Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1879 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1879-03-30 / 13. szám

KÖNYVISMERTETÉS Népszerű halotti beszédek. Irta Fábián Dániel szilágy-csehi ev. ref. pap. I. kötet Sr. 166 lap. Budapest, 1878. Ara l frt. II. kötet, 8r. 198 lap, Budapest, 1878. A ra 1 frt 20 kr. kiadja Kókai Lajos. (Vége.) A fölvett tárgyat általában alaposan és gondosan fejtegeti a szerző. Nem bocsátkozik ugyan hosszas és fárasztó elméleti okoskodásokba ; de midőn végig hordozza hallgatóit a gyakorlati élet különböző téréin s a tapasztalás tágas mezején ; midőn egész közvetlenséggel reámutat majd ezen, majd más természeti és erkölcsi jelenségre ; midőn egyszerűen hivatkozik hallgatóinak tapasztalására, érzelmeire, lelkiismeretére : akkor egyszersmind oly erősen meggyőzi Őket fölvett tételének igaz és helyes voltáról, hogy az elvont argumentumok s tudós következtetések bátran el is maradhatnak, minthogy különben is a nép számára s népszerű halotti beszédeket kívánt irni a tisztelt szerző. Nem sorol fel tekintélyeket s nem mulattatja hallgatóit mulatságos történetek és regék elbeszélésével ; ezek helyett mindenütt a vallásra s az okosságra utal: céljára e kettő teljesen elégséges. Csak az a kár, hogy a főtekintélyt, a bibliát is oly korlátolt mérvben használja, mintha épen szabadulni akarna tőle. Ep azért beszédeit sokszor bizonyos szárazság jellemzi s a komoly józanság ritkán engedi szerzőt a bibliai kenet magaslatára s a yallásos ihlet felsőbb régióiba emelkedni. A szerző beszédeiből nagyon ldérzik £1 Zt <x dicséretes törekvés, hogy mindig és mindenütt tanítani, oktatni akar. Valóban oly sok és szép lélektani, erkölcsi és tapasztalati igazságot mond el, hogy hallgatói csak gyönyörrel és okulással hallgathatják őt minden alkalommal; kivált miután nem az ékes és mesterséges szólamokban, hanem egyszerűen, mindenki által könnyen érthető, lehetőleg népszerű modorban igyekszik előadni a legnagyobb igazságokat is. A bevezetésben rendesen csak pár szóval érinti szerző a gyászesetet, a melyre beszéde vonatkozik s hosszas érzelgés helyett azonnal a tárgyalandó théma iránt igyekszik felkölteni a figyelmet. Disposiciói rendesen elég jók, rövidek és szabatosak, de ismét nem egy esetben túlságos hossznak, nagyon okoskodók és így nehezen megtarthatók. Avagy helyes-e olyan hosszura nyújtott dispositiót csinálni, mint a milyennel a 44. számú beszédnél találkozunk? midőn ezen tételt: „A földi szerencsétlenséget nem lehet az ember bűnös volta jelének tartani* — az első részben ezzel akarja bebizo- , nyitani : »E földön élő, szelleme mellett testtel is bíró ember, közvetlen kapcsolatban lévén a kültermészettel s őt környező lényekkel, annálfogva: azok hatása kedvezők vagy kedvetlenek legyenek, reá is kiterjednek." A tisztelt szerzőnek hallgatóihoz való viszonyát gen érdekesen illustrálja a felosztástól a tárgyalásra való j átmenet. A legtöbbször így szól: „Figyeljetek!" vagy: „Figyelmet kérek;® majd meg így: „Csak egy pár szó lesz, mit mindkét pontról mondani fogok, adja Isten, legyen elég erős a vigasztalásra ; * vagy: „Csak egy-egy pár szót intézek hozzátok, tudván, hogy a hoszszas leckézés meghallgatására hiányzik nálatok a béketűrés. Legyetek hát negyedóráig türelemmel," Végül ilyenformán is szól néhányszor : „A készületi idő rövidsége csak hiányos fejtegetését engedi meg ezeknek.* — Ez idézetekből látszik, hogy a t. szerző nagyon bizalmas, mintegy az atya és íiu viszonyában áll híveihez. Még jobban kitűnik az magából a tárgyalásból. Idéznem kell egy pár helyet, hogy egyszersmind kérdésbe tehessem, vájjon helyes és jogosult-e a prédikációban annyiraleereszkedőleg, hogy ugy mondjam, közönséges hangon szólani ? Előjön p. u. a „cselédekkeli vesződés*, „rugodozunk az ösztön ellen,* „a műhely mellett görnyedő mesterember® stb. Továbbá : „A mi pedig leggyakrabban megtörténik, kivált uri házaknál, féltvén (a gyermekeket) a haláltól, szüntelen szobában tartják, az idő változástól, a küllevegő áldott élvezésétől megfosztják s mikor aztán azokkal szükségesképen érintkezésbe kell jönniök, mindjárt köhögés, mellfájás s a jó Isten tudja mennyi betegség nem nehezedik reájuk, melyek sokszor halálon végződnek.® I. 97. 1. „Hányszor nem próbáltátok kedves szülők, hogy kis gyermeketek az égő gyertyát is megmarkolta s csak ha egyszer kis kezét megégette, óvakodott hozzányúlni* stb. I. 112. 113. 1. „Ugy vagyunk mi reményeinkkel, mint a lutrival, mindig lessiik, hogy nyerjünk és utoljára üres erszénynyel maradva, magát a reményt is elvesztjük ; ritka ember mondhatja el, hogy reményei valósulásában t e r n ó t csinált." 122. 1. „A szeretet idvezitő csókja helyett kék foltokat hagyó ütlegeket osztogatnak egymásn ak.® 164. 1. É n azt hi-zem, az ilyen kitételek még az idősebb lelkészek szájából sem igen jól veszik ki magukat, kinyomatásuk meg teljesen mellőzendő lett volna. A szerző különben is elég érthetően, elég népszerűen ir akkor is, ha kerüli a póriasabb kifejezéseket s kár az ő egyszerű és nemes irályát ilyen mosolyt vagy épen megütközést keltő kitételekkel elrontani. Az irályról levén szó, nem hagyhatom megemlités nélkül a szerző által többszörösen használt tájszólásokat s az ilyes kifejezéseket, mint : ,,b a t y u n k nyomása alatt vállaink meggörzsednek* „békén tűrjük szűkös sorú n k a t,® „megelégvéa* (számtalanszor) „a földet véres verítékével hizlaló földmives,® „sirtúli (sirontúli) létei" „égiekkel a t y a fi a lelke* „keservesek® szomorkodók, „cserésen® (érezni örömet, fájdalmat), „epesáros* stb. — Jól tesz vala szerző, ha ezeket is mind kitörlötte volna könyvéből. A kik e beszédeket használni fogják, e correctiót, há többet nem isj okvetetlen meg kell hogy tegyék. Az eddigi idézetekből s fejtegetéseimből világos tehát, hogy a kezünk alatti beszédeket méltán nevezi szerző népszerűeknek. De a címben foglalt