Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1879 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1879-03-23 / 12. szám

badságra nézve fenáll, t. i. hogy annak gyakorlása által másoknak jogait, legyenek azok egyesek, társulatok vagy az összes társadalom, ne sértsük. A vallási meggyőződés önkénytelen, mint a rokon-és az ellenszenv. Arról, hogy valamit hiszünk vagy nem hiszünk, nem lehetünk, az nem áll hatalmunkban és azért minden a kérdésben való kényszer és erőszakolás a milyen sérelmes, a milyen jogtalan, olyan hiába való. Kényszer, erőltetés szülhet képmutatást, igazi hitet nem teremthet; az erőszak szaporíthatja külsőleg a nyájat, az igazhivők számát nem növelheti. Be is látták azt több ezer évi tévedés után az előrehaladt nemzetek s a vallásszabadságot alaptörvényekkel biztosították. Csak mi maradjunk tovább is hátra, mi a kiknek ősei már századokkal ez előtt küzdöttek ezen szabadságért? Vagy talán bírjuk is azt és tényleg gyakoroljuk ? A miniszterelnök ur a mult országgyűlés alatt valóban állította ezt, szeretem hinni, hogy csak a rögtönzés hevében és hatás előidézése végett. Avagy ha birnók, miért kellett akkor 1869-ben a képviselőháznak utasítania a vallás- és közoktatásügyi minisztert, hogy a vallásszabadság iránt törvényjavaslatot adjon be? Miért nyújtott be Eötvös József ilyen javaslatot, miért kellett Deák Ferencnek ama most üres helyről a vallásszabadság és polgári házasság mellett szónokolnia ? miért küldött ki 1873-ban a képviselőház bizottságot, a mely e tárgyban törvényjavaslatokat dolgozzon ki ? és miért nyújtott be a kiküldött bizottság valóban törvényjavaslatot ? Azért, mert vallásszabadság nálunk nem létezik, arra pedig szükség van. Magyarországon szabadon gyakorolhatja kiki a törvényesen bevett vallások akármelyikét; de ha lelki meggyőződése a megszabott szük és változhatlan keretekbe be nem fér, le kell mondania e szabadnak nevezett hazában azon jogról, mely vele született, mert ember, s mely mindenekfelett drága, mert lelki üdvösségét illeti. A törvényből, és az életből merített példákkal fogom bebizonyítani állításomat. (Halljuk ;) (Vége következik). Egy sérelmes körrendelet. Alig mult el egy éve, hogy a vallás és közoktatásügyi m. kir. minister az egyházi főhatóságokhoz megküldte hírhedt rendeletét: j,ha a lakosság vagy a hatóság kívánja — Sz. István ünnepén — a lelkész isteni tiszteletet tartson.® Most Kolozsvármegye alispánja lepi meg egy körrendelettel a megyéjében levő lelkészeket; de lássuk a rendeletet szóról szóra, a mint az napvilágot látott »Kolozsvármegye hivatalos közlönye® 1879. évi 2-ik számában: Sz. 13716—878. Valamennyi jár. t. szbiró úrnak és ren. tan, városok tanácsának. A tkts közigazgatási bizottságnak hozzám intézett átirata folytán felhívott címet, hogy az oly nagy mérvben elterjedt roncsoló toroklob meggátlása céljából az illető községek lelkészeit, melyben (tán melyekben) ezen betegség uralkodik, szólítsa fel, hogy a néppel a szószékről értessék meg e kór veszélyességét s világosítsák fel, mennyire kell őrízkedniök e rag41yos betegségről. Kolozsvármegye alispánjától. Kolozsvárt, 1878. december 12. Gyarmathy Miklós." Miután országszerte hallatszik a jajszó : pusztulunkveszünk,® a t. alispán úr igaz ügy érdekében — de tévesztett uton — mozog. A t. alispán úr aggodalmát osztjuk, jó szándékát nem vonjuk kétségbe, mi is segédkezet nyujtunk és ígérjük, — hogy községünkben, ha a roncsoló toroklob elé fordul — az egyházfi utján házankint tudtul adjuk a t. alispán úr körrendelete tartalmát és ennél még többet is teszünk. De a szószéket ne bántsuk oly könnyedén. Minden tiszteletünk mellett is se a t. alispán, se a szolgabíró úrnak nem ismerhetjük el azon jogát, hogy közvetlenül rendelkezzék valamelyik lelkészbe^ ós épen a szószéket illetőleg. Az a szent hely egyikünké az anyaszentegyházé ; és ezt a t. alispán úr, a ki a kolozsvári ref. tanoda gondnoka, igazgató tanácsos, egyházmegyei és egyházkerületi képviselő, jobban tudja mint mi. Ennyi kitüntetés után joggal várhatjuk a t. alispán úrtól, hogy legyen autonomiánk barátja és őre, a mire kérjük is. Ha a t. alispán úr parancsolni akar velünk, szívesen és készséggel szolgálunk, de a maga rendjén • van nekünk esperesünk, igazgató tanácsunk, püspökünk, ezek közvetítésével várjuk és kérjük a t. alispán úr üdvös intézkedéseit. Bocsásson meg a t. alispán úr, ha Őseink által szerzett jogunkat tiszteletben akarjuk tartani és tartatni. Erre papi eskünk kötelez. Görgényi, Böngészet. a ^Prot. Egyh. és Isk. Lapokból®, Schnell Károly ágost. evang. lelké s z urnák. Nagy és fenséges eszme, a mit t. collega ur megpendített, t. i. a két evangelicus felekezet egyesülése. Nagyon sokszor töröm rajta az én falusi eszemet, hogy ez a két testvér, miért is lakik külön egymástól? Haragban nincsenek. Erdekeik egyek és ugyanazok minden tekintetben. Céljaik csak egy hajszálnyira sem különböznek egymástól. Miért nem költözik tehát a két testvér az egyesülés ősi házába, hogy vállvetve munkálkodván az evangelium szántóvasával és boronájával, egyesűit erővel mívelnék a szabadság, felvilágosodás, okos vallásosság és tiszta erkölcsiség földjét, mely a két testvérre örökségképen maradott? És újra gondolkodom, azután megint tovább gondolkodom, de a valódi okot kigondolni nem tudom. Hiszen nagyon régen volt már az, midőn a kis testvér, Marburgban, 1534. Október első, második és harmadik