Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1879 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1879-03-23 / 12. szám

delyt : a zsinati előmunkálatoknak 29 +24 4- 216 + 94 = j összesen 362 §§-nak erejével sem lehetne annak helyébe ujat szegezni föl. Meddő bölcseség ! S honnan fakad e gyümölcstelen eredmény ? Magából az indítványból, mely szerint, a zsinatnak e g y e d ü l i teendője és végcélja az, hogy a ref. egyháznak egységes szervezetét állapítsa meg. Ha megkérdenek az egyházaktól, melyek zsinattartást kívántak — ha ugyan vannak, melyek azt ki- j vánták — miért sürgették azt ? az egyik azt mondaná : Uraim! mi a széleken, vagy beszigetelve lakunk s az idegen nemzetiség árja és orkánja ellen nem győzzük védni s fentartani a gátakat, — mentsenek meg! Másik : ! Népünk elpusztult, lakótársaink elköltöztek jobb hazát keresni s letelepedtek Romániában v. Slavoniában; mi kevesen, kik még itt maradtunk, nem bírjuk fentartani j egyházunkat, — segítsetek meg ! A harmadik * Templomunk szűk, s azt bővitnünk kell, vagy régi templomunk összeomlott, s ujat kell építenünk, — e szent célra s nagy költséggel járó munkára, adjatok segélyt csak ez idő szerint. — Ha megkérdeznek lelkész társainkat, kik zsinatot kívántak, miért kívánták azt ? Egyik azt mondaná : Uraim ! éhezem és fázom, s mivel sem egyházam, sem e. megyém, sem e. kerületem eddigelé nem tudott v. nem akart rajtam segiteni>

— legyen zsinat! az talán nyújt nekem is eledelt és öltözetet; a másik: Beteges ember vagyok, egészségi állapotom legkisebb változásakor is mindig eszembe jut özvegyem s árváim jövendőbeli szomorú sorsa, — legyen zsinat! nyugtasson s vigasztaljon az meg lelkemben, intézkedvén árváim jövője iránt; a harmadik : Elaggottam, tehetetlen vagyok a szolgálatra, legyen zsinat! mely gondoskodjék hátralevő kevés időmre tisztességes nyugalmaztatásomról. stb. Mindezek, egyházak és lelkészek egy iránt, nem azért kívántak zsinatot, hogy az coditicáJja egyházalkotmányunkát,, kormányzati hatóságainkat s egyh. bíróságainkat, a tisztviselők hivatali kötelességeiket, perrendtartást, s hogy ez legyen egyedüli teendője és vég célja a zsinatnak. Megengedem, hogy mindezeknek téves ismeretük van a zsinat s annak omnipotentiája felől, vélvén, hogy a zsinatnak terjedelmes s bőven jövedelmező uradalmai vannak a föld színén, a föld gyomrában feneketlen aknái, arany bányái, a holdban régiói, honnan gyapjuzsákból ontják alá a kincseket; megengedem, hogy mindezek egy időre megfelejtkeztek urunk s mesterünk tanáról, miszerint nemcsak kenyérrel él az ember, hanem Istennek minden igéjével. Még is méltánylandó ezen irányzat, s a fent emiitett kivánatok méltó tárgyai a zsinatnak. Gondoskodjunk igen is a zsinaton híveink lelki épülete s üdvéről. Ide tartoznak a bibliának : mint Isten igéjének javított magyar fordítása, s ennek elkészülte után, magyarázatos biblia kiadása, — énekes könyvünk revisiója, — valláserkölcsi olvasmányok népünk számára, miként ily munkafolyamot bölcsen és dicséretesen megindítottak volt Debrecenben, -— a szórványosan lakó híveink s a külföldre költözött hitrokonink lelki gondozása, vagy is, bet és kül missió, a növendék egyháztagok isk. vallás tanítása, contirmátiói oktatás, — a vasárnap megünneplése s e tekintetben a csapszéki dél -esti mulatozásoknak, melyek rendesen verekedés s vérengzéssel végződnek, korlátozása —• az ünnepeknek vásárok által megrontása, --- intézmények és egyletek az éktelen káromkodás ellen, milyen Hm. Vásárhelyt alakult, — mértékletességi egyletek a tivornya és dorbézolás mérséklésére — takarékossági társulatok a tékozlás fékezésére, stb. mert ily célok elérése végett, nem §§, hanem intézmények s életpéldák szükségeltetnek, mint legsikeresb oktatók és tényezők. — E mellett a zsinatnak gondoskodni kell anyagi erő gyűjtéséről, mely a nervus rerum gerendarum. Ide tartoznak : a közpénztár — (menthetlenül vétkes, egyetemes egyházunk ellen, a ki az 50 es évek végén ennek előállitására szépen megindult mozgalom és iránynak útját állotta) -— az államsegély — miről hogy említés volna a zsinati előmunkálatokban, nem vettem észre — pedig, úgy vélem, erre nézve van kívánni s mondani valónk, — a Gusztáv-Adolf egylethez csatlakozás, — a Baldácsy alapítvány, — az özvegy s árva gyámpénztarak, tanári s tanitói nyugintézetek, — segélyegyletek stb. — Engedjék meg e. kerületi főjegyző urak, őket szives tisztelettel s bizalommal fölkérnem, méltóztassanak a jkönyveket 1860 óta átvizsgálni, azokból a conventre és zsinatra relegált tárgyakat kiírni, azok jegyzékét közvetlen, vagy közvetve superintendens urak által, a conventi bizottság elnökéhez, főtiszt, ngos Nagy Péter püspök úrhoz átküldeni. Remélem, lesz még a bizottságnak ideje s alkalma az itt emiitett tárgyakról s az e. kerületi jkönyvekből kivontakról, egy egy §-t szerkeszteni; és hiszem, hogy ezen mintegy 20 §. tartalmasabb s értékesebb lesz a már fogalmazott 362 §=nál. Múlhatlanul is szükséges eme tárgyak jegyzékét összeállítani, mert a zsinat előtt a szőnyegre kerülendő tárgyakat, a törvény szerint, 0 Felségének be kell jelenteni, és mert a zsinatnak ismerni kell a tárgyakat, hogy meghatározhassa, miket bizzon az országos egyházi tanácsra és főtörvényszékre. Állapodjunk meg most egy kevéssé ! Tekintsünk vissza az eddigelé megfutott pályaszakaszra s történtekre, hogy tájékozhassuk magunkat a jövőre s teendőinkre nézve. A tiszántúli e. kerület pályaudvarából indultunk ki, még pedig gőzerővel, — a mely superintendentía elérkezettnek látta azidőt, hogy lépést tegyünk egy törvényes nemzeti zsinat szabályszerű létrejövetelére, — alkotmányozó zsinatnak, melynek egyedüli teendője és végcélja az, hogy a hazánkbeli egész ref. egyháznak egységes szervezetét állapítsa meg. Sajnálom, hogy a tiszántúli e. kerület ez indítványt proprio motu, önállólag tette — a mihez azomban teljes joga volt — ; mert ha van ügy, az összes superintendiák közös ügye: ilyen, kétségen kivül, a zsinat. Talán érdemes tárgya lett volna a zsinat kérdése egy conventi közös tanácskozmánynak, mely alkalommal meg lehetett volna vitatni : Időszerü-e most