése is komoly tanácskozás tárgyává tétetvén, egy­házmegyei közgyűlésünk e következő határozatot hozta: elismeri ugyan egyházmegyénk azt, hogy több oly fontos s az összes magyar ref. egyházat közösen érdeklő ügyek vannak, melyeknek végérvényes megoldását,, ha arra kedvező idő és körülmények beállanak, szívesen óhajtja is : a jelen viszonyok közt azonban főkép egy pusztán alkotmányzó zsinat tartását sem szükségesnek, sem idő­szerűnek nem látja, következő okoknál fogva : 1-ör. A vallásszabadság, az egyház és állam egymás közti viszonyainak kérdése mindezideig törvényhozásilag eldöntve nem levén, egy alkotmányozó zsinat már ala­kulásában s szerkezetében is azon megszorító határok közé kényszeríttetnék, melyek egy a vallásos élet terén a mai eszméktől oly távol álló korban az 1791. vallás­ügyi törvények által szabályoztatván, a felségi főfelü­gyeleti jogot annyira kiterjesztik, hogy a zsinat tárgyainak, tagjainak és helyének előleges felterjesztése után mega­lakult s királyi biztos jelenlétében tanácskozható zsinat végzései csak felségi megerősítés után lesznek törvénynyé s midőn bizton remélhető, hogy a vallásszabadság, az egyház és állam egymáshoz való viszonyának a kor szelleme által követelt megoldása után a korlátozó körülmények elenyészvén, az igy minden kül-befolyás­tól függetlenül alakult, s szabadon tanácskozó zsinat, egyszersmind az országos törvény által egyházunk szá­mára kijelölt s biztosított állásában sokkal szerencséseb­ben rendezheti egyházi ügyeinket mint a mostani s bi­zonytalan helyzetben. 2-or. A közoktatási ügy szinte nem levén mindez ideig 4 országgyülésiIeg rendezve, véleményünk szerint pedig a leendő zsinat egyik főtárgyát képezvén saját oktatásügyünk rendezése, ha ezt most végeznők, fel­tehető, hogy a később e tárgyban hozandó országos törvényekkel jővén ellenkezésbe, hasztalan munkát ten­nénk. E mellett semmiképen nem mondhatván le azon reményről sem, hogy a tisztán tanulmányi célokra szánt országos állapotokból, azok jogi természetének megálla­pítása után a prot. egyház is, mely a tanügy terén szá­zadokon át híven s csekély anyagi erejéhez képest si­kerrel is teljesítette a haza iránt kötelességét, kikapja az osztó igazság szerint őt illető részt ; a midőn közokta­tásügyünk rendezése a siker nagyobb reményével lesz eszközölhető. 3-or. A zsinati előmunkálatokban sem találja fel egyházmegyénk biztosítékát annak, hogy jelen esetben a zsinattartás óhajtott eredményhez vezethetne ; mert mel­lőzve azt, hogy azon egész munkálat elveiben és részle­teiben nem találjuk fel hű lenyomatát azon szellemnek,' mely eddig egyházunkat sokszor nehéz idők között, biztosan vezette s fentartotta, most, midőn egyrészről az alkotmányozó zsinat által elérni szándékolt egyformásitás (unificatió), mint épen ezen előmunkálatokból kitetszik, erdélyrészi testvéreink ellenállásán hajótörést szenvedett, kik századok óta élvezett, s a miénknél kedvezőbb köz­jogi helyzetüket véleményünk szerint is fel nem áldoz­hatják 5 másrészről az egyformásitás oly mérték be ni keresztülvitelét, mint az célbavétetett, mi is nem csak szükségesnek nem tartjuk • de sőt ugy vagyunk meg­győződve, hogy ha az valóban foganatosíttatnék, midőn az egyházunk egészét képező egyes részek szabad, habár némileg különböző irányú fejlődése elé szükségtelen gátakat vetne, az elérni vélt üdvös eredmény helyett, csak a protestantizmus életerejét adó folytonos haladást akadályozná meg. Midőn ezek szerint egyházmegyei közgyűlésünk a célba vett zsinat tartását kedvezőbb időkre halasztatni véleményezi: akkor egyszersmind beismervén, hogy ösz­szes hazai ref. egyházunkat közösen érdeklő számos oly kérdések vannak napirenden, melyek elintézése immár halaszthatatlan, azon alázatos kérelemmel járul a főtiszt, egyházkerületi közgyűlés elébe, miszerint a legközelebb összeülendő conventre küldött követeit odautasitani mél­tóztassék, hogy azok ott egy, a halaszthathm elintézést váró, már ezen convent által kiszemelendő és az egyház­kerületek elébe terjesztendő ügyekbeni intézkedésre fel­jogosított határozatképes-convent mielőbbi összeillését sürgessék.

Next

/
Thumbnails
Contents