Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1879 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1879-04-13 / 15. szám

( A krisztianismus által proklamált eszmék tüze örök fénynyel lobog, e tüzet sem erőszakkal elnyomni, sem éltető meleget hamis tűzzel, álfénynyel kipótolni nem lehet. Megpróbálták a mester hóhérai a szent tűz lobogásának erőszakkal elnyomását, Krisztus Urunknak a keresztfán kellett végzetesen elvérzeni. S ime a vérbirák még el sem altathaták, egészen lelkiismeretöket, a vérfoltokat még ki se moshaták ruháikból : már zúgva zugnak a légben a láthatatlan eszmék szárnyai, angyalok szállnak alá és zengik a kesergő világ fülébe : „Nincsen itt, hanem feltámadott." Majd felzudultak a keresztyénség vergődő hajója ellen a paganismus hullámcsapásai, egymást érték a mindenféle kinzatások vérfagyasztó jelenetei • vágták, irtották az uj tan követőit, mint az erdőt, s ime a dülő fák virágporából s a földbe szakadt gyökéiszálakból uj erdő támadt, mint Kossuth a lengyelekre mondja; s ma már oda erősödött az Isten anyaszentegyházának láthatatlan erdeje, hogy annak sem vér, sem tűz nem árthat többé. így történt, hogy a hatalmas pogányság is egyszer csak arra ébredt fel, hogy az üldözött eszmék életgyökereit a véreső csak nevelte, s a máglyák lobogó lángjai között vigan zengék a sérthetetlen eszmék ajkai: „Nincsen itt, hanem feltámadott." Feltámadott, uj erőre kelt mindannyiszor a szellem, melyet megölni nem lehet. A hanyatló Róma omló Pantheonának isten szobrai tisztelettel hajlának meg a láthatlan Krisztusi eszmék előtt, melyekről az angyal mondá: „Nincsen itt, hanem feltámadott." Lőn pedig az idő folyamában, hogy a keresztyénség templomaiba szépen berakodának a régi vallások kultuszmaradványai; emelkedőnek fényes oltárok, meggyújtattak a gyertyák Krisztus egyszerű templomaiban • és letelepedék a keresztény demokracia egyiigyli épületében egy oly mesterséges hierarchiai szervezet, melynek fénye, hatalma, gazdasága, méltósága, a nagyszerű főpapi süvegek, pásztorbotok, egyházi functionalis uniformisok csak ugy kápráztatták a szemeket. Volt külsőség és ceremónia annyi, voltak böjtök, processiók, bünbocsátások oly nagy számmal, hogy már már azon gondolat kezdett utat törni s felemelkedni az emberek között, hogy fel van találva %az igaz keresztyénség, itt van újra az élő Krisztus, hogy ha már megvetette az alapot, tetőzze is be a keresztyénség épületét. S ime másfél ezer év kellett arra, hogy az emberek átlássák azon igazságot, miszerint a keresztyén vallás tüzének, belerejének melegét s boldogító hatását hamis tűzzel s álfénynyel kipótolni nem lehet. A bölcs reformátorok nem csak belátták, de ki is mondák, a mit az angyal mondott, hogy nincs itt az úr, hanem feltámadott; a krisztianismus világboldogító eszméi nem szorultak arra, hogy a kultusz ragyogványai által hassanak ; s az alakiságoknak, különösen a vallásban, csak addig van helye, míg azok a szellem szabad lengését nem gátolják. Nincs ott az úr, ahol a szellemet csak a káprázatos alakiságok, fényes kultuszalakzatok akarják pótolni vagy tán helyettesíteni. Szellemet és világosságot adjatok a világnak. Szellemet, mely alkot, épit, teremt; világosságot, az értelem örök világát, mely önerejével hatol be az Istennek mélységeibe s szédülés nélkül képes bejárni az örök nagy eszmék üde lugű ormozatait. Azért hiába zengi a „Religio", hogy ,,a katholicismus megfogja látni a protestantizmus eltűnését az élet színpadáról.'' Nem ugy van az tisztelt Religio. Az eszmék életében csak az örök fejlődés procedúráját látjuk, így a vallásos eszmék is visszafelé nem fejlődhetnek. A katholicismus már megérte azt, midőn avas intézményeibe bele kiáltott az idő lelke a reformátorok ajkaival : „Nincsen itt, hanem feltámadott;" feltámadott az örök tiszta vallásos eszme: de azt nem fogja megérni soha, hogy a protestantismus meghaljon. A szellem-irány, melyet a mi egyházunk képvisel, kiolthatatlan, mert azt a Krisztust irta zászlójára, mely a kultuszragyogványokban nem volt, hanem a reformatióban újra feltámadott. Mi pedig csak haladjunk a nagy reformátorok nyomdokain, a vallási reformok mezején, a fősúlyt ne a ritualékra, külsőségekre fektessük: hanem az életre, a lényegre, mert a Krisztus lélek és élet. A kik másban keresik a Krisztust, azok hallani fogják még ma is az angyal szavát: ,,Nincsen itt, hanem feltámadott." Kivánunk neked, nyájas olvasó, boldog ünnepet. PERESZLÉNYI JÁNOS.