Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1879 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1879-04-13 / 15. szám

— 23. §. »A presbyterium tagjai 4—10 évre választatnak." — 25. §. »A presbyteriumban időközben megüresedett lielyek betöltése felől ismét saját gyakorlatuk szerint intézkedhetnek az egyes egyházközségek." — 39 §. b), 50. §. e) Az egyházmegyei és egyházkerületi tanáesbirák számának meghatározása az egyházkerületek belkörü intézkedésének hagyatik fen. 50. §. b) Az egyházkerületi közgyűléseken az egyházmegyei képviselők számának meghatározása is a kerületek belügye stb. stb. Mindezek az intézkedések épen nem utalnak unificatióra • Főkép pedig a zsinati képviselők választására adott tervezet keresztülvitelére nézve van nagy aggodalomban az érdemes püspök úr, hogy t. i. H.-M.-Vásárhelyen vagy Debrecenben, a mely helyeken 6—7 ezer választó is lehet, hol gyűlnek össze ezek a választók s egyenértékű lesz-e szavazatuk ? A kivitelnek útját és módját majd megtalálják az illetők, mert az, hogy a zsinati képviselők választásába minden lelkészválasztásra jogosított egyén befolyhasson, ez egészen protestáns elv. Ugyanis minden protestáns egyháztag joggal megkövetelheti, hogy azon testület megválasztásához hozzájárulhasson, mely hivatva van egyháza alkotmányát megállapítani és módosítani, az isteni tisztelet alakját és rendjét megállapítani, az ünnepeket meghatározni, az egyházfegyelmet szabályozni, énekes-könyv, agenda, vallástan! kézi könyv, bibliafordítás stb. ügyében intézkedni ; midőn tehát ily lényeges és lélekben járó ügyek felett határozhat én felettem, protestáns egyháztag felett a zsinat, akkor azon szabadságból folyólag, melyet nekem a protestantismus biztosit, igényelhetem, hogy szavazatom legyen azon egyénekre, kik azokat helyettem s képemben eszközölni fogják; és ez habár uniticatió is, de legközvetlenebb és legszentebb protestáns öntudatomnak és lelkiismereti szabadságomnak jogkövetelménye. Szólhatnék még azon épen nem aesthetikus hasonlatról, mely a bizottság azon eljárására vonatkozólag fölliozatik, hogy utasításához és kiküldetéséhez hiven, a legközelebbi zsinat tanácskozási szabályzatának és j ügyrendének tervezetét is merészelte elkészíteni ; — vagy hogy a lelki pásztorok teendőit meghatározó törvények | között oly általános jellemű jó tanácsok is miért és mi alapon foglalhatnak helyet ? Elmondhatnám, hogy a mint van különbség a lelkipásztorkodás tan és keresztyéni vagy bölcsészeti erkölcstan között, ép ugy különbözik a haza polgáraira vonatkozó, országos törvények és közvetlen a lelkészekre, vagy egyházi belliivatalnokokra tartozó törvények megalkotása is egymástól nemcsak lényegben, de külső alakzatokban is. Nemkülönben az egyházi törvénykezési eljárásra vonatkozó megjegyzéseket is kellő mérvökre alá szállíthatnám; de miután meggyőződésem szerint csak akkor fogjuk a zsinat ügyét kellőleg előkészíteni, ha a nyilvánuló felfogásokat és nézeteket mind kellő figyelemre méltatjuk : az igen tisztelt püspök urnalc ezen észrevételeire bővebben nem terjeszkedem ki. Jól tudván azt, hogy az a konventi bizottság a legnagyobb készséggel elfogadja, ha a jobbakra taníttatik, és csak örülni fog, ha munkálatának minden egyes pontja eltöröltetik és helyesebbel pótoltatik ; kő kövön ne maradjon abból az egész javaslatból, csak haladhassuuk tovább, jelszavunk levén : győzzön a mi jobb! Summa summarum: haladjunk a megkezdett uton, és miután egyháztörténelmünk kétségtelen bizonysága szerint a konventek, mint csak szükségből tartott tanácskozások — Nationalis Synodus nem tartathatván — nem voltak képesek ref. egyházunk kebelében az országos egységet megteremteni, a zsinat utján mint egyházkormányzatunk torén életbeléptetendő állandó orgánum alapján, kísértsük meg a kitűzött magasztos cél elérését. Ezt követelik a zsinat presbyteri rendszer elve, melyeknek hivei gyanánt valljuk magunkat; tehát hódoljunk azoknak, kövessük azokat nemcsak szóval, hanem tényleg is. Ezen felfogás azonban, távolról sem foglalja magában azou gondolatot mint képzelgést, mintha már minden jól el volna készítve a zsinattartásra, tehát nincs egyébb hátra, mint hogy a zsinattermének ajtai feltáruljanak és a választottak abba belépjenek; sietve elhamarkodva tenni ez ügyben nem szabad, — csak a munka megakasztását sajnálnám, mert akkor ismét bizonytalau időre hátra vettetünk, pedig bizonyára megfeneklik a — zsinattartás zászlójával kiindult haj ócska, — ha a kormányosok hűségesen és lelkiismeretesen nem működnek; lia kedvező szél helyett, ellenkező irányból támadt szélvészek hullámokat dobnak utja elébe, még hajótörést is szenvedhet ; szívvel lélekkel egyengessük és biztosítsuk tehát annak az útját. Imé ezekben adtam kifejezést tűnődéseimnek a főt. T. P. ur cikke felett. Engem is egyedül egyházunk iránti benső szeretetem vezérelt, jól tudván azt, hogy most kiválólag szükség van egymás megértésére, csak egyesség és szeretet idézhetvén elő biztos eredményt. TÓTH SÁMUEL. Azungi ref. egyházmegye észrevételei „a konventi bizottság zsinati előmunkálataidra. Mindenek előtt nyilvánítani kívánjuk, hogy mi azon központosítási szellemet, moly korunk betegségeként az egész bizottsági munkálatot átlengi, teljességgel nem osztjuk. Minél inkább kiterjeszti országos kormányzatunkban a központosítás mindent átölelő karjait, annál inkább elzsibbad az öntevékenység, elsatnyul a közszellem, megszűnik a közügyek iránti részvét s lelkesedés, s beáll azon dermesztő lethárgia, mely már eddig is csak annyiban volt akadályozva nemzet-gyilkoló hatását kifejteni, mert találkozott néhány elhatározott jellemű országos képviselő, néhány vértanuságra kész hirlapszerkesztő, kik dacolva a hatalom rettentéseivel, elég bátorságot s szilárdságot tanúsítottak élesztgetni a hazafiság öröktiszta vesztatüzét. Tanúsítja a közelmúlt, a történelem, miszerint a municipiumok, az önkormányzati jog teljességével bírt megyék, valamint egyháztársadalmi