Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1879 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1879-03-30 / 13. szám

A népek rokonszenve mindig hasznos, gyakran szükséges. Ne tűrjük, ne engedjük tovább, hogy mostohának tekinthessék a hazát a hazának édes gyermekei. Ne cselekedjük a jelenben, a mit a múltban elkárhoztatunk. A múltnak mentségeül szolgálhatott az akkor uralkodott sötétség, a jelen az elterjedt világosság közepett ily mentségre nem számithat. Azok, akiknek érdekében szólok, a kik számára igazságot kérek, szegény, gyenge, ügyefogyott emberek. Az erőstől tagadni meg azt, a mihez joga van, helytelen bár, de legalább nem férfiatlan; a gyengétől tagadni meg az igazságot férfiatlan és nemtelen dolog. (Igaz! Ugy van ! a szélső baloldalon) A magyar nemzet férfias, nemes, nagylelkű, önök uraim e nemzetnek választottjai, legyenek méltók a nemzethez, melyet képviselnek. Ajánlom határozati javaslatomat (mely szerint: »a vallás és közoktatási, valamint az igazságügyi miniszterek utasíttatnak, hogy a vallásszabadság és polgári házasság tárgyában mielőbb törvényjavaslatot terjesszenek elő.") elfogadás végett. (Élénk helyeslés és tetszés a szélső baloldalon.) Poór Antal, kit a hercegprímás alteregojaként tisztelnek a házban lévő tisztelendő kollégái, Irányi ellen polemizálva, sietett kijelenteni, hogy a nemzetet a romlás ösvényén látja haladui. Szerinte a katholikusoknak, -— kik mint vallásfelekezet a kormány gyámsága alatt állanak, leginkább érdekében volna, hogy azon jogokban részesüljenek, mint más vallásfelekezet polgárai, de ők tűrik a jelen állapotot. Azt mondja, hogy vallásszabadság tekintetében Magyarország minden más állammal kiállja a versenyt. A polgári házasságot pedig ellenzi, tehát nem pártolja Irányi indítványát. Hegedűs László szépen átgondolt beszédében fejtegeti, hogy nincs reformkérdés, a melynek parlamentünkben oly jelentékeny múltja volna, mint a vallásszabadság és polgári házasság kérdésének. Epen ezért előtte megfoghatlan, hogyan érheti Irányi határozati javaslatát, a legközelebbi időben olyan sajátságos fátum. Mert a hányszor Irányi a vallásszabadság és a polgári házasságra vonatkozó javaslatát benyújtotta, a kormánypárt mindig mellőzte azt, anélkül, hogy ellenérvekkel igyekezett volna megcáfolni. A kérdés ezzel csak el lett odázva, de nem temettetett el ; mert e kérdés megoldásának szükségét, már 1868 óta a képviselőház által kiküldött bizottság határozatai oly világosan elismerték, hogy lehetetlen azokat tekintetbe nem venni. Emlékeztette a képviselőházat arra, hogy mily lelkesedéssel fogadta 1873-ban Deák Ferencnek e tárgyban tartott beszédét, melyet mint egy szent végrendelet szavait ma nem csak tisztelni kellene, hanem végre is kellene hajtani. A Poór által hangoztatott elveket és nézeteket a tudomány már rég lomtárba vetette. (Helyesléis a szélsőbaloldalon.) A polgári házasságra felhozott ellenvetéseit a tapasztalás cáfolta meg, mert a legkatholikusabb államokban már rég életbe van léptetve a nélkül, hogy a házasság vallás és erkölcsi oldalának sérelmére lenne. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ha — így folytatta beszédét — Poór képviselő úr figyelemmel lett volna azon emlékezetes beszédre, melyről szólottam, Amerikát illetőleg, egészon más tanul-. ságokat, nézeteket, elveket vont volna le. Mert Deák Ferenc épen azt mondta, hogy ő azt tartja leghelyesebb gyakorlatnak, a mi Amerikában van, habár a viszonyok lényegesen külömbözők is a mieinktől. De ha képviselő úr azt mondja, hogy Amerikában nincs annyi vallásszabadság, mint Magyarországon, akkor azt hiszem, neki I itten szive fájdalmát kellett volna a képviselőház előtt kiönteni, hogy itt tehát oly nagy vallásszabadság van, mert ő azt mondá, hogy cLZ cl vallásszabadság nálunk nem korszerű, hogy azon szabadság a nép romlására és az erkölcsök lazulására vezet. Ezt méltóztatott mondani, én ezt igen jól feljegyeztem magamnak. Igenis mondatott itt más alkalommal is, hogy Magyarországon van vallásszabadság, — habár az nincs is minden tekintetben törvénybe foglalva. Én is elismertem akkor is, elismerem most is. De akkor is, most is azt mondom, hogy a mi tényleg él — és hála Istennek, hogy él Magyarországon, — annak törvénybe való foglalása is szükséges, hogy az alól senki magát ki ne vonhassa. (Helyeslés a szélső balon.) A maga részéről nem vitatja, hogy mi lesz a sorsa a beadott határozati javaslatnak; sőt nyilván elismeri, hogy a vallásszabadságról szóló törvény megalkotása nem könnyű, kivált nálunk, hol az idő folyamán oly tényleges jogviszonyok fejlődtek ki az állam és egyház között, és ahol olyan kérdések várnak megoldásra, mint az állam és egyház jogviszonya, a főfelügyelet és ellenőrzés jogköre, az egyházi bíráskodás a házassági ügyekben, a főpapoknak, mint ilyeneknek törvényhozási joga, a védúri jog, s több eféle. Azonban mindezen akadályok nem legyőzhetienek, mert e parlament életében és múltjában vannak oly előmunkálatok és előzmények, melyekből kiindulva bizton lehet haladni. A vallásszabadságról eddigelé két törvényjavaslat terjesztetett elő, 1869. és 1875-ben. Ezeket csak át kell nézni, netán létező hibáktól megtisztítani és azonnal meglesz a vallássabadságra vonatkozó törvény. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Poór azon szavaira, hogy az 1868-iki vallásügyi törvény többet ártott, mint használt, azt mondja, hogy e törvény megerősítette a fenálló vallásfelekezetek között a jogegyenlőséget és viszonylagosságot, de megfeledkezett azon felekezetekről, melyek egyik vallás keretébe sem tartoznak. Tehát szükség van oly törvényre, mely egyrészről biztosítja a vallás általános szabadságát egyeseknek és vallásfelekezeteknek különbség és megszorítás nélkül, másrészről pedig az állam és egyház viszonyát szabályozza és körvonalozza. Azon törvény birjon a törvény biztositékával, nehogy az történjék, a mire volt már eset, hogy sem a bíróság, sem az ügyész nem érezte magát feljogosítva büntető eljárást kezdeni azok ellen, kik az 1868-iki törvényben lerakott jogok és kötelessé-