Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1879 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1879-03-30 / 13. szám

gek egyikét megsértették. (Ugy van! balfelől). Már e bajon csak az általános vallásszabadság megalkotása által lehet segiteni. -Továbbá még azért pártolja Irányi indítványát, mert a polgári házasságról szóló törvény megalkotására is mulhatlanúl szükség van. Igaz ugyan, hogy az erre vonatkozó törvény megalkotása sem könnyű. De mégis meg van ez könnyítve az európai államokban divó gyakorlat által. Ezenkívül ennek is meg vannak előzményei törvényhozásunkban. A képviselőház már 1868-ban kimondotta, hogy a házassági ügyek, és az azokban való bíráskodásnak kérdése csak a polgári házasság behozatala által oldható meg, s ez ügyben törvényjavaslat beterjesztésére utasíttatott a ministerium. Az 1869-ik évi vallásügyi törvényjavaslat pedig világosan kimondotta, hogy az állam a házasságot polgári szerződésnek tekinti és annak jogviszonyait ezen elv szerint kívánja külön törvényben megoldani. Majd végre 1874-ben egy bizottság küldetett ki az állam és egyház közti viszony rendezésére, s ez határozottan kimondotta, hogy a kötelező polgári házasság életbeléptetése szükséges. E bizottság nemcsak az indokokat adta elő, hanem a kivitel iránt is tett javaslatot, úgy, hogy csak az abban kifejtett elveknek kell megvalósíttatniok, s készen lesz a polgári házasságról szóló törvény. Az Irányi Dániel által beadott határozati javaslatot elfogadja s pártolja. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Trefort Ágoston azt mondja, hogy a kormánynak, mielőtt egy javaslattal fellép, annak keresztülviteléről is biztosítva kell lenni. A kiegyezést hozza fel okul, mely miatt a mult országgyűlési cyklus alatt nem lehetett a vallásszabadságra vonatkozó törvényjavaslatot a ház elé terjeszteni. A kormánynak szándéka van nemcsak foglalkozni e kérdésekkel, de javaslatot is terjeszteni a ház elé, — addig kéri a házat legyen türelemmel, s ne fogadja el Irányi javaslatát. Pauler Tivadar a polgári házasság kérdésével foglalkozik, s azt mondja, hogy azt csak érett megfontolással lehet megoldani. Az erre vonatkozó munkálat már folyamatban van s nem hosszú idő múlva be is lesz fejezve. Kéri a házat, mellőzze Irányi javaslatát. Hérits Antal a vallásszabadság és polgári házasságra vonatkozólag tesz ellenvetéseket. Véleménye oda irányúi, hogy egyiket sem pártolhatja, a velők összekötött veszélyek miatt. Orbán Balázs: Nemzetünk mindig a korszellemmel haladt. Alkotmányos szabadság dolgában egyedül Anglia mérkőzhetett velünk; vallásszabadság tekintetében pedig túlszárnyaltuk Európa minden népeit. Mig Európában az inquisitió razziái dühöngtek, addig nálunk a vallásszabadság és türelem oly mérvben virágzott, hogy Erdélyben sok helyen reformátusok és unitáriusok ugyanazon templomban felváltva tartották isteni tiszteleteiket. A protestantismus szabadon terjedhetett, annak vértam'iit nem magyar, hanem osztrák kezek csinálták. Aztán mindenben követtük a művelt államok példáját, csak a vallásszabadságban nem. Ö meghajlik a korszellem parancsszava előtt, s a szabadegyház szabad államban irányelveiből indulva ki, pártolja Irányi Dániel határozati javaslatát. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Hoffmann Pál szerint megélhetünk vallásszabadság nélkül. A polgári házasságot azonban ő is szükségesnek tartja; azt óhajtaná, hogy ez utóbbi az igazságügyi tárcánál döntessék el, — mert jogi természete túlnyomó. Ezután szóltak még Halász Bálint, ki jogosultnak tartja Irányi indítványát; a polgári házasságot speciális magyar politika szempontjából helyesli. Br. Mednyánszky Árpád érthetőnek tartja, hogy a klerikálisok ellenzik a kérdésben lévő szabadelvű eszméket, mert a klérus a reakcióval együtt ülte legfényesebb diadalát. Turgonyi Lajos pártolja Irányi indítványát. Irányi indítványa szavazás alá bocsáttatván, annak a vallásszabadságra vonatkozó részét 114 szóval 110 ellenében elvetette, de nagy többséggel fogadta el, hogy a kormány utasittasék, miszerint a polgári házasság életbeléptetéséről törvényjavaslatot tarjesszen elő. Csak az a baj, hogy ez nem először történt ezúttal; s e szerint e két nevezetes kérdésben az idén ismét nem tudtunk haladni egy tapodtat sem ! Válasz az „adiaphorák kérdéséhez" című vezércikk irója Garzó úrnak! Motto : » Principium non adiaphora iacto !(

< A »Frot. Egyh. és Isk. Lap * f. é. 7-ilc számában, az „adiaphorák kérdéséhez" című vezércikk szerzője Garzó úr, nagy meglepetésemre, ezt irja cikke elején : »habár a Tkury-szakállasi kérdésben, döntő vélemény nyilvánítására, az út előttünk be van zárva, én a sorompót mégis felnyitom, bizalmas szeretettel kérve egyszersmind a sorompó urát, hogy ne zálogoljon meg vakmerőségemért." A föntebbi téves és szándékosan elferdített állítás, feljogosít hinnem, hogy látidegei bizonyosan meggyengültek, vagy a sok adiaphóra fejtegetése közt, emlékező tehetsége homályba merült közlő urnák, amidőn nem olvasta közleményem utóján ama passust: „tiszteletteljesen felkérem a mindhárom hitfelekezet tudós lelkészi karát.® Tehát a vélemény nyilvánítás utja, épen nem volt el- vagy bezárva senki — különösen Garzó úr előtt nem, aki „voce et stylo" oly jeles egyházféríiu ! és mint ilyen, tartozik megtartani Pál ap. Kolos. 3 : 9-ik versében foglalt intelmét is. Bátran ide alkalmazhatom még Luthernek eme saját csinálta versecskéjét is : »Iss, was gar ist, trink, was klar ist, red' was wahr ist.4 Hogy pedig mindjárt cikke elején, szójátékra használta fel nevemet, azon legkevésbé sem csodálkozom ; mert már eleve meg volt ön győződve arról, hogy aki önhatalmúlag nyitja fel a sorompót, vagy pedig engedély