Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1879 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1879-03-16 / 11. szám
gyöngyöket hoztak elő, vadonnat, uj tanokat kezdettek hirdetni a eonvent felől; hogy a budai zsinat nem alkotott eonventet, s ha alkotott volna is, az semmis, mert a lcir. Felség a budai zsinat kánonait nem sanetionálta, — hogy nekünk nem voltak jogosult határozó eonventeink s a mintegy 40 eonvent. is, mely megtartatott, csak amolyan casinofé'e összejövetelek voltak, hová a superintendentiák elküldötték úti költséggel s napi dijakkal ellátott követeiket, hogy azok ott komázzanak, pipát cseréljenek, legfeljebb is causerieket tartsanak. Az egyéni tekintélynek és nagy hangnak meglett ama hatása, hogy a eonvent tekintélye lehanyatlott, és meglett ama következménye, hogy igen fontos ügyeink függőben maradtak és stagnálnak, az egyház nagy hátránya és kárára. Az egyes superintendentiák folyton conventre relegálják az ügyeket, melyeket el nem intézhetnek egymagukban, a testvér e. kerületek nélkül — conventre, mely nem intézkedhetik, hol csak eszmecsere folyhat. Kik ez állapotot, fennakadást és elsülyedést, előidézek, őkm.iguk már belátták, hogy baj van, nagy baj, melyen segíteni kell. Az a kérdés merült most fel, miképen? Ennek legegyszerűbb módja az lett volna, hogy a tiszántúli kerület is mondja ki e három szócskát: »Határozatképes eonventet akarunk* mint ezt a többi e. kerületek elébb határozatilag kimondották, s tágítsa körét a határozati jogosultságnak, melyet küldötteinek ad hoc t. i. a zsinati ügyeket illetőleg, közelebb adott, s ennek folytán restaurálni, reconstruálni, organisálni a konventet, közakarattal. Ámde ez út rövid volt, a mód egyszerű, az eszköz biztos, tehát nem tetszett. Más utat kellett hát választani, hosszút, tekervényest, zákányost, de a melyen nagy apparatussal s zajjal, tüntetéssel, parádéval járhatni. E végett, mint elébb meg lett tagadva a eonvent tekintélye, most devalválni kellett a superintendentiák autonómiáját. Egy uj és paradox állítmány által. Hogy szót e tan ? Az összes superintendentiák egyetemes egyező akarattal sem alkothatnak eonventet, ezt egyedül zsinat teheti meg, tehát menjünk zsinatba, hogy az megalkossa a eonventet. — Hová jutottunk ! ? A superintendentiák, melyek teljes autonómiával bírnak, nem alkothatnak eonventet (pedig itt nem is alkotásról, csak uj organisatióról lehet szó) : eonventet csak zsinat alkothat, mely nem bír autonómiával, mert ott a nomiát más személy, egyházunkon kivül álló, bár Felség, gyakorolja. Mit és mennyit vittek véghez ezen, most tehetetleneknek kikiáltott, e. kerületek ! Révész I. úr előadása szerint, 1818 táján kezdve, a budai zsinat kánonaiba foglalt egyházalkotmányi intézményeket s illetőleg magukat a kánonokat életbe léptették, — az egyházi s világi elemek egymáshozi jogviszonyát s egyensúlyát ezek állapították meg, — utóbbi időben pedig consistorialis régi rendszerünket ezek változtatták át egyetemesen képviseletivé stb. Révész úr helyesli az eljárást, miszerint a vezéríiak, 1818 táján, e. kerületi közgyűlések által léptették életbe, a mit a zsinat nem valósíthatott: miért nem követjük mi a bölcs férfiak dicséretes példáját? miért cselekszünk ellenkezőleg? Valóban nagy kár legerősb, legbiztosb menedék vár unkát rongálni ! valamint kegyelet ellenes feldúlni vandal módon régibb eonventeink emlékeit! — azon conventekéit, melyek az egyház érdekeit védték és sikeresen előmozdították. Kár a conventek fonalát megszakítani elébb, hogy sem tudnók, kezdhetjük-e ezeknek uj sorát. Tegyük föl, a közelebbi zsinat eonvent alakitására nézve törvényjavaslatot teend : van-e kétségtelen biztosítékunk, hogy a király ő felsége azt törvényül szentesitendi, és pedig időhalasztás nélkül ? Ha ez meg nem történnék, vagy nem hamarjában — pedig előrelátó embernek ily eshetőségre is készen kell lenni — quid tunc ? Ismétlődnék a mesebeli kutya esete — Et quem tenebat ore dimisit, cibum, Nec quem petebat adeo potuit attingere. Részemről mi sem tudok okosabbat, célosabbat véleményezni s javalni, mint azt, járjunk el egyszerűen, induljunk el a legrövidebb s egyenes uton, mely biztosan célhoz vezet, t, i. organisáljulc újra a eonventet, akár az 1873-dik évi eonvent terve, akár a zsinati előmunkálatokban közlött szervezet szerint; így rögtön megindulhat a függő nagyfontosságú ügyekre nézve a komoly munkálkodás. En bármelyiket készséggel elfogadom, egyszersmind lekötelezem magamat, hogy a eonventet • -melynek csak neve is önöket idegesekké teszi, felidézvén a francia eonvent s a guillottin emlékét — ezentúl mindig országos egyházi tanácsnak fogom nevezni. Minthogy itt alkotmányozásról van szó, a melylyel szorosan összefüggő a közigazgatás : szabadjon közbe| vetőleg fölemlítenem a közigazgatási területeket, s kimondanom, hogy ezek rectificatióját, a határigazítást, szükségesnek vélem a közigazgatás könnyebbitése, célszerűsége, idővel és pénzköltséggel gazdálkodás végett. Ugyanis bátorkodom kérdeni, helyes-e az, pl. hogy a vértesaljai e. megyéhez Fehér, Pest, Esztei'gom vármegyebeli községek, — a tolnaihoz Tolna, Fehér s Baranya vmegyeiek tartoznak ? minélfogva egyikegyik esperes három vmegye hatóságával kénszerül hivatalos közlekedésben állani, valamint a superintendens egy-egy esperesség ügyeire nézve. Helyes-e az, hogy egy-egy e. megyébe 60, 63, 64, 65, sőt 88 anyaegyház legyen kebelezve ? Nincs, nem lehet oly Árgus esperes, a kinek szemei ennyi hitközségben fölismerjék a valláserkölcsi életet, a szellemi s vagyoni állapotokat s hiányokat, a népiskolákat, s ehezképest tanácscsal s tettel segíthessenek mindegyik egyházon. Viszont, helyes-e, az, hogy 8, 11, 13, 14, anyaegyház képezzen e. megyét s tehetetlenné váljék, ha pénzerővel kell dolgozni ? Helyes-e az, i hogy a Vác melletti Verőce s N. Maros lelkésze vagy egyháztagja, ha az e. kerületi gyűlésen dolga van s lejött Bpestre a vasúttal 1 — 1 1 /2 óra alatt, itt meg ne állapodhassék, hanem Bpesten keresztül útazzék tovább Sz. Fehérvárra, Pápára, vagy épen az Eőrségbe, sok idő mulasztásával s nagy költséggel ? Uraim, kiket a I dolog illet, méltassák ez ügykérdést kellő figyelemre!
