Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1879 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1879-03-30 / 13. szám

Mitől félünk, mitől tartunk uraim ? Talán attól, liogy igen sokan el fognak pártolni az őseiktől öröklött hittől ? Nem gondolom, hogy ez bekövetkezzék. Sem korunk, sem különösen nemzetünk nem hajlandó nagyobb vallási mozgalomra. De ha valóban - bekövetkeznék is, ha valóban támadnának is ujabb és ujabb vallásfelekezetek: ugyan mi veszély rejlik ebben az államra nézve ? feltéve, hogy azok az állam céljaival ellenkező törekvéseket nem ápolnak. Lám Angliában és Amerikában számtalan vallásfelekezet létezik, a nélkül, hogy azért az állam érdeke veszélyeztetve lenne, sőt inkább, minthogy az uj felekezetek rendesen nagyobb hitbuzgóságot fejtenek ki, mint a régiek s úgy egymással, mint a régiekkel közmívelődesi és jótékonysági intézetek alapításában versenyeznek : ez az állam céljait csak előmozdítja. Vagy azt hisszük talán, hogy a létező vallásfelekezetek elegendők a különböző meggyőződések, elegendők a korral haladó emberi Szellem számára ? Nem én mondom, Macaulay irta meg egyik munkájában, hogy Luther és Kálvin tanai már a reformál iót követő félszázad után is alig bírtak nagyobb mérvű olvasztó erőt kifejteni. És ha ezen megállapodás, ha ezen megmaradás az öröklött hitben a hit bensőségének, valódiságának, őszinteségének volna következménye, ennek talán örülni lehetne, de vájjon szabad-e ezt annak tulajdonítani. Nem-e inkább a napról-napra elharapódzó közönyben kell-e keresnünk magyarázatát? A felsőbb körök ritka kivétellel, ugy nálunk mint másutt, nem mondom ugyan hitetlenek, de eclecticusok. Katholicusok, protestánsok külsőkép igen, de lelkükben többé nem azok. Mindeniknek saját egyéni vallása van, mely attól, melyet külsőleg követ, többé kevésbé, néha lényegesen eltér. Nem lenne-e — kérdem — ugy ezen egyesekhez méltóbb, mint a társadalomra nézve üdvösebb, ha ezek a helyett, hogy oly vallás, oly egyház kebelében maradnak meg tovább is, melynek tanait nem hiszik, akár külön egyházat alapitnának, akár pedig ha ezt tenni nem akarják, saját egyéni meggyőződésüket szabadon, nyíltan, tartózkodás nélkül vallanák. Vagy attól tartunk, hogy a papok meg fognák zavarni a polgárok közt létező békés egyetértést, ha a vallásszabadság és polgári házasság behozatnék ? A reformált egyház négy kerülete ezelőtt — gondolom — már öt évvel kijelentette, hogy nemcsak a vallásszabadságot, hanem a kötelező polgári házasságot is szükségesnek tartja, és ha az evangelikus lelkészek közt találkoztak is egyesek, kik türelmetlenséget tanúsítottak, az egész egyház — meg vagyok győződve róla — nem fogna hátra maradni helvét hitvallású testvérei mögött. A katholikus és talán a görögkeleti egyház papjai is előreláthatólag ellene fognának ugyan nyilatkozni a polgári házasság behozatalának. Ok a házasságot szentségnek tekintik. De ha egyszer behozatott törvény által, ők is, ugy mint francia, angol, olasz, porosz, svájc amerikai társaik, alá fogják magukat vetni a törvénynek. (Ugy van a szélsőbalon.) A mi pedig a vallásszabadságot illeti, minthogy a katholika egyházra nézve köríilbelől mindegy, akár baptista lesz valaki, akár unitárius vagy református, föltéve, hogy egyszer az egyedül üdvözítőnek hitt vallás kebeléből kivált, azt gondolom, hogy ez ellen nem lenne nagy ellenvetésük, s hogy a vallásszabadságot szintúgy el fognák fogadni, mint a hogy belenyugodnának a polgári házasság behozatalába. De ha mégis csalódnánk, a papságnak t. ház Magyarországon ma nincs az a befolyása, hogy a meghozott törvény ellenére a polgárok közt az egyetértést, a békét megzavarni képes legyen. (Helyeslés a szélsőbalon). Es ha közel egy századdal ezelőtt kimerte mondani a magyar törvényhozás, hogy a papságnak ellenmondását figyelembe nem veszi, nem tehetem fel a magyar törvényhozásról, hogy egy századdal később egy igazságosnak, egy szükségesnek ismert intézkedéstől ezen aggodalom által feltartóztassa magát. (Ugy van, a szélsőbalon.) Ám ha az egyházi javak saecularisátiójáról lenne szó, akkor megengedem, hogy iszonyú zajt fognának ütni ezen urak és talán a vatikán fegyverével is fenyegetnének : de a vallásszabadság és a polgári házasság behozatala miatt nem fogják a közbékét megzavarni. Van okom, még pedig alapos okom, hogy ezt higyjem és állítsam. Vagy talán a nép, annak alsó rétege int bennünket óvatosságra ? A magyar nép türelmes és ily aggodalomra nem szolgáltat okot. A zsidókat, az igaz, nem szereti; de nem vallásuk miatt. Polgári és politikai felszabadításuk sokaknak szálka a szemébeu 111a is; vallási egyenjogúságok ellen nem igen van kifogás. A téritgetést, megengedem, a nép nem igen szíveli: a szabad, az önkéntes áttérést nem bánja. A magyar nép meg van érve a vallásszabadságra. (Ugy van a szélső balon.,) Bizonysága azon számosnál számosabb kérvény, mely az ország minden vidékéről és épen a nép alsóbb rétegeiből is 1869-ben a képviselőházhoz beadatott, nemcsak a vallásszabadság, hanem a polgári házasság behozatala érdekében is. T. képviselőház ! Igyekeztem bebizonyítani nemcsak azt, hogy a vallásszabadság a jog és igazság követelménye, hanem egyszersmind azt is, hogy annak behozatala szükséges és sürgetős. Iparkodtam megmutatni azt is, hogy ezen szabadságnak, ezen intézménynek meghonositása által az ország érdekeit a legkevésbé sem kockáztatjuk. Ne késsünk tehát uraim, jóvátenni a múltnak mulasztásait és valósítani elődeinknek, ez előbbi országgyűléseknek ünnepélyes igéretét! Ha már az anyagi téren mi üdvöst sem teremtünk, alkossunk legalább a szellemi élet mezején oly törvényeket, melyek míg egyrészt idebennt a létező szükséget kielégíteni, a külföld előtt is a nemzet becsületét emelni fogják. (Helyeslés a szélső baloldalon.) [oTrtíJfiíj fen