Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1879 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1879-03-23 / 12. szám

tartani zsinatot ? Nem kell-e azt még halasztani s mi okoknál fogva ? S ha kell zsinat, még pedig rögtönözve, mik legyenek teendői s mi legyen célja ? A tiszántúli e. kerület eljárása következtében jutottunk mi differentziába; mert az inditvány tartalma s tételei iránt vagyunk eltérő nézetekben. Mondják: Elérkezett a zsinat ideje, azon okoknái fogva s azon tárgyakra nézve, melyek a fentisztelt e. kerület jkönyvében elősorolva vannak, melyeket valóban kár volt kinyomatni, mert ezek csak az e. megyék idiotaságának monumentumai : én s kik velem egynézetüek ellenkező értelemmel vagyunk; mi nem látjuk elérkezettnek a zsinattartás idejét. Okaimat előadtam fennebb. A tisztelt e. kerület alkotmányozó zsinatot indítványozott, melynek egyedüli teendője és végcélja az, hogy egységes szervezetet állapítson meg : mi, a mellett hogy megengedjük kész egyházalkotmányunknak zsinati codificatióját, nem tartjuk a zsinat egyedüli teendőjének az egységes szervezést, mire nézve meg is tettem észrevételeimet, hanem a zsinatnak több s igen fontos tárgyait ismerjük s jelöltük ki. Ha a nézetkülömbség csak köztem s a tiszántúli e. kerület között léteznék : könnyű volna engem semmibe venni, s magamnak is lett volna annyi eszem, hogy hallgassak. De innen is, onnan is, jobbról is, balról is, naponként hallom értelmes és tekintélyes férfiak nyilatkozatát, miszerint a zsinattartás idő előtti, praecipitált dolog. E nézeten van az ág. hitv. egész hitfelekezet, mely pedig föl lett hiva, hogy velünk együtt zsinatoljon. Theseusaink a labyrinthusba vezettek programúi és terv nélkül; így tehát ariadnei fonál nélkül is. Kérdés : hogy bontakozzunk ki a szövevényből ? A dunamelléki superintendentia a zsinat iránti indítványt 1877-ben elfogadta annyiban s oly értelemben, hogy előkészítsük a zsinatot, de nem úgy, hogy idő előtt tartsunk zsinatot. En is gyűlést megnyitó beszédemben, ugyanazon évben, azt mondám: »Ugy vélem a debreceni ad hoc határozatképes convent is csak készületeket, előmunkálatokat rendel el a majdan alkalmas időben megtartandó zsinathoz. És ez lesz a mostan ellentétes nézetek kiegyenlítésének útja és módja.® Ma, szintén két év multán, ugyanazt ismétlem. Jelszavunk legyen nem az: Menjünk zsinatba ; hanem az : készüljünk a zsinatra ! Igaz, hogy ily módon nem nyílnak meg előttünk a zsinat kapui anno domini 1879, a mint terveztetett s a mi végett a conventi bizottságok nyakra-főre, hanyat-homlok rohantak előre s praecipitálták az e. megyei s kerületi gyűléseket is, — nem nyílnak meg ama kapuk, hogy alkotmányozzunk : de ez nem a legnagyobb baj, hiszen közmondás, a mit az élet igazolt : Sat cito, si sat bene. Egyszersmind conventet kell tartanunk, hogy elhatározhassuk, a jelen helyzethez képest, a zsinat ügyében mi teendők legyünk ? A munkálkodás meg volt indítva komoly megfontolás s átgondolt terv nélkül; természetes, hogy az eredmény zavar lett. Ismét, conventet kell tartanunk a 20 év óta elakadt fontos ügyek fölötti tanácskozás s intézkedés végett, a zsinat jóváhaj gyása reményében (! ?) — külömben a chaosba fúlunk. Jelesen komoly vész fenyeget tanügyünkre s tanintézeí teink autonómiájára nézve, midőn egyetemes egyházunk, mint ilyen, nem nyilatkozhatott, nem nyilatkozhatik s három századon át szerzett tapasztalatait a nemzet, az állam és saját érdekébén nem érvényesítheti. 1868 óta a felsőbb tanintézetekben lényeges és soknemű változ-i tatásokat vitt keresztül az oktatásügyi ministerium, legcsekélyebb befolyásunk nélkül, sőt — mivel az országgyűlés szintén tiz év óta nem ért reá vagy nem tartotta érdemesnek a nemzet értelmisége kifejtése végett a legfelsőbb tanintézetekre nézve törvényt hozni — törvényes alap nélküli intézvények s rendeletek által. Ugyanazon ministeriummal folytonos összeütközésben vagyunk isk. autonómiánk s a kormány felügyeleti jogának értelmezése s gyakorlása miatt. Isk. autonómiánk puszta véleményezéssé devalváltatik : a legfelső felügyelet pedig, a í ministorium értelmezése szerint, magába foglalná az autonómiát s intézkedési hatalmat egyszersmind. És í fájdalom, ezen dúló intézvények kovácsai a ministeriumban, legnagyobb valószínűséggel, hitsorsosink! kik, mint egyh. hivatalnokok, hittel és eskü által kötelezettek jol gaink s érdekeink védelmére. Vagy nem olvasták önök, uraim, hogy a jogtanulmányi enqueteben ugyanazok javalták a protestáns akadémiák feloszlatását vagy leszállítását ? Rendelkeznek saját egyházunk tagjai, egyházunk mellőzésével, egyházunk jogai felett s érdekei ellen! a mi gyávaságunk s tétlenségünk miatt. Hát nincs bennünk lélek és életvér ? elpárolgott az egyház iránti hűségüuk ? megfeledkeztünk hivatali eskünkről, melylyel magunkat egyh. jogaink s érdekeink védelmére leköteleztük? Toj vább is szájtátva, ásítozva, vesztegelve tűrjük e garázdálkodást — engedelmet kérek - akarám mondani — gazdálkodást ?! Szabadjon remélnem a tiszántúli e. kerület ez ügyre í.czve is, ad hoc, adand conventi követeinek határozatképességi felhatalmazást; mert bölcs szabály ez : Principiis obsta, sero medicina paratur, Dum mala per longas invaluere moras. De conventet kérek, mely intézkedhessél^, s nem casinoi találkozást, léha csevegés végett. Ha megint csak szószátyárságot akarunk űzni: akkor legelsőbben is engedelmet kérek az elnöktől szivarra gyújthatnom s elővennem a conversations-lexicont. Azért is óhajtom a conventi találkozást, hogy a hivatalos tárgyalások után, barátságosan megkérjem erdélyi, velünk már uniált, hitrokoninkat, szűnjenek meg valahára egymás ellen torzsalkodni. Undorító látvány az az örökös fenekedés, tusakodás. Szerencsétlenek ! ha nincs enyedi bajuk, csinálnak maguknak fehérvárit. Rechthaberei, hiúság, nagyravágyás, boszuszomj, soha nem voltak sem egyeseknek, sem testületeknek bölcs vezérei. Hát ha még a kitűzött cél is nemtelen ! s a céltábla iszonyúan vigyorog, mint a Medusa feje, melynek i láttára minden jó lélek megkövül! Vagy önök, uraim! azt semmibe sem veszik, hogy az erdélyi római kath.