Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1879 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1879-03-23 / 12. szám

ADAKOZÁSOK. Esdő szózat. T. szerkesztő úr! Szeged városát s benne egyházunkat s családomat a gyilkos vizáradat hullámsírba temette. Oly hírtelen tört ránk a püsztító ellenség, hogy szerencsés, ki életét megmentette. Én nőmet s hat kiskorú gyermekemet a közelfekvő Deszkre küldve, magam az egyház levéltárát s anyakönyveit megmenteni visszamaradtam, s már csak gyors futással menekülhettem meg. Minden vagyonomat elvesztettem, de kedves családom megmentve lévén, mindenem megmaradt. Anyagilag koldus vagyok, de boldogít a hit, hogy Isten és az emberbaráti részvét kiemel a hullámsírból. A toll sem az enyém, mi most reszkető kezemben van. Ki egyházam részére igen, de a magam részére kérni mindig szerény voltam, most a nyomor engem is kérni kényszerít.* Első sorban tisztelt szerkesztő úrhoz fordúlok : szíveskedjék a részvét érzetét egyházi körünkben irányomban felkölteni. En most nem vagyok képes egy esdő szózatot papírra tenni. Kétségbe esett nem vagyok, mert megmaradt keresztyéni hitem. E hit bátorít s biztat, hogy gyors segély megadja magam s családom részére a mindennapi kenyeret. Minthogy pedig a helybeli posta jelenleg nem kézbesíthet senkinek semmit: egyelőre a részemre egyházi uton nyújtandó segély elfogadására t. szerkesztő urat és az egyházmegyék nagyi hivatalait mélv tisztelettel fölkérem. Szeged, 1879, márc. 14. VARGA PÁL, ref. leik. Mit lehetne ehhez még hozzáadnunk ? Kit a nyomor ez egyszerű képe meg nem indított, annak szívéhez nem talál utat a legékesszólóbb beszéd. Nem is szólani, hanem tenni kell most. S mikor jót kell tenni, kihez fordulhattam volna elébb, mint azon férfiúhoz, kit úgy látszik, Isten azért áldott meg, hogy viszont ő legyen szenvedő embertársainak áldása. —Elmentem Z s i v o r á li o z, felolvastam neki szerencsétlen ügybarátunk fentebbi sorait. Itt több kell — mondá Zsivora — mint egyszeri adakozás. Hetek, hónapok fognak elmúlni, míg a kis község tagjai ismét együtt lesznek, s az Isten szolgája ismét megkezdheti működését. Addig nekünk kell gondoskodnunk róla és családjáról; én tehát megkezdem a sort." S akkor oda irá e következőt: „Márc. 17. Zsivora György márciustól számítva augustusig, tehát hat hónapra., hónaponként 10 frtot kötelez; a márciusi illetéket ide zárja." E szép kezdetnek nyomban akadtak nagylelkű követői. Zsivora után Tisza Lajos irá: ,,márc. 17. Tisza Lajos márciustól számítva augustusig, tehát hat hónapra, hónaponként 10 frtot kötelez az egyház hű szolgája anyagi helyzetének enyhítésére; a márciusi illetéket ide zárja." Utána mindjárt következett: ,,március 17-ikétöl hat hóra fizet havonként 10 frtot, a márciusra eső részt lefizetvén. Madas Károly." Aztán Hat hónapra, havonként 2 frt 50 kr. Egy hóra lefizetve 2 frt 50 kr. Fuchs Gusztáv. Hat hónapra havonként 2 frt. Két hónapra 4 frt lefizetve. Szász Károly. 5 hónapra, havonként 2 frt. 2 frt lefizetve. Somogyi Rudolf. Ily szerencsés jóslatu kezdeményezés után biztat a remény, s reményünk, hiszem, nem fog megszégyeníteni, hogy lapunk olvasói, papok ós tanítók nem fogják inség martalékául hagyni egy derék társukat, kit a közcsapás oly keményen sújtott. Számosan vagyunk, s ha mindenki tehetsége szerint csak kis adománynyal is járul a fölsegéllés müvéhez, nem csak egy szerencsétlen család, hanem egy kicsi ugyan, de helyzeténél fogva nagy fontosságú egyházunk is meg lesz mentve. Mikor ezeket megírtam, vettem Zsivora Györgynek következő szép sorait: „Tisztelt barátom! A mint tegnap este, egész életemen át követett szokásomhoz híven, az elmúlt napi tetteimről magamnak számot adnék, fellázadt bennem a kisbíró, a szegedi szerencsétlen ref. lelkész és családja iránti eljárásomat tehetetlenségnek bélyegezvén. Nem a részletes aláírás eszméje ellen volt kifogása, hanem azt kárhoztatta, hogy ismerve a nagy szerencsétlenséget, s az ebből eredő szükségét a nagyobb segélynek, magam is a több hónapra terjedő részes aláírás köpönyege alá bújtam, holott az általam aláírt összeget rendkívüli megerőtetésem nélkül rögtön átadhattam volna. Engedelmeskedtem tehát az igazságos intésnek, s ide mellékelek még 50 frtot, az általam aláírt 60 frt kiegészítéséül, oly kéréssel, hogy Ön, tisztelt barátom, az egész összeget még a mai postával elküldeni szíveskedjék. Igaz tisztelettel. Zsivora György." Ilyeneket tapasztalva elmondhatjuk az apostollal: „Dicsekszünk az ínségekben, tudván, hogy az inség türelmet készít, a türelem pedig tapasztalást, a tapasztalás pedig reményt. A remény pedig meg nem