Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1879 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1879-03-23 / 12. szám

ugyanennyivel növekedni fog. A kamatokat a hitközségszegényei között osztják ki. A jövő évi budget 6450 frt bevétellel és 5916 frt kiadással állapíttatott meg, mire a közgyűlés szétoszlott. * Értesítés. A nagykőrösi ref. tanítóképző intézetben a tavaszi tanitóképesitő vizsgálatok ápril hó 3-ik és következő napjain fognak megtartatni ; a kellően fölszerelt folyamodványok nt. Filó Lajos úrhoz mint a vizsgáló bizottság elnökéhez, Nagy-Kőrösre küldendők. Magyar Antal igazgató. * A derék magyar barát M o r i n Adolf dieulefit-i föld- és gyárbirtokos Király Pál gymn. tanárhoz 100 freot küldött a következő sorok kiséretében : ^Noha csak nem régiben írtam Önhöz, ismét indíttatva érzem magamat e sorok írására, hogy kifejezést adjak azon mély részvétnek, melyet azon szerencsétlenség keltett bennem, mely az On hazáját Szeged város veszedelmében érte. Az ottani nagy nyomor segedelmet igényel, s ezért én is alkalmat veszek magamnak, hogy a nyomor enyhíté- í sében közreműködjem. Ide zárok 100 freot oly kéréssel, hogy tegye ön ezt saját belátása szerint oda, a hol a szükség legégetőbb. Csak egy vizcsepnyi ugyan ez az összegecske a szerencsétlenség nagyságához mérten, de mégis enyhíthet valamit a balsors által sújtottak néhányának pillanatnyi nyomorán.® + Gyászhír. Iklódszentiványi Szentiványi j Ferenc, a kolozskalotai ref. egyházmegye buzgó algondnoka f. hó 8-án 72 éves korában elhunyt. Béke hamvaira! Távirat. Sárospatak márc. 21. Arvaí JÓZSef kir. tanácsos, Zemplénmegye tanfelügyelője, azelőtt a sárospataki ref. főiskola tanára, a magyar paedagogiai irodalom egyik kiváló előbajnoka ma délután egy órakor a jobblétre szenderült. Béke poraira ! NECROLOG. Végig sem égett még a fáklya, s már kialudt annak világa. . . . meg sem érlelte még gyümölcseit a fa, s már elrágta gyökerét a féreg s kidőlt el sem jött még az ősz, s már elszáradt a mező távol van még az alkony, s már letűnt a nap. .... Ily gondolatok, ily eszmék tolulnak agyamba, midőn azon szomorú kötelességnek akarok eleget tenni, hogy egy az élete delén lévő lelkész elhunytáról és élete nevezetesebb eseményeiről tudósitsam e lap tisztelt olvasóit. Sebők József, a biai reform, egyház buzgó lelkipásztora, nincs többé ! . . . Március 8-án megszűnt az Űr veteményes kertének elő munkása lenni. Élete fáklyája 47 éves korában lobbot vetett. S halálakor nem csak a vértesaljai reform, lelkészi és tanítói kar, nem csak szeretett hallgatói, hanem a mi az érző sziveket mélyen vérzé, s igazi fájdalommal tölté, szomorú özvegységre maradt nő, s árva kis gyermekek hullattak könynyeket a gyász ravatal felett, siratván a hű férjet, a jó apát, siratván a gondviselőt, a kenyér keresőt. Született a megboldogult Pécselen, Zala megyében. Itt végzé az elemi osztályokat. Innét a pápai főiskolába ment, hol a gymn. és theolog. tanfolyamokat kitűnő sikerrel végzé. 1856-ban acad. rector lett Pátkán, hol közkedvességben töltött három évet. Ezek után letéve a lelkészi vizsgát, rövid ideig Lovas-Berényben, majd Csákváron káplánkodott, mindenütt megnyerve a szeretetet és tiszteletet. 1862-ben rendes lelkészszé választatott Ácsán, két év múlva pedig a népesebb pátkai gyülekezet választotta meg. 1868-ban pedig Biára ment, hol, mint Istennek szolgája, mindenkitől szerettetve, tiszteltetve végezte a terhes munkát, melyre elhivatott, hirdette az Úrnak örök igéit, gyakorolta a szeretet munkáit, fáradozott Isten országának terjesztésében. Fáradozott nemesen, ön haszon kereset nélkül, Krisztus szolgájához méltólag. S fáradságát meg is jutalmazá az ég. Miként? . . . . Nem világi javakkal nem földi örömökkel, nem boldogsággal, mert hiszen vagyont, gazdagságot nem szerezhetett, öröme a lassan emésztő betegség miatt nem lehetett teljes, boldogságát pedig, melyet kedves családja körében érzett, szétdúlhatta azon tudat, hogy nejét özvegységre, kis gyermekeit keserű árvaságra kell hagynia. Mi volt hát az ő jutalma? ... A részvét, a fájdalom, mely elhunytakor minden arcon előtükrözött, a könnyek, melyek koporsójára, sírjára hullottak ! ! Jöttetek volna csak el a temetésre s néztetek volna szét szeretett híveim, mint állottak ott lecsüggesztett fővel, mint tükröződött vissza arcaikon a fájdalom, mint hullottak szemeikből a könnyek. ... — óh ! ezt látva : szebb jutalmat nem is adhatott volna neki az ég!! Temetése f. hó 10-én ment végbe, igen számosrésztvevő jelenlétében. A háznál Szabó Lajos pátyi lelkész mondott egy gyönyörű imát, mely átjárta a szivet, s az ember érzé, hogy lelke Istenhez emelkedik és a vigasztalás balzsamával tér onnét vissza. A templomban V. Balogh Lajos gyúrói lelkész prédikált, Pál ap. Koloss. 111. 24. vévén alapigéül. Az önkészitett, remek alkalmi beszéd, szónoki lelkesedéssel előadva nem maradt hatás nélkül. Utánna Józan Dániel ercsii h. lelkész lépett a szószékbe, beszélvén a jó pásztorról és ennek általában teendői- és jutalmáról. A sírnál pedig Szűts Endre helybeli s. lelkész búcsúzott el az elhunyt lelkipásztortól, családja, gyülekezete, lelkésztársai és saját maga nevé ben fájó érzéssel, meghatott szavakban tolmácsolta szíveik fajdalmát, melyet a hű férj, jó atya és kedves lelkész elhunyta miatt éreznek. Legyen közöttünk állandó az élet delén elhunyt lelkipásztornak emléke, ki kötelességeit e földi életben oly hűn teljesité. Itt e földön jutalma volt a hála, az elismerés, a részvét könnye : az egekben legyen jutalma az örök üdv és boldogság ! Í j. ÜRífÁzi LAJOS. J