Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1879 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1879-03-30 / 13. szám
a munkálatok is, úgy a hogy megindultak, ujolag azzal foglalkozni, hogy bárha üdvösségesebb dolog lenne mindezzel most fölhagyni és csak a konvent megalkotásához kezdeni ? Tehát fujjunk hátrálót, hagyjuk el a valódi alkotmányosság útját, azon utat, molyen egyházegyetemünk közakarata és közmegegyezése a legcélszerűbben, a valódi alkotmányos fogalmaknak legmegfelelőbben nyilvánulhat. Talán ezt javallja most a „Quidquid agis prudenter agas et respicc íxnem* Cátó-féle elv? De hagyjuk mindezt sorjára. T. P. ur is az unió, egyetem eszméjét tünteti fel, mint hangzatos szavakat, bő tartalmú s meg nem valósitható problémákat. Bizonyára nehezen elérhető s megvalósitható eszmék azok, kivált ha még azok fáradoznak ezen eszméknek népszerütlenitésén, kiknek legszentebb feladatuk közé tartoznék azok megvalósításáért küzdeni és tenni. — Ne feledjük, hogy az eszmék hatalma és ereje nagy, azok magukkal ragadnak és hóditnak. Cikkírónak életét is a magyar ref. egyházra nézve oly nagy jelentőségűvé, főleg egy szép és nagyszerű eszmének kivitele tette. Váljon midőn a pesti ref. egyház lelkipásztori hivatalát elfoglalta, és mint ifjú lelkész, telve buzgósággal, lelkesültséggel és tárgygyal azon eszme iránt, hogy hazánk fővárosában egy protestáns főiskolának kell létesülni : az akkori viszonyok és körülmények alapján bírálva, nem utólérhetlenebb eszmének vagy ábrándnak hódolt-e, mintha ma egy prot. egyetem vagy oly főtanodának létesítéséről ábrándozunk, mely a theol. s jogi intézetek mellett még a bölcsészeti szakot is önállóan magába ölelje ? Én legalább úgy vélem, hogy aligha nem nagyobb ábránd volt abban az időben azt reményi -hetni, liogy Pesten egy prot. főiskola létre jöhessen, mint jelenleg a magyar protestáns egyetem eszméjével foglalkozni s annak megtestesüléseért fáradozni. De hála a gondviselésnek, az a pesti főiskola mint theologiai és gymnasiumi intézet csakugyan megvalósulást nyert, mert az eszme életrevalósága, a közös szükségérzet állított elő Török Pált és hozzá hasonló buzgó lelkeket. Hátha ez a protestáns egyetem eszméje is meg fogja teremteni a maga embereit ! hadd éljünk mi azon hitben, és ne tépjük szét önmagunk reménységünknek ezen szép fátyolát, annyival inkább, mert ha az a közel jövőben nem létesülhet, nagy mértékben csökkenni fog a protestáns egyháznak a tanügy terén kivívott tekintélye és befolyása. — Meg kell még jegyeznem, hogy midőn egy prot. egyetem vagy főtanoda felállításáról szólunk, ko. rántsem a berlini, lipcsei, szóval a nagyobb egyetemek szellemi s anyagi tőkéire kell figyelemmel lennünk s azokat szabályozókul tekintenünk, hanem csak annyit akarunk mondani, hogy legyen egy valódi protestáns főiskola, melyben a bölcsészeti szak is önállóan is szerepeljen s eképen az annyira óhajtott tanárképezde megindulhasson, melynek égető szükségét már ezelőtt mintegy 38 évvel jelezte egyházi közéletünk egyik veterán bajnoka és érdemesült harcosa báró Vay Miklós úr, midőn 1841-ik évben dec. 18-án mint a tiszántúli ref. egyházkerület ifjú főgondnoka, az egyházkerületi tudományos küldöttséghez ezen szavakat intézte : »Szükség feállitani anyaiskolánkban (debreceni) mind a paedagogicum, mind a philologicum seminariumokat. Elmaradunk, ha késünk. Ne engedjük ez alkalmatlan tanítók miatt hanyatlani indult s a köznap szükségeinek teljességgel meg nem felelhető falusi iskoláinkat egészen elromlani, de ne engedjük gymnasiumunkat is itt helyben s a külhelyeken levőket kikészült tanítók hiánya miatt elaljasodni. Mi lesz így hazánkban hitünk sorsosai közt a tudományos műveltségből ? !**) És íme ez a tanítóképezde még most is csak a kegyes óhajtások tárgyát képezi. Vajha minderre vonatkozólag nemcsak a reformált, hanem a testvér j ágostai kerületeket is csoportosulni láthatnék, a minthogy a magyar prot. egyetem felállítása érdekében 1874-ik évben a tiszántúli kerület mind a két protestáns egyház kerületeit fölhívta volt. Vajha oly nemes indulattal s jóakarattal karolnák az eszmét föl szerte a hazában, a mint arra a szép példát Láng Adolf úr e lapok mult számában megjelent közleményében megadta.**) Akkor nem leend az puszta eszme, .hanem tetté válik az ige. T. P. ur a zsinattartás ellen most is a régi, máiismeretes ellenvetéseit sorolja el, melyeket t. i. 1877-ben tartott egyházkerületi gyűlésen mondott volt; erősen állítván, hogy az akkor kifejezett aggodalmai és felhordott nehézségei mindezideig el nem oszlattattak. — Mindenek előtt kiemeli, hogy idő előtti a zsinat, mert az országgyűlés nem alkotta meg a vallásszabadságáról, az egyháznak államhoz s a hitfelekezeteknek egymáshozi viszonyáról szóló törvényeket. — Szó sincs róla, hogy nagyon kívánatos volna, ha mindazon jelzett viszonyok már országos törvénynyel voluának szabályozva és rendezve ; kétségen kivül áll, hogy a zsinat teendői nagy mértékben meg volnának könnyítve azok által, de hogy mikor fognak azok a törvények megalkottatni, — a mint a legközelebb lefolyt országgyűlési tanácskozások menete, a közszellem és felfogás, mely azok irányában a honatyákat jellemzi, mutatják, hogy messze távolban van még mi tőlünk ; s mindazon időig ilyen rendezetlen s zilált viszonyok között és helyzetben legyünk! Vájjon nem lehet-e a magyar ref. egyháznak addig is a szervezkedéshez kezdeni; s váljon nem sokkal jobb lesz-e, ha midőn a kormány és a törvényhozás elérkezettnek látja az időt a teljes vallásszabadságról szóló törvényjavaslat fölvételére, már akkor a mi egyházunk egy szerves egészet képez? (Folytatása következik). TÓTH SÁMUEL. *) s Prot. Egyházi és Iskolai Lap( < első évi folyamat 10. lap. *•) „Protestáns Hetilap* 1879. 110. lap.
